Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

kitűnőbb férfiaink állnak annak élén s biztosítják annak életrevalóságát. Igaz, hogy az apostolok sorsából nekik is kijutott már bőmértékben. Elitélik, pogánynak mond­iák, s mind H. ur az Ev. prot. lap 24-ik számában nevet­ségig gyermekes fenyegetődzés közt, kiadván az útlevelet, kiközösítik őket. Elakarják hitetni a világgal, hogy a mi jó van, az mind nem Pestről származott, még a prot. árvaház sem, a mi pedig rosz történik, mind Pestnek kifolyása. Hogy egy fiatal lelkész öngyilkos lett, annak oka a prot.-egylet, bár, mint értesültem, az illető Kiss János tanítványa volt. Ha bebizonyítják, hogy nem építeni, javítani, de rombolni; nem a keresztyénséget s közelebbről a protes­tantismust szolgálni, hanem a materialismust győzelemre segíteni törekszik: akkor, mind a modern theologia, mind a prot.-egylet méltó az Ítéletre. De míg ezt vilá­gos, mint a nagy reformátor mondta, a bibliából vett okokkal ellenünk be nem bizonyítják: addig, bármily égetően is fájjon a seb, mit a megvetés nyila ejt szivün­kön, s bár tagadjanak meg bennünket orthodox testvé­reink háromszor, mint Péter az Urat megtagadta, s zár­janak ki a turóc-sz.-mártoni atyafiakkal kebelökből, nem leszünk hűtlenek a zászlóhoz, mely az előre törekvést, tökéletesedést választá jelszavául; nem leszünk hűtlenek a reformatióhoz, mely örökségül a kiküzdött „lelki sza­badságot" hagyá követőinek, hogy arról ismertessenek meg minden népek között, mint Kradolfer igen szépen és találóan mondja: Das ist es, was ich als den grössten, ja ich möclite bei nahe sagen, als den einzigen Gewinn betrachte, den die Gegenwart sich angeeignet und treu bewahrt hat seit den Tagén der Reformation : diese frei Entfaltung der in der Menschcnbrust schlummerdcn Krafte, dieser rege, fröhliehe Wetteifer der selben zum Wohle des Ganzén. Das ist echt protestantischer Geist und wo ich diesem finde und Gelegenheit habe, ihn an seinen Fríich­ten zu erkennen und in seiner Entvvicklung zu unter­stützen, da gcht mir das Herz auf und da freue ich mich, ein Kind unserer Zeit und unserer Vater zu sein. *) GÓZON GYULA. A lelkészfizetés emeléséhez. A vitatás alá vett gyakorlati kérdések között, kétség kivül egyik se figyelemre méltóbb mint a lelkészfizetés emelése. E kérdést nem a kényelemre-vágyás vetette fel­színre, mert ez hosszú időnek lassan érlelt gyümölcse, melyet haszontalanul rothadásnak engedni nem lehet. E tárgy körül sorakozni a kor-kívánalma hív föl, leplezet­lenül mutatván fel ama szükséget, melyet mindnyájan érzünk, kik Krisztus gyönyörűséges igáját emeljük. Nemcsak életfentartási, de társadalmi szükség is a lelkészfizetés emelése, mert oly időben élünk, mikor a külsőt ís nagyon tekintetbe veszik, s tisztességes embe-*) Religiöse Zeitfragen. 1871 20, 21 I. rek között csak ugy foroghat a pap, ha a tisztességes igényeknek az öltöző asztal körül is kielégítést adhat. Különben hideg megvetéssel találkozik, s az élvezhető társaságok ajtaja, melyen pedig bejutni neki szükség volna, zárva marad előtte. De mikor a mindennapiakra is oly vékonyan jut ki abból a 400—500 frtból, mely a papok legnagyobb részének fizetését képezi, hol talál­juk meg az alapot, mely a szegénység kopott mezéből a kor kívánalmának megfelelő vonalra emeljen ? Az amerikai és porosz papok jövedelmének a ma­gyar prot. papokéval való összehasonlításának meg van az a haszna, hogy kellően feltünteti ama kegy eletet és áldozatkészséget, melylyel a vallás és annak szol­gái iránt viseltetik a nép és az á 11 a in ; s mely mig ott, a külföldön, a szabad áramlat alatt nem veszti el rugékonyságát, addig itt, nálunk, az orthodoxismus vá­rának erős védése mellett is aggasztólag hanyatlik. Ha a vallás és annak szükségessége irán­ti érzéket föléleszteni sikerülne, akkor a lel­készfizetés emelésének mikéntjét könnyebb volna meg­oldani, mert meg volna a biztos alap, a termő talaj : az áldozatkészség. Próbált dolog az már, hogy a mesterséges tervek bár a legnagyobb arithmeticai pon­tossággal lettek is kiszámítva, nem képesek oly gyorsan és oly nagy eredményt idézni elő, mint a mesterkéletlen áldozatkészség. E körül kellene tehát a munkában sür­gősködni. Igy, messzünnen kerülve meg, habár hosz­szabb, de biztos uton lehetne a fizetésemelés kanaánja fele közelíteni. Csak addig lenne hosszú az ut, mig a keblek elkészítve lennének az áldozatkészség előtt. Azon­túl az eredmény gyors és biztos lenne. De épen azért kellene útravaló, mert ez nem kis fáradságot igényel. Nagy munkatűz kívántatik ahoz, hogy az indifferentismus fagya felolvadjon a vallásosság mezejéről, hová a materialismus hideg fuvalma jó formán betört már, s ha réshez nem állunk, romboló orkánná nőheti ki magát. Ép azért kel­lene a papok helyzetén javítani, hogy e munkatűz oltára körül forgolódhassanak. Mert mig a papot őrhelyétől tá­vol tartják a nélkülözések és a megélhetés gondjai, mig Ő idejét földmivelésre, vagy pláne haszonbérlői szerepre kell, hogy fordítsa, addig a rés a vallásos melegség le­hütői előtt mindig nyitva lesz, s az őrhely kiáltó nélkül marad. Mig ellenben, ha egészen hivatalának szentelheti magát, a jó eredmény el nem maradhat. De honnan lehessen előteremteni azon előleget mi a nagy, de szép munkához nélkülözhetlen útravaló ? Itt valami uj forrást mutatni a Gyurátz és Bognár urak által említetteken kivül alig lehet. Mindenekelőtt az államtól kellene várnunk, ha annak is ugy volna amint nincs; de a mostani viszonyok között csaknem előre tud­hatnék a „válasz" értelmét bármily szivrehatólag kér­nénk is. Ujabb rovatot akaszszunk a nép nyakába ? Ettől sem várhatunk sikert addig, míg a közöny és nem az áldozatkészség uralkodik. Vagy a királyi adóba olvasztva az állam által szedessenek fel a papok fizetései? Erre az állam vállalkozása kívántatnék meg, a mi kétesnek lát-

Next

/
Thumbnails
Contents