Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

nagy cél könnyebb és tökéletesebb elérésére nézve jelen s folytatólagos cikkeinkben segédkezet nyújtani, ugy, amint egy érdemekben megőszült lelkész-tanár pásztorkodása és tanitása terén szerzett gazdag tapasztalatai és feljegyzései nyomán ezt mi is tehetjük, s amint e lapok amúgy is szűk teriméjén magunk részére egy kis időre egy kis helyet szoríthatunk. Még valamit. Az idegen idézeteket (értem a hollandon kivül) szerzővel én is eredetiben közlöm, nehogy a netalán hűtlen vagy nem egészen megfelelő átültetés által azok zamatjaikból veszitsenek. És most mindazoknak, kiket az Alma Mater a világba kiküldött, hogy „prédikálnák az isten országát és gyógyítanák a betegeket" (Luk. 9, 2.), mindazoknak, kik most ülnek annak szelíd anyai ölében, vagy csak ezután mennek ölelő karjai közé: ide igtatjuk azon „zászlós szavakat," melyek méltók, hogy azokat kiki a maga vitorlájára kifüggeszsze, s melyek így hangzanak : „Stets geforscht und stets gegründet, Nie geschlossen, oft gerundet, Aeltestes bewahrt mit Treue, Freundlich aufgefasst das Neue, Heitern Sinn und heitre Zwecke ! Nun ! man kommt wolh eine Strecke." 2. A theologusban megkívántató általános kellékeit. Ha valaki egy idegen országot, pl. Svájcot minden útleírás vagy vezető nélkül akarna bejárni és megismerni : lehetne-e csudálkozni, ha ezen esetben ő sok időt vesztegetne el ; hogy karját-lábát törné ki, vagy egyéb baja történnék ? Ellenben fogna-e akkor valaki csudálkozni, ha az illető, mielőtt útra kelne, térképek, uti-rajzok, vezetők s egyéb kellékekkel ellátva indul utja megtevésére ? Nem máskép áll a dolog azon útra nézve, mely a keresztyén theologia széles mezején keresztül a ,szent földre" s innen istenországába vezet. Első tekintetre hamar meglátszik a két út közti különbség ; s aki azt vélné, hogy ez utóbbit egyforma könynyedséggel, gyorsasággal és kényelemmel lehet bejárni, mint pl. amazt: nagyon fog tévedni. Könnyű ugyan ott mondani : először menj vasúton eddig, azután gőzhajón addig; itt végy magadnak fogatot eddig, hogy azután gyalog mehess addig ... De nem megy ez oly könnyen azon ut kimutatásánál, melyet a theol. tanulmánynál kell szemelőtt tartani. Itt nem lehet mondani, hogy olvasd először ezt a tudományágat, azután ismét amazt . . . Itt az utasítást többféle feltételek korlátolják ; mert ennek követésénél, vagy többé-kevésbé practikus kivitelénél igen sok függ azok helyzetétől, fejlődésétől, kívánalmától, életkorától, kiknek a tanácsadást és útbaigazítást szivükre kellett venniök. Amiből önként következik, hogy valamint általában minden tanácsadásnál, javaslatnál megkívántatik, hogy az illető meggondolva járjon el : ugy főkép jelen esetben azok, kik lélekben útitársaink akarnak lenni, nem követhetnek vakon, hanem értelmük, eszük világító lámpája mellett kell bennünket követni. Csak i^lv mentheti meg mindenki magát a „gyámkodástól," s igy juthat el „önállóságra." Annak, ki a mi Urunk Jézus Krisztus szolgája, evangeliománali hirdetője, a nyáj pásztora, vezetője óhajt lenni : az emberiség örök, szellemi, legfőbb érdekeire kell magát szentelni ; s ki valóban a lelkészi állásra akar eljutni, ne téveszsze ezt soha szem elől! Kerülni és távoztatni kell tehát mindenkinek mindazt, mi a szent hivatalba alkalmatlanná tenné; mi legkevésbé sem szolgálna a tehetség és ügyesség kifejtésére. „Rendelkezz — mondja szerzőnk ama bizonyos theologusnak — erőd, időd, pénzed felett mindenkor tekintettel, azon célra, melyet elérned kell, azon feladatra, melyet egykor betölteni kívánsz azon munkakörre, melyben később munkálkodni fogsz. Egész tanulmányodnak, minden gyakorlatodnak és tapasztalatodnak jövöddel öszhangzásban kell állani. Kelj korán — természetesen jókor — azon gondolattal: Ora et Labora! A munkának az ima zamatjával kell birnia. Hogy a munka jól sikerüljön, az ima lehelletére van szüksége. Dimidium studii rite precatus habet A szorgalmas imádkozás már félig munkálkodás, mi mellől az önmegpróbáltatásnak, a belső harcnak nem szabad hiányozni. Ima és munka között maradjon még ido a nyugodt utángondolás és megfontolásra Ez nélkülözhetlen átmenetnek tartható az imáról a tulajdonképi, megszentelt munkára ; Oratio, | m e d i t a t i o, tentatio faeiunt t h e o-1 o g u m !" Az evangélium prédikátorának, a nyáj pásztorának egészen más hivatása van, mint a szó közönséges értelmében vett vallás-tanitónak, vagy mint a missionáriusnak vagy végre mint annak is, ki egyik-másik módon közremunkál az istenországa terjesztésére, a község emelésére és jólétére. Neki mindazon közremunkálok közt, kik (Jvi'Eqyoi rov üebv, később elsőnek kell lenni, még pedig oly elsőnek, ki primus inter pares — nem ugyan életkorra, hanem a hivatalra, rangra nézve. S bárha később sem hordozza az htíöv*07i0g címet, de azért a valóságban ő mégis egy episkopus , egy felügyelő . Egyszóval : ő azon tábor törzskarához tartozik, melynek vezére és felügyelője maga a község „Ura". De hogy ez lehessen a lelkész, neki nemcsak theologusnak, hanem theo didaktusnak is kell lennie. Ha a községben munkás akar lenni, a kor színvonalán s nem pedig a folvilágosodás, műveltség s tudományos képzés színvonalán alól kell állnia- otthonos jártassággal és könnyedséggel mozogni a theologia terén, hogy isten szavát a kívánalmaknak megfelelőleg prédikálhass« azon községben, melybe e végett meghivatott, s hogy magával vihesse a községet oda, ahol számára bizonyos munkakört iát kijelölve. S ha tudományosan van képezve a lelkész, azon számos akadályok, melyek útjában gördülnek s működését megnehezítik, könnyebben elháríthatok ; ellenben a nehézségek annál nagyobb számban jelentkeznek, minél kevésbé ^azoknak. Továbbá, ha hiányt szenved azokra k feli dala- s bivalyához tartoznak, akkor