Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-14 / 46. szám

perességi vizsgáló bizottság elé. A vádpontok nemcsak papi hivatallal való visszaélést, papi jellemmel meg nem egyeztethető magán- s polgári magaviseletet, de valódi cánoni vétségeket s polgári bűnöket is registrálnak. A bács-szerémi esperességből is került egy ominosus ügy, és ez az volt hogy egy pap, mivel törvénytelen uton akart egyházhoz jutni 700 frtnyi, az egyház, mely a papot titkon elfogadni akarta, 500 frtnyi birságra volt az esperesség által büntetve. A pap lefizette a bírságot, az egyház azonban felfolyamodott a bírság elengedéseért s propter bonum pacis az egyház e birság alól felmentve, s törvénytelensége ily módon szentesítve lett. Végre a fóthi leányegyház ügye vétetett tárgyalás alá, mely ügy részben már ismeretes e lapok 44-dik számából. Hosszasb vita keletkezett felette. Némelyek az e lapban is elmondott érvekkel is harcolva, keményen küzdöttek az anyásitás ellen, mely — mint mondák — az anyaegyházat meggyengiti, s létrehoz egy uj nyomorgó anyaegyházat; mig mások a kérelemben felhozott indokok alapján azt hajlandók voltak megadni ; végre Dolezsal úr indítványa folytán elhatároztatott, hogy a felmutatott formahibák pótoltassanak is, s ennek megtörténtévé az anyásitás meg vagy nem engedése az elnökség tiszte leend. Néhai Báró P r ó n a y Gábor gyász emlékünnepélye f. hó 9-kén tartatott a pesti slávajku ág. hitv. egyház templomában, mely majdnem egészen fekete szőnyeggel volt bevonva, valamint az oltár is. Az oltáron nemzetiszínű szalaggal díszített babérkoszorú jelképezte as elhunyt főfelügyelő érdemeit, az oltár környéke pedig zöld növényekkel s gyertyákkal volt ékesítve. Az egész templomot díszes közönség töltötte meg, sietvén leróni a boldogult iránt a tisztelet s kegyelet adóját nemcsak saját egyháza, s a testvér református felekezet, de a más felekezetűek közül is több országos hirű, s a boldogulttal egykor jó viszonyban élt férfiú. Az ünnepély 11 óra után kezdődött egy templomi ének eléneklésével. Ennek végeztével Szeberényi és Czékus superintendens urak az oltár elé léptek, az előbbi egy buzgó imában tolmácsolván az elvesztett jeles férfiú feletti fájdalmát a gyülekezetnek, s vigaszt kérve az egek urától; az utóbbi pedig Pál Rómaiakhoz irt levelének 13 részéből olvasott fel néhány verset. Majd megzendült a szinbázi énnekkar által szabatosan előadott mélabús gyászének, melynek elhangzása után Geduly L. superintendens ur lépett a szószékbe, és 1. Móz. 49. 29—33 alapján (Temessetek engemet az én atyáimmal stb.) egyházibeszédet tartott, beszéde tárgyául ezen tételt tévén: „Megdicsőült egyetemes felügyelőnk végszava Övéihez," és pedig: hitrokonaihoz, rangtársaihoz s családja tagjaihoz. E három végszó 1. hitrokonaihoz: Szeressétek evang. vallástokat, és ragaszkodjatok hozzá törhetlen hűséggel; 2. rangtársaihoz: Ne vonjátok el sziveteket azon egyháztól, mely nekem, és apáitoknak oly drága volt; 3. családja tagjaihoz : Imé én meghalok, de az isten veletek leszen. A nagy figyelemmel hallgatott egyházibeszéd után Karsay superintendens ur lépett az oltár elé, zárimát, s a gyülekezetre áldást mondván. Hazai protest. egyházunk azon világiaknak, kik érdekében oly sokat fáradoznak, áldoznak, semmi világi jutalmat nem adhat; de az a tisztelet, melyet életükben egyházunk hivei irányukban tanúsítanak, s a kegyelet azon könyei, melyet koporsójukra hintenek, az nem hamisított, az őszinte. A gyász után öröm. Törüljük le a könyüket, me-I lyek szemeinkből a kialudt csillag felett tartott gyászünnepélyen tolultak, s engedjük folyni az örömkönyüket egy nem uj, sőt már igen jól ismert csillagnak tágasabb körben s öregbült fénynyel való csillogása felett. Örömérzések között siettünk nov. 10-ikén a magyaroazági ág. hitv. evang. egyház egyetemes közgyűlésére, s különösen ennek bevezető részére Zsedényi Ede újonnan választott főfelügyelő ur beigtatási ünnepélyére. Az evang. templom az újítások miatt jelenleg zárva lévén, a díszes gyűlésterembe — de a mely most egyszersmind istenitiszteleti helyiséggé van átalakítva — gyűltünk össze. Úgy a teremben mint a karzatokon nagy és fényes férfi s noközönség. A lelkészi kar tagjai közül többen papi, a kerületi felügyelő urak pedig díszmagyar öltözetben. Az eleve megállapított terv szerint egy 15 tagú küldöttség meghívta az uj főfelügyelőt, ki miután megjelent (feltűnő díszes magyar öltözetben), s az utasítás és esküminta vele közöltetett volna, helyet foglalt az oltárral szemben, jobbján a kerületi felügyelőkkel, balján a superintendensekkel, s megkezdődött az isteni tisztelet. A 197-ik ének eléneklése után Czékus István tiszai superintendens ur lépett a szószékbe, s gonddal kidolgozott s alkalomszerű beszédében lelkesen szólott az evangeliomi felügyelőnek teendőiről s jelleméről, majd beszéde végén Zsedényi urnák egyháza iránti bokros érdemeiről, s egyházához való hű ragaszkodásáról, országosan ismert confessori jelleméről. Hálásan emlékezett meg Zsedényi küzdelmeire, midőn az 1859-ik évi {szeptemberi pátens ellen a protestáns szabadság zászlóját kitűzte, miért börtönnel lakolt; minek kivívott eredménye az 1860-ik évi május 15-iki protestáns fölszabadulás lőn. Azóta is folyvást küzdött és működött a protestánsok érdekében ; 15 évig szolgált a tiszai egyház javára, mint kerületi felügyelő , s most az összes magyarországi protestánsok élére állította hitsorsosainak megtisztelő osztatlan bizalma, Áldást kér munkásságára. E beszéd végével Czékus ur lelép a szószékről s előbbi helyére ül. A többi három superintendens pedig az oltár előtt sorakozik, szemben velők Zsedényi Ede ur feláll. Geduly ur, mint hivatalára legidosb superin t. egy beszédben vázolja az egyetemes főfelügyelő teendőit. Az egyházpolitikai viszályokra célozva felemlité, hogy az államokban most oly áramlat