Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

nagy cél könnyebb és tökéletesebb elérésére nézve jelen s folytatólagos cikkeinkben segédkezet nyújtani, ugy, amint egy érdemekben megőszült lelkész-tanár pásztorko­dása és tanitása terén szerzett gazdag tapasztalatai és fel­jegyzései nyomán ezt mi is tehetjük, s amint e lapok amúgy is szűk teriméjén magunk részére egy kis időre egy kis helyet szoríthatunk. Még valamit. Az idegen idézeteket (értem a hol­landon kivül) szerzővel én is eredetiben közlöm, nehogy a netalán hűtlen vagy nem egészen megfelelő átültetés által azok zamatjaikból veszitsenek. És most mindazoknak, kiket az Alma Mater a vi­lágba kiküldött, hogy „prédikálnák az isten országát és gyógyítanák a betegeket" (Luk. 9, 2.), mindazoknak, kik most ülnek annak szelíd anyai ölében, vagy csak ezután mennek ölelő karjai közé: ide igtatjuk azon „zászlós szavakat," melyek méltók, hogy azokat kiki a maga vitorlájára kifüggeszsze, s melyek így hangzanak : „Stets geforscht und stets gegründet, Nie geschlossen, oft gerundet, Aeltestes bewahrt mit Treue, Freundlich aufgefasst das Neue, Heitern Sinn und heitre Zwecke ! Nun ! man kommt wolh eine Strecke." 2. A theologusban megkívántató általános kellékeit. Ha valaki egy idegen országot, pl. Svájcot minden útleírás vagy vezető nélkül akarna bejárni és megis­merni : lehetne-e csudálkozni, ha ezen esetben ő sok időt vesztegetne el ; hogy karját-lábát törné ki, vagy egyéb baja történnék ? Ellenben fogna-e akkor valaki csudál­kozni, ha az illető, mielőtt útra kelne, térképek, uti-raj­zok, vezetők s egyéb kellékekkel ellátva indul utja meg­tevésére ? Nem máskép áll a dolog azon útra nézve, mely a keresztyén theologia széles mezején keresztül a ,szent földre" s innen istenországába vezet. Első tekintetre hamar meglátszik a két út közti kü­lönbség ; s aki azt vélné, hogy ez utóbbit egyforma köny­nyedséggel, gyorsasággal és kényelemmel lehet bejárni, mint pl. amazt: nagyon fog tévedni. Könnyű ugyan ott mondani : először menj vasúton eddig, azután gőzhajón addig; itt végy magadnak fogatot eddig, hogy azután gyalog mehess addig ... De nem megy ez oly könnyen azon ut kimutatásánál, melyet a theol. tanulmánynál kell szemelőtt tartani. Itt nem lehet mondani, hogy olvasd elő­ször ezt a tudományágat, azután ismét amazt . . . Itt az utasítást többféle feltételek korlátolják ; mert ennek kö­vetésénél, vagy többé-kevésbé practikus kivitelénél igen sok függ azok helyzetétől, fejlődésétől, kívánalmától, élet­korától, kiknek a tanácsadást és útbaigazítást szivükre kellett venniök. Amiből önként következik, hogy vala­mint általában minden tanácsadásnál, javaslatnál megkí­vántatik, hogy az illető meggondolva járjon el : ugy fő­kép jelen esetben azok, kik lélekben útitársaink akarnak lenni, nem követhetnek vakon, hanem értelmük, eszük világító lámpája mellett kell bennünket követni. Csak i^lv mentheti meg mindenki magát a „gyámkodástól," s igy juthat el „önállóságra." Annak, ki a mi Urunk Jézus Krisztus szolgája, evangeliománali hirdetője, a nyáj pásztora, vezetője óhajt lenni : az emberiség örök, szellemi, legfőbb érdekeire kell magát szentelni ; s ki valóban a lelkészi állásra akar eljutni, ne téveszsze ezt soha szem elől! Kerülni és tá­voztatni kell tehát mindenkinek mindazt, mi a szent hi­vatalba alkalmatlanná tenné; mi legkevésbé sem szolgálna a tehetség és ügyesség kifejtésére. „Rendelkezz — mondja szerzőnk ama bizonyos theologusnak — erőd, időd, pén­zed felett mindenkor tekintettel, azon célra, melyet elérned kell, azon feladatra, melyet egykor betölteni kívánsz azon munkakörre, mely­ben később munkálkodni fogsz. Egész tanulmányodnak, minden gyakorlatodnak és tapasztalatodnak jövöddel ösz­hangzásban kell állani. Kelj korán — természetesen jókor — azon gondolattal: Ora et Labora! A munkának az ima zamatjával kell birnia. Hogy a munka jól sike­rüljön, az ima lehelletére van szüksége. Dimidium studii rite precatus habet A szorgalmas imád­kozás már félig munkálkodás, mi mellől az önmegpró­báltatásnak, a belső harcnak nem szabad hiányozni. Ima és munka között maradjon még ido a nyugodt utángon­dolás és megfontolásra Ez nélkülözhetlen átmenetnek tartható az imáról a tulajdonképi, megszentelt munkára ; Oratio, | m e d i t a t i o, tentatio faeiunt t h e o-1 o g u m !" Az evangélium prédikátorának, a nyáj pásztorának egészen más hivatása van, mint a szó közönséges értel­mében vett vallás-tanitónak, vagy mint a missionáriusnak vagy végre mint annak is, ki egyik-másik módon köz­remunkál az istenországa terjesztésére, a község emelé­sére és jólétére. Neki mindazon közremunkálok közt, kik (Jvi'Eqyoi rov üebv, később elsőnek kell lenni, még pedig oly elsőnek, ki primus inter pares — nem ugyan életkorra, hanem a hivatalra, rangra nézve. S bárha később sem hordozza az htíöv*07i0g címet, de azért a valóságban ő mégis egy episkopus , egy felügyelő . Egyszóval : ő azon tábor törzskarához tartozik, melynek vezére és fel­ügyelője maga a község „Ura". De hogy ez lehessen a lelkész, neki nemcsak theologusnak, hanem theo di­daktusnak is kell lennie. Ha a községben munkás akar lenni, a kor színvonalán s nem pedig a folvilágo­sodás, műveltség s tudományos képzés színvonalán alól kell állnia- otthonos jártassággal és könnyedséggel mo­zogni a theologia terén, hogy isten szavát a kívánalmak­nak megfelelőleg prédikálhass« azon községben, melybe e végett meghivatott, s hogy magával vihesse a községet oda, ahol számára bizonyos munkakört iát kijelölve. S ha tudományosan van képezve a lelkész, azon számos akadályok, melyek útjában gördülnek s működését meg­nehezítik, könnyebben elháríthatok ; ellenben a nehézsé­gek annál nagyobb számban jelentkeznek, minél kevésbé ^azoknak. Továbbá, ha hiányt szenved azokra k feli dala- s bivalyához tartoznak, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents