Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
gyűlés gyakorolná egy alakítandó theologiai akadémiai bizottság által, melynek 6 évre választott tagjai évenkint egyszer vagy többször összeülvén, megválasztanák a tanárokat, és gyakorolnák a tanárok fölött a fegyelmi jogot. A javaslat közöltetni fog még az idén az egyes egyházkerületekkel, hogy az akadémia, ha lehet még ezen évben felállittassék. Prónay Dezső báró egy, atyja nevét viselő 2000 frtos alapítványt tesz, melynek kamataiból előbb az egyetemes egyházi levéltár-rendezési és azután a közigazgatási költségek fedeztessenek. A november 12-iki ülést felzavarta ismét egy kis panslav intermezzo. Jelesen Paulini Tóth Vilmos indítványt nyújtott be ez iránt, hogy az egyetemes gyűlés „centralisationalis" törekvése megakadályoztassék és hatásköre szűkebbre szorittassék; mert a mit a mult gyűlés a thuróc-szent-mártoni gymnásium ügyében tett, az hatalmaskodás volt az illető egyházkerülettel szemben. A gyűlés időszerűtlennek nyilvánította az indítványt és napirendre tért fölötte. A panslávok ekkor hallgattak, de később az ülés vége felé óvást akartak a jegyzőkönyvbe fölvétetni a határozat ellen. Székács Józseftől kaptak ezután egy kis leckét az illemtanból, ki feléjök fordulva jókedvű bonhomiával mondá nekiek, hogy ha máskor valamit akarnak, hát ne vágják az embert előre pofon. Ezt előzőleg és követoleg a felterjesztett ügyek és folyamodások intéztettek el, s ezzel ezen nagy fontosságú gyűlés berekesztetett. Alig szükséges említenünk, hogy a zöld asztal körült történt nagy fontosságú s örvendetes eseményeknek a fehér asztal mellett is lett viszhangja. Zsedényi E. beigtatása ünnepélye alkalmával a Hungaria szállodában egy nagy ebéd rendeztetett, melyet a megjelent másfél száz vendég — köztük Tisza, Trefort, Péchy ministerek, B. Vay Miklós, Ghycy K. Török P. — kedélyes pohárköszöntések mellett költött el. Fóth anyásitásához. (Válasz „n— m"-nek.) E lapok hasábjain megjelent a fentebbi tárgyhoz szóló cikk, mely Fóthtal is, csekélységemmel is foglalkozik s melyre a tárgy iránti érdeklődésemnél fogva illő, sőt szükséges válaszolnom. F ó t h, ágostai hitvallású ev. leányegyház Pestmegyében két erős más felekezet közé ékelve, egyike azon kisded hitközségeknek, melyek létökért a hitbuzgóság nemes fegyvereivel szálltak síkra és megtartották ugyan helyöket kezdetöktol fogva mind e mai napig, de mely kisded sereg a szent harcban, nem egy érzékeny veszteséget szenvedett elcsábított, elidegenített tagjaiban. Helyben nem lévén papja, nem egy gyermek vált azon más felekezet tagjává, hova keresztvízre vitetett. Evang. atya és kath. anya fia kath. egyháznál kereszteltetvén, megmaradt katholikusnak És gyermekeik után a vegyes házasságban élő szülők evang. fele is gyakran átvonult az idegen táborba. E bajon segítendő, levitái jeleggel ruháztatott fel a legutóbbi tanitó; de mégsem vala ez pásztor, kinek tanult mestersége lett volna óvni, védeni, gyűjteni a híveket. E kedvezőtlen körülményekkel szemben tehát nem marad más kisegítő, mint az anyásitás, melyet a buzgó fóthi hívek épen a legalkalmasabb időben kérelmeztek, t. i. az anyaegyház lelkészi állomása üresedésének idejében. S a kérvényezőknek az anyaegyház szabad kezet is adott, kijelentvén, hogy „a fóthi leányegyházon sem viszkereseti, sem pedig jogi követelése nincsen. A kivitelre nézve pedig lelkésztanitói állomás szervezhetése iránt folyamodott az ez évi májusi esperességi gyűlés elé. Az esperesség ezen kettős teendővel bírandó állás létesítését csupán azon feltéthez kötötte, hogy „a mai kor igényeinek megfelelő díjazást" mutasson ki az egyház. „N—mu levelezőtől eltérőleg, nem tett az esperesség kifogást a lelkésztanitói állás ellen Fóthon, mivelhogy az eddigi levita-tanító, az esketésen és úrvacsora osztásán kivül, a többi papi functiókat úgyis, még pedig tanítói hivatala elhanyagolása nélkül végezte. Csakhogy, a mit Fóthon — a kis lélekszám mellett — a levita-tanító megbírt, azt ugyanott a lelkésztanitó tágasabb jogkörénél, képzettségénél és tekintélyénél fogva eclatánsabb és jobb eredménynyel fogja végezhetni. Fóth legújabb lélekszámlálása most van munkában, de a hívek bevallása szerint 75 fizető házaspár helyben, 4 tagot számítva egy családra, 300 lelket teszen, s ezekhez járulnak még az igen közeli Sikátor és Alag puszták ev. lakosai. Sőt, ha természet szerinti, eddig is tettleges összeköttetésénél fogva, Mogyoród, iskolával és imaházzal biró fióegyház, az „accessorium sequitur suum principale" elvénél fogva, tisztába hozza Fóthhoz csatlakozása kérdését: akkor közel 500 lélek képezné az uj anya számerejét és még semmi kárt nem okozna Csornádnak, mely Bottyán, Veresegyháza templom és iskolával biró filiáival s annak vidékével Hartyánnal és Nagysz.-Miklóssal eléggé el van foglalva, ha mint nevelő anya meg akar felelni nehéz hivatásának. Az esperesség felhívására s az óhajtott cél elérése végett Fóth elő is terj észté azon díj levelet, melyet az eddigi tanítói és lelkészi fizetések egyesítése és javítása folytán lesz nyújtandó jövendő lelkésztanitójának, és alólirott, mint esperesileg megbízott előadó, ennek alapján beterjészté véleményes jelentését a pestmegyei ev. esperesség f. é. oct. 13. 14. Budapesten tartott közgyűlésének. Erre az esp. gyűlés kimondá az anyásitást azon feltét alatt, hogy egy küldöttség a helyszínén győződjék meg a fizetési tételek valódiságáról. A küldöttség Kubinyi Géza, Jezsovics Pál, Brocken Lajos és alólirt személyeiből megalakittatva, Kubinyi Géza kivételével a helyszínén 76