Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-31 / 5. szám

m i n d e a reggel, hogy örvendjünk és v í g a dj u n k minden mi időnkben. — Yidámits meg minket a mi nyomoruságainknak napjai után, és az esztendők után, melyekben látunk gonoszt. L á t t a s s é k meg a te szolgáidon a te dolgod és a te dicsőséged a/.oknak fiaiban. — És legyen ami Urunknak Istenünknek szépsége mi rajtunk, és a mi kezeinknek cselekedetit erősitsd meg mibennünk! Igen, ami kezeink cselekedetit erősitsd meg!" Soltár 90, 13 -17. Igy beszélt a király népéhez, mint egy pap és atya, erőteljes, lelkesült szeretettel karolva a jelent s egyszersmind komolyan tekintve a jövendőre szemeinek a magasba irányzásával. — Beszédének hatása látszott a könyező szemekben, Gusztáv Adolf sem fojthatta vissza előelőtörő könyeit, amint kis leányára tekintett. Még egyszer felvette azt karjaiba és szivéhez szoritotta ; s ekkor leült elhallgatva." Pár lappal hátráhb igy jellemzf könyvünk a hős királyt s hős seregét: „A király három fontos dologban képezte ki seregét, t. i. a fegyver gyors és ügyes kezelésében; az erkölcsök tisz. t as ág áb a n és mindenek felett az evangeliomi istenfélelemben. — Ő maga több évig tanult és tanitott a hadi iskolákban. A svéd fegyvereknek ereje s ellenállhatlansága az erkölcsi tisztaságból és szigorú fegyelemből származott, melyet Gusztáv Adolf hadseregében az elsőtől az utolsóig követelt és gyakorolt. Hadseregében minden vakmerőség, úgyszintén a párbajvivások szigorúan tiltva valának. — Azt szokta mondani: „nagy k ülönbség egy rabló és egy katona között. Az ember lehet egy vakmerő öklözködő, de jó katona nem, anélkül — hogy jó keresztyén is ne legy en." — A rablás még ellenséges földön is golyóval biintettecett. Kártyajáték és dorbézolás a legszigorúbb büntetés alatt tiltva vala. — Házasságon kivüli nőszemélyek a táborban el nem türettek ; — ellenben szabad volt mindenkinek feleségét a táborba magával vinni. De a ki azt elhagyta és kéjhölgyhöz csatlakozott, halállal büntettetett. — Ennélfogva a svéd táborban gyermekek is voltak, mindenik ezrednek volt iskolatanitója is. — Egy, különösen e célra berendezett sátor volt az iskola. Maga a király is gyakran meglátogatta ezt, jelenvolt a tanitáson és barátságosan beszélgetett a gyermekekkel. — Minden hónapban felolvastattak a hadi törvénycikkek, milyeket Gusztáv Adolf maga szerkesztett. Mindenekfelett pedig végre a hadsereg erejére nézve forrás és gyökér volt az evangeliomi isteni félelem , melyet Gusztáv A d o 1 f nagy buzgalommal ápolt önmagában és egész hadseregében. — Közmondása volt neki: „A legjobb keresztyén, a legjobb katona is." Mindenik ezred összegyűlt napfelkeltekor, az adott jelre tábori prédikátora körül reggeli áhitatosságra s épen ugy közös hálaadással történt a nap bezárása is. — Az ünnep- és vasárnapok buzgólkodásban töltése szigorúan megtartatott. Még az ellenség előtt is e napoknak legalább a délelőtti része istentiszteletre szenteltetett. A király különösen kedvelte Luthernek eme lólekerősitő és szivbátoritó énekét: „Erős vár a mi Istenünk! Jó fegyver és menedék, A bajban segítő nekünk, Mely most ránk nehezedek" . . . Hadserege ezt gyakran énekelte. És midőn az ének eme sorai következtek: „Kérdezed, hogy ki az?" erre a tüzérségnek minden ágyúi megdördültek mintegy feleletül : „Jézus Krisztus az! A seregvezér svele másfelnem ér: ó vé lesz a harcmez ő !" Ilyen volt a svéd hadsereg, midőn Németország földére lépett az elnyomatott evangeliom védelmére." Vagy midőn a breitenfeldi sikon Tillyvel szemközt áll Gusztáv Ad. és serege felett szemlét tartva a szükséges utásitásokat, parancsokat kiadja, végül igy szól hőseihez : „Vitéz svédek ! oly ellenséggel álltok szemben, melyet eddig folyvást meggyőztetek. Isten, ki ügyünket szemmel láthatólag védi, győzelmet fog nekünk most is adni. Ne féljetek a harc veszélyétől ; maradjatok hívek zászlótokhoz ós harcoljatok bátran királytok szemei előtt, ki titeket szeret, mint gyermekeit; ki tanúja leend kíizdésteknek és készséggel osztakozik veletek minden veszélyben, meiy előttetek áll!" —- Erre lováról leszállva, az egész sereg szine előtt térdre borult és imádkozott ekképen: „Mindenható isten ! Fordítsd kegyelmes orcádat szolgáidra, engedj győzelmet venniök ellenségeden ! Mi elhagytuk hazánkat, hogy vérünket ontsuk evangeliomod védelmezésére ! Adj nekünk győzedelmet a te szent nevedért ! Amen." Ingolstadt ostromakor a király alól lova kilövetvén, egy másik i'gyugolyó pedig épen mellette a badeni markgróf fejét zúgván szét, főemberei kérik a királyt, hogy életét ne kockáztatná ennyire, mire Guszt. Ad. igy felel: „A márkgrófnak halála és a golyó, mely hozzám oly közel vala, hogy életemnek véget vessen, újból. emlékeztet engem arra, hogy bármelyik katonámhoz hasonlóan ón is alá vagyok vetve az ős-törvénynek: „Ember, meg kell halnod!" Ez az a sors, melytől meg nem menthet sem magas születésem, sem királyi koronám, sem győzelmes fegyverem. — Ahonnan egészen Istenre bizom magamat, ki, — ha ugy tetszik neki, hogy engemet innen elszólítson — bizonynyal támaszt az ő igaz ügyének másik és nálamnál méltóbb védőjét. Életemnek mindezen veszélyei azonban megcáfolják azoknak ellenséges beszédeit, kik gyűlölségből, irigységből és közönyből elrabolnák tőlem a dics'séget, miszerint hitsorsosaimnak az osztrák ház zsarnoksága alóli felszabadítására vagyont és életet áldozatul hoztam." Ezen néhány idézet azt hiszem elég bizonságul szol. gál arra nézve, hogy a protestáns műveltebb családok, s népünk műveltebb rétege egy hasznos, tanúságos, s a