Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

ajánlva a kellő mértéktartást. (L. III. Egyhb.) Most a terméketlen fügefa képében a hasztalanul, munka nélkül eltöltött, az isteni türelmes várakozást is kifárasztó élet képét vázolja, csendes, töredelmes bűnbánatot, munkásabb napokat, a drága idő s a kegyelem óráinak célszerű felhasználását óhajtja. (L. Egyhb. IV). Majd neki esik az erkölcsi engedetlenségnek, korunk idegen isten-inek, keresvén annak okait, feltárván annak csalékony, pedig utálatos képét, ostorozván a tudatlanságot és a szivnek keménységét, a vallástalanságot és a szeretetlenséget. (L. VI. VII. Egyhb.) Meglátja a szegényt, meg a szerencsétlent, meg a kettőnek elhagyatott, rideg és barátságtalan életét, . . . szive indol meg rajtok a jó atyaként s ime, résztvevő társakat, barátokat keres azok számára, s az emberi szeretet figyelmébe ajánlja Őket, a köztestvériség nevében ! (L. VIII. Egyhb.) Megáll az Ur oltára előtt, s a bárány menyegzői vacsorájának képe alatt, örök táperőt, örök békét lát ama kenyérben, melynek vétele nem egy háborgó léleknek hozta már meg nyugalmát, nem egy betöltlietetlen szívnek adott egyszerű ugyan, de csöndes élvezetü s maradandó kincseket. (L. IX Egyhb.) 0 nemcsak lelki atya, szives tanácsadója hiveinek földies munkájuk közepette is ; megnézi a szántóvető munkáját. . . istent keres, istent mutat meg minden dologban, a természet életét, annak tüneményeit a bensőre, a lélekéletére viszi át, megvonja tanúságait s az az egyszerű, romlatlan, az élet és megélhetés bajaival küszködő ember mint nyitott könyvből olvas lelkitanitójának vezetése mellett a természetből, s ekéje mellett tanulja meg a jó termés föltételeit, és pedig először az anyagi, aztán a lelkivilágban. (L. XXV. Egyhb.) És igy tovább ; még a legkényesebb dogmatikai kérdéseknél is, mindenütt az élet, annak szüksége van előtérbe állítva; a választott tárgyak mind olyanok, hogy azokat az egyszerű hallgatóknak közelebbről ismerniök szükséges, a műveltebbeknek pedig újra hallaniok nem felesleges, sőt jól esik. Az, hogy az ilyen értelemben vett közérdekűségnek nincs elég téve, igazán csak ritka kivétel, csak elvetés Bartóknál. A második és tizenegyedik egyházibeszédet tartom olyannak, melyben a tárgyválasztást és tárgyalási szempontot nem helyeselhetem. „Mi bontja fel a házasságot ? nem köznépnek való száraz egyház-jogi kérdés, s azok az eltérő nézetek, melyeket szerző e kérdés felett, különben helyesen, közöl, nem nagyon érdekelhetik a hallgatóságot, vallásos épülést pedig épen nem teremtenek. Az a tétel pedig, mit a Xl-ik számú beszéd fölállít, hogy t. i. „a földi jók érdemből adatnak" határozottan zsidó és nem keresztyén fölfogás, téves gondolatokra vezethet isten igazságos voltáról, sőt a gyakorlati életből nem is igazolható. Mióta Stier kényelmetlennek és fáradságosnak találván az egyházibeszéd kidolgozásánál a szigorú műszabályokhoz való alkalmazkodást, védelmére kelt a levegőbe való beszédnek s nem szégyellette átkos pogány elemnek nevezni a keresztyén egyházibeszéd irodalom terén a rendszert, a logikát, sőt az e részben való pongyolaságot az igazhitüség és iráselvűség 1 egcsalhatlanabb jeléül állítván fel, érdemnek tartotta azt (L. „Gruudriss eiuer biblischen Keryktik." Von Rudolf Stier. II. Auflage. Halle 1844. 239—240 lap) azóta magasabb irányú és igényű egyházi szónokok is könnyen bánnak el sok esetben az egész dispositioval; gerilla harcot folytatnak az egymásra hányt gondolatokkal ; szabad, könnyed szónoki mozgásnak nevezvén el az eféle előadási modort; népszerű egyházi beszéd iróink pedig épen a népszerűség főfő kellékének, műsajátságnak fogadták el az ilyes össze-vissza való beszédet; hivatkoztak hallgatóik kurta felfogására, a nyomról-nyomra haladó, rendszeres vizsgálódás nehezen való felfoghatásárai nem gondolván meg azt, hogy ha valakinek, ugy épen annak a gyenge felfogású ós magától kevesett gondolkozó egyszerű embernek van szüksége arra, hogy a természetes összefüggésre figyelmeztessem őt, hogy előtte mindent ujamra szedve mutassak fel; hogy tanítani épen a legkevésbbé mivelt embert, csak a legtermészetesebb, tehát legrendszeresebb módon lehet. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb népszerű cég alatt előttem ismerete s egyházibeszédnél, azon tapasztalatra jutottam, hogy az azokat jellemző központnélküliség, az anyaghalmaz tarkasága, a tökéletlen és felületes ide-oda való kapkodás miatt, majdnem lehetetlen az elmondottaknak megtartása; hogy többnyire pillanatnyi hatást képesek csupán teremteni . . . megázik az ember az ilyen modern istenige hirdetéstől, anélkül, hogy tudná, honnan és miért ? Eszembe jut H a r m s kritikája : az ember megtelik, de jól nem lakik. Az a baj, hogy sok mindenfélével találkozunk ; itt ott egy kis édes, uj magyarázat, majd egy alkalmas allegória; most a keresztyén, majd a mindennapi élet nagyon is ismeretes zajába ragad; itt egy frappans combinatio, amott egy szerencsés elmés átmenet; most néhány pattogó velős mondat, majd egy pár zsírpille, de a mely az önkény hosszura eresztett levén úszkál csupán. Igen, tehát hiányzik a cél, hozzá a biztos ut; hiányzik belőle a bevégzettség, a beszéd ama nyomatéka, mely valamit elérni képes, mely valami maradandó hatást eszközölhet, hiányzik az, hogy a hallgatók el tudnák mondani : ez az, mit magunkkal viszünk házunkba és az életbe; ez a kétség az, mit ma megoldani láttunk ; ez a bűn az, a melyet, a hallottak után, nem engedünk jövőre fejünkre szállani; ez az erény az, mit gyakorolni szándékozunk, ez a vigasz az, mit ime megragadunk s ez a hit az, amelyhez szilárdul ragaszkodunk. Bartóknak előttem fekvő egyházibeszédei, kimagasló példányképek az itt jellemzett hibák felett; mint népszerű egyházibeszéd irónak, második megkülönböztető jó tulajdonsága épen az, hogy ő a valódi népszerű második lőkellékének, a közérthetőségnek épen a szigorú rendszerhez való alkalmazkodás által tesz eleget; az, hogy a szónoki műalkotás más odik nehéz végzendőjét, a berendezést, a dispositiót és parti"