Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-31 / 5. szám

az egyház legbuzgóbb és legtekintélyesebb hivei közül szoktak választatni. A közvélemény hangosan követelte, hogy egy Enyeden helytt lakó, buzgó, tekintélyes algondnokra van szüksége. És nem tévedünk, ha állítjuk, hogy kivált ezen körülmény vetett kanócot az uj magyar egyházi pártiak füstölgő üszkeire. Attól tartottak, hogy az uj algondnok egy olyan egyén talál lenni, ki bir ugyan minden szükséges ke'lékekkel, csak az az egy bűne van, hogy nekik sehogy sem tetszik. Ebből a kellemetlen helyzetből ki lehetett bújni ekképen: az uj jószágfelügyelő legyen olyan, ki egyszersmind gazda is gondnok is egy személyben, „mert igy több tekintélye lesz." Azaz: tagja is az elöljáróságnak, gondnoka is a tanároknak és igy felett ök is áll; de mégis rendelkezéseiket elfogadni köteles, számadással is tartozik. Egy szóval fizetéses gondnok — fából vaskarika. Hogy ez kivihető legyen, meg kellett indului következő híreknek: a gazdaság körül visszaélések, sikkasztások történtek, alkalmasint a tanárok legalább egy részének tudtával és elnézése mellett. A melyik tanár a gazdagondnokságot ellenzi, az olyan eo ipso gyanús; attól fél, hogy a leendő gazdagondnok majd körmére talál koppantani sat. Az enyedi elöljáróság 1873. május 13-kán tartott gyűlésében még egy értelemmel állapodnak meg gondnok és tanárok a választandó három uj tanár személye felett, de már alig 2—3 hét múlva a hir szárnyaira kerül, hogy az enyedi tanárok összevesztek. Annyi igaz, hogy bizonyos részről mindent elkövettek a tanárok több égének a gazdagondnokság eszméje iránt való megpuhitására, s azoknak, kik hajlani nem akartak, gyanúsítására. Azt is szárnyra kapta a hir, s a szerzőket is u egnevezte, kik nyíltan hirdették ezután : nem szabad eltűrni, hogy a tanári karok tagjai egymás jó emberei, barátai legyenek ; mindenüvé kell olyanokat is betenni, kik a többit ellenőrzik. Igy kívánja a status ratio! Mind két párt — mert már akkor Isten kegyelméből pártokkal dicsekedtünk ! — összeszedte erejét, hogy a vásárhelyi közgyűlésen az ő embereit választassa be az enyedi tanári székekbe. Nem szándékunk személyeket hasonlítani egybe s csak annyit tartunk szükségesnek felemlíteni, hogy a gazdagondnokosok három vásárhelyi tanárt (köztük Mentovichot) állították szembe a jószágigazgatósok azon három jelöltjével, kik május 13 ikán még az egész elöljáróság jelöltjei voltak, de azután kegyelmet vesztettek, mert elég gondatlanok voltak, magán körben, a gazdagondnokság ellen nyilatkozni. A választáson a vásárhelyi ellenjelölt tanárok közül kettő (köztük Mentovich) megbukott ; a harmadik is 65 szavazattal 61 ellen csak ugy győzedelmeskedett, hogy egy hozzátartozója tudta a votumszerzés módját s az eszközökben sem volt nagyon válogatós. Innen veszi eredetét azon engesztelhetetlen gyűlölet, melylyel azóta Mentovich az ő enyedi ellenteleit üldözi, mely előbb, — míg ő szerkesztette — a vásárhelyi „SzékelyHírlap"-ban dürückölt; egy idő óta pedig — kitétetvén VásárhelyU az ő szűre — a kolozsvári „Kelet" hasábjain kisért. A választásokat megelőző estve az enyedi összes tanári kart, (mert ott voltak ám Vásárhelytt egytől-egyig !) barátságos estélyre hivta egy magas állami hivatalra emelkedett, régi derék collegájok s — miután ott lebeszélték a mi leiköket nyomta,— felhívta őket véleményeik egyeztetésére. Megtörtónt ; a jószágfelügyelősök kijelentették, hogy ha épen oly nagy súlyt fektetnek némelyek arra, hogy gazdagondnok legyen a jószágfelügyelő: ők a jó békesség kedvéért abba is beleegyeznek ; sőt, hogy a tanári kar tekintélyét kisebbítő mendemondáknak, a jószágkezelési vissszaélésekről, annál biztosabban és egyszerre végét szakaszszák : mindnyájan megegyeznek, hogy egy kérvényt nyújtsanak be a közgyűléshez, melyben vizsgáló biztosok kiküldését kérjék, kik a helyszínén győződjenek meg a kósza hírek ellenkezőjéről Másnap beállít, a bókéltető volt tanárhoz az „uj magyar egyházi pírt" egyik tagja s többek közt ekként nyilatkozott: „Hát maga mit akar? hallom: öszsze akarta békéltetni az enyedi tanárokat; tudja meg, hogy ha megbókeltette , holnap tízszerte jobban összeveszítem őket!" Mennyiben sikerült keresztyéni szándéka ? nem kutatjuk tovább, s talán elég lesz, ha ezen szándékosan terjesztett és nagyított viszálkodási kérdés jellemzésére ideiktatjuk a nagyenyedi ref. Bethlen-főtanoda elöljáróságának 1874. oktober 17-ikén gr. Mikó Imre elnöklete alatt készült ülési jegyzőkönyvéből (nyomtatásban is megjelent) a következő nyilatkozatot: „Elöljáróságunk tanári kara a leghatározottabban nyilvánítja s a komoly becsületszó teljes nyomatékával állítja, hogy tagjai közt oly személyes viszonyok, melyek tanítói és nevelői egybefüggő munkásságukat meggátolhatnák, vagy netaláni, épen még a gondjaira bizott tanoda szellemi háznépének összhangját is megzavarhatnák, eddig sem voltak, mostan sincsenek ; ezután pedig annyival kevésbé lesznek, mennyivel sajnosabban kelle tapasztalnia, hogy ily viszonyoknak már csak látszata is mily hátrányára válhatik szent kegyelettel őrzött intézetünknek; midőn nemcsak virágzását és termékenységét csökkentheti, hanem alkalmat adhat arra is hogy további teljes épségbm fennállhatása kérdéá alá jöjjön." A vásárhelyi 2-ik kerületi közgyűlés az egész tanári kar által (két, szavát utólagosan visszavont gazdagondnokpárti kivételével) kért vizsgáló bizottságot 3 tag személyében kinevezte. A „kolozsvári egyházmegye" szőlőjének leszakitása újból megkísértetett az illetők által; egyházmegyei gondnok választását kérték, — de kérelmökkel elutasittatván, a szőlő ezúttal is savanyunak találtatott. A közgyűlési vizsgáló bizottság (mely 74-ben még két taggal bővíttetett) eljárása még nincs befejezve, nem ítélhetünk tehát részletesen róla. Annyit mégis bátran kimondhatunk, hogy egyoldalú és eszélytelen volt. Kiszál-