Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

Midőn igy a délelőtti órák véget értek, közös ebéd következett Dacsó Pál ur vendégszerető házában, a hová a fungálókon kivül több érdemes és tekintélyes férfiú volt hivatalos. Mondanom sem kell, hogy pohárköszön­tésekben nem volt hiány; pohár emeltetvén a házi úrra, a jelen volt esperes úrra, továbbbá az illető superinten­dens főtiszt. Szeberényi Gusztáv úrra, kinek a jó kiváiiat azonnal táviratilag meg is küldetett, — és többekre ; mig nem távozánk azon hő óhajtással: hogy hasonló ünnepélylyel, s oly családdal, amilyen a Dacsó család, többször találkoz­hassunk, hogy az ily buzgó magyar prot. családokat a magyarok Istene soká, de soká éltesse ! B.-Gyarmat, 1875. oct. 14-én. VITÉZ LAJOS, ev. segédleikosz. Külföldi egyház és iskola, Krajova sept. 5-én 1875. A moldva-oláhországi missió szerény zászlaját má­sodszor vittem be Krajovára. S miután a liivek egy része vásárra készült, más része meg már el is ment: ezúttal megvallom nem sokra mehettem velők. Élőmbe irt köte­lességemet még is teljesítem, a minden időben hirdetendő ige malasztjait kiterjesztve az evangelicus templomban egy­begyületekre, hol magyar éneklésünket a porosz lelkész­társ vezette fisharmonikán. A kikkel közelebbi érintkezésbe jöheték : találtam azok közt oly atyánkfiaira is, kik mint Saul király az endorbeli boszorkányt, életök védangyalának vélik a ku­ruzsló asszonyt. S lírákig hagyják magokat megcsalni, a hol a valódi kúrát, főleg a szellemit: egy parára se méltatják. Nyámc beciv — részeges német — mondja a ro­mán. Megjegyezvén, hogy a köznép a magyart is nyámc­nak nevezi. S Krajovától Szlatináig ily „Nyámc beciv" tette magát még a vaspályán is, a társaság bolondjává. Csak a ki külföldön, idegen elemek közt járt, foghatja fel mi kellemes meglepetést okoz, ha valaki magyarul szól hozzánk. De hogy afféle nyámc beciv parolázzon velünk: már ehhez stoikus önmegtagadás kell. Bukarest, sept. 13-án Egyházkerületünk ez elveszett s megtaláltnak vélt drachmáját, íme akaratlanul is utamba kellett ejtenem. Tudva van, hogy a „Nemere" február havi számá­ban, mint Banquo szelleme a trónbitorló Macbethnek: oly formán jelent meg az én válaszom, az Ur Kolozsvá­rig nyomult vitézének. Ezt ő a maga részéről még máig sem feledhetve, a bukaresti tribunál elébe idézett. S mi­dőn ügyünk lelkes barátjai, méltán a rnissio oltár tüzénél képzeltek, hogy ha a tribunál kapujába tekintenek: mint Jézust a publikánusok közt, ott pilanthattak volna meg a delinquensek zömében. Végre valahára hosszas várakozás után a nevemet kiáltották. Es én nagy alázatosan, de határozottan kijelen­téin a judicátornak, mikép „fölötte csodálom, hogy mint magyar alattvaló ide idéztetém. Én nem gondolnám azt, hogy a vádlót megsértettem legyen. S ha ő sértve hiszi magát: pereljen be ott azon a helyen, hol ama lap ki­adatik, melyben az incriminált cikk megjelent." Mit mi­után a consulátustól mellém adatott dragomán román nyelven és hiven tolmácsolt; s később latin és francia nyelvismeretemnek, nem akarom mondani, hogy roppant „fluiditásával, magam is értésül adtam, a meglepőn"nyá­jassá lett emberséges judicator, e szavakkal bocsáta el: „eandem opinionem habco." E sajátszerű epizód után, hasztalan költekezésem megtérittetése s fáradságom némi kárpótlása végett a con­sulatushoz kérvényt nyújtva be : nyugodt lélekkel siet­tem küldetésem további útjára. T i r g o w i z t, sept. 14-én Bukarestből visszafelé Titunál kiszállva, három óra alatt viszi a gyors szekér Tirgowiztre az utazót. Negru vajdának e hajdani székvárosában, hol huszonhét magyar család küzd a pap és tanitó nélküli élet her­vasztó szelével : fölkerestem házanként néhányat. S ar­caikról olvastam le, hogy itt is mindenekfölött egy ma­gyar és német nyelvet biró lelkes tanitó szükséges. Kü­lönösen az Ábrahám család, ugy anyagi, mint szellemi tehetségeinél fogva e részben legtöbbet tehet, ha — mint már az igazgató-tanács általam értesítve van — a szórvá­nyos helyek ügye felsőbb helyről is nyer támogatást. Most ismét Braila és Galac, azután Kalafát, Turnu-Magaréli és Kalarás várnak reám. Sőt egy lelkes ügyba­ráttól még Konstantinápolyba is kaptam meghívást. De nehogy valamely cethal, a már ilyenkor gyakorta viha­ros tengeren Jónás prófétának véljen: jónak láttam ez utóbbi utat, annálinkább mivel küldetésem körén már ez kivül esvén, felsőbb jóváhagyás nélkül semmi szín alatt sem tenném, — a tavaszra tenni kilátásba. TOMKA KÁROLY. KÜLÖNFÉLÉK. * Ke formáé io ünnepe. A mai nap kegyelet és hála ünnepe reánk protestánsokra nézve. Ma 358 éve annak, hogy Luther kiszegezte a 95 tételt, mely által az uj kor alapját vetette meg, s melylyel kezdetét vette azon nagyszerű világtörténelmi mozgalom, melynek első sorban lelki szabadságunkat köszönhetjük, de köszönhetjük egy­szersmind azon jogokat és szabadságot is, melyeket mint állampolgárok, s mint a művelt társadalom tagjai élve­zünk. Legyen áldott emléke dicső reformátorainknak, kik

Next

/
Thumbnails
Contents