Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-07 / 45. szám
tenni képesek. Tegyük magunkat hozzájok hasonlókká, és okét magunkhoz hasonlókká. Megjegyzendő még, hogy e gyűlés nem volt oly látogatott mint a mult évi Zürichben. Ennek oka a folytonos egyformaságban keresendő — irja a „Reform," mely évről-évre ezen gyűléseket jellemzi. Inditvány: az ünnepi istenitisztelet a gyűlés előtti estén tartassék meg, azután jó idővel a gyűlés egy vagy mind a két napját isten szabad ege alatt tölteni el. Négy órakor felkelés, fél ötkor indulás, a fiatalok gyaog, az öregek kocsin, egy szép helyre két-három órai távolságra. Útközben reggeli. Gyűlés a szabadban. Ebéd szintén a szabadban, vagy pedig egy közel fekvő vendéglőben, egyszerűen mint illik istenországa munkásainak. Az erdészek évi ünnepélyükön az erdőkön vonulnak keresztül ; a természettudósok az ördög hidját (Reuss völgyében) és a Gröschenen melletti fekete barlangot nézik meg, némelyek bele is bújnak, és mi nem akarnók isten nagyszerű műveit megtekinteni a szép természetben ; mi, alig hogy elhagytuk szűk szobáinkat, ismét szobába, csak egy kissé tágasabb szobába akarnánk bújni ? Miért nem inkább szabadba, isten szabad ege alatt, hozzá üde lég, hegyibeszéd, hegybioltár. ERMEL GYULA. KÜl -ÖNFÉLÉK. * A bányai ev. egyházkerület közgyűlése f. hó 5-ikén vette kezdetét, előző nap pedig értekezlet tartatott, melyen a közgyűlés tanácskozási rendét megállapították. Jelesen az elnöki évi jelentés után a mult évi jegyzőkönyv azon pontjai fognak olvastatni, a melyekbeit bizonyos ügyekben az év folyama alatt intézkedés történt. Ezután a beadott kérvények fognak tárgyaltatni, nevezetesen a korponaiak, csomádiak, fótbiak, pancsovaiak folyamodványai. Ezek közül az első, a selmeci törvényszék által bünvád miatt előbb elfogott, később tényálladék hiánya miatt felmentett papjok ellen ujabb és terhes vádakat adtak be. A csomádiak újra lelkészül kérik azt, kinek megválasztatását a kerület, mult gyűlésén annak korhiánya miatt meg nem engedte. A fóthiak azon egyháztól, melyhez mint leánygyülekezet tartoztak, válni, s önálló anyaegyházzá lenni kívánnak. A pancsovaiak, kik eddig katonai parancsnokság alatt álltak, nem tudják magokat az autonomikus helyzetbe beleélni, s némelyek közülök a szabadságot tul magyarázzák, s most maga az esperes intézkedései ellen folyamodnak, a mely intézkedések pedig szabályszerűek. Ezeken kivül a horvát szerémi egyházak külön esperességet kivánnak alkotni, s folyamodtak ez iránt Zágrábba engedélyért. A kormány azonban a kerülettől igen helyesen véleményt kért, és a kerület erre való határozatát holnap hozandja meg. * Pápáról octóber 31-ikéről keltezve a következő érdekes sorokat vettük: Lélekemelő ünnepélyt ült ma a pápai reform, egyház köztiszteletben és szeretetben álló lelkésze Liszkay József, mint buzgó, emelkedett szellemű és prakticus lelkész, a mint minden alkalmat felhasznál, hogy hiveit épületes, érdekes, gyakran elragadó szép beszédeivel táplálja, ugy ma a reformatio évfordulóját vette gyönyörű előadása tárgyává. Beszédét azzal kezdte, a mivel e lapok szerkesztősége emlékezett meg az ezelőtt 358 évvel történtekről. Aztán elmondta, miként ragadt több-több sár és szenny Jézus tiszta vallásához, s melyektől a dic-ő reformátorok igyekeztek azt megtisztítani. De ám ne véljük, hogy a reformatio munkája ezzel tökéletesen és örök időkre be volna fejezve ! Ha tökéletesedik az emberiség folyvást minden ismeretben; ha a tudomány szemmel láthatólag mindig nagyobb -nagyobb tért foglal el, és lankadatlan buzgalommal előre viszi a világosodás zászlaját, a homályos vagy téves felfogásokon minden körben, javitva, igazitva: hogyan gondolhatnék, hogy azon confessiók, melyekbe tették le a nagy reformátorok koruk vallásos meggyőződéseinek elveit, mint a tudomány akkori állás-fokának gyümölcseit, örök időkre szóljanak? Bizonnyal ma, negyedfél századdal későbben, a tudomány már áttört azok korlátain, s itt az idő, hogy ha mit annak ellenállhatatlan hatalma hitvallásaink ágazataiból kitörölt volna, azt mondjuk ki nyiltan, és reformáljunk magunk stb. Szeretem hinni, hogy e nagy nap emléke több protestáns egyházban is megünnepeltetett, s óhajtanám, hogy hazánkban is minden protestáns egyház ülné meg azt minden évben, bizonnyal a hivek szellemi életének rendkivül nagy gyarapodására ! n. *) Ad vocem L ur. Mi is rég óhajtottuk már felemlíteni, s ha eddig elmulasztánk, felemlítjük most Liszkay urnák egy utánzásra méltó tettét. A f. év nyarán ugyanis egy kis füzetet adott ki ezen cím alatt. „A pápai ev. reform, egyház levéltára 1510—1811" mely művében közli szerző ur a mondott egyház levéltárában találtató okmányoknak rövid kivonatát, az okmány keltének helyével és idejével együtt, s a hol szükséges rövid jegyzetekkel kísérve. E munkácskával mondanunk sem kell, hogy egyháztörténelmi irodalmunknak igen jó szolgálatot tett, miután így ki-ki minden fárasztó utánjárás nélkül megtudhatja, hogy a mondott levéltárban miféle okmányok vannak s azoknak tartalma mire vonatkozik; s másrészről egy kézzelfogható erős érvet hozott fel lelkésztársainak a felől való meggyőzésére, hogy — mint elő szavában mondja — „parányi körben, s korlátolt viszonyok közt is képesek lehetünk egyházirodalmunk csikorogva döcögő gépezetét gyorsabb haladásra tüzelni, s kényszer!tni, hogy életjelt adjon." Kétségkívül szép példaadás, s vajha tekintélyesebb egyházaink, és egyházmegyéink mihamarabb követnék e példát. * Derék lelkipásztor. A „Pesti Napló" ezen cím alatt a következő közleményt hozza: Ungmegye Rákos lakosai előbb kicsapongó életük miatt meglehetős rosz hírben álltak. Most azonban Markos lelkész híveiből becsületes, mértékletes embereket csinált az által, hogy íöértékletességi-egylet alakítására hívta őket. Senkinek