Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL VIII ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir, postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Kik negyeim fizettek elő, előfizetést megújítására kéretnek föl. A protestáns istenitisztelet reformálása. Midőn pár héttel ezelőtt lapunk 42-ik számában Sántka K. ur egy „Requiein" alkalmából azon meggyőződését fejezé ki, hogy „a vallásosság felébresztésére minden alkalmat fel kell használnunk," s hogy ezen célból a többek közt törekednünk kellene arra is, hogy protestáns, ós kivált református istenitiszteletünkbe némi reformokat hozzunk be, hogy mig első reformátoraink „a vallás birodalmában a kedélyt letették a trónról, s az értelmet ültették helyébeaddig mi későbbiek „kell, hogy a kedély melegségét az értelem világosságával párosítsuk, s kell, hogy a belsőt a külső ébreszsze föl, u

s hogy ezen célból még azon gondolattól sem kell visszaborzadnunk, hogy „mi protestánsok a kathol. testvérektől a belsőt felébresztő külsőségekből" az eddiginél többet vegyünk át: ezen felszólalásával nem uj hurt érintett, de azért kétségkívül nem kevéssé érdeke, et. Foglalkoztak ezen thémával néha-néha már apáink is, s hogy p. o az utóbbi évtizedek alatt az orgonák csak ennyire is helyet nyertek magyar kálvinista templomainkban ezen cultus-reformáló eszmecseréknek tulajdonitható; de még inkább foglalkoztak ezzel egyházunk buzgóbb fiai az ujabb időkben, most a midőn a mai műveltségi viszonyok között még inkább érezzük istenitiszteletünknek kelletinól erősebb értelmi jellegét, s abban a szívnek, kedélynek nagy mértékben való mellőztetésót. És ha csakugyan tapasztaljuk, — pedig sok helyütt tapasztalható, — hogy „a Sionba vezető utak sírnak, mert nincs, ki menjen az Ur templomába": akkor ezen reformgondolatot nem szabad elaludni hagynunk, hanem ha nincs is reményünk annak közel jövőben történendő valósulása, egyetemlegesen érvényre juttatása iránt, de legalább hirdetnünk s érlelnünk kell az eszmét, hogy ha majd eljön az a kor, mert talán az is bekövetkezendik, a melyben majd nemcsak a fegyvert forgatjuk önmagunk s ellenségeink ellen, de a vakoló kanalat is kezünkbe veszszük, hogy Jerusalemünk düledező falait megerősítsük, kitatarozzuk : akkorra ne legyünk e tekintetben sem készületlenek. Követésre méltó példát nyújt a tekintetben is a német prot.-egyletnek közelebbi boroszlói közgyűlése, melyen a nyilvános istenitisztelet reformálása iránt figyelmet ébresztő javaslatok tétettek, s érdekes eszmecserék folytak. Zittel Emil karlsruhei dékán idevouatkozólag a következő tételeket állította fel : I. Habár a keresztyén kegyesség és az élő egyháziasság nem tekinthetők is egyjelentésüeknek, mindazáltal benső kölcsönös viszonyban állnak ezek egymással. A keresztyénségtöl már ennek természeténél fogva elválaszthatatlan a vallásos közösségben való élés, és az istenitisztelet fokozódó megvetése bizonyság a felől, hogy a keresztyén hittudat s közösségi szellem szomorú állapotban van, de részben az istenitiszteletben rejlő hiányok hatásaként is tekinthető az. II. Ezen szomoritó állapot okait az evangelíkus egyház kell, hogy elsőben is önmagában keresse, s hogy azokat a mennyire lehető eltávolítsa. A jelenleg tapasztalható egyháziatlanság, és a nyilvános istenitisztelet hanyatlása nem egyes theologiai irányoknak rovandó fel bűnül, hanem az természetes gyümölcse a német prot. egyház és a többi nemzeti műveltség 69