Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

veknek aláírni, s a ki a protest. egyletnek tagja, az ezen kerületben nem viselhet egyházi hivatalt." A mi a symbolikus könyveket illeti, hisz azt mindenki tudja, hogy ezek egy bizonyos kornak vallásos nézeteit, felfogását, és az illető kornak szellemi irányát tartalmazzák • ezeket csak ugy tekinthetjük, mint a római sötét éj után pirkadó hajnalt, de még nem mint a szellemi napot; ezekben távolról sincs kifejezve minden időknek s minden szellemi kutatásnak végeredménye ; ezek irányadók voltak egykor, midőn a bibliai tudományosság keresztültört a kemény talajon, s a szellem tavaszának első gyenge zöld hajtásai előbuvtak, s midőn ezen gyenge hajtásoknak még melegágyi takarókra volt szükségök. Ma azonban már a theologiai tudományosság rég kinőtt ezen takarók alól s teljes virágzásnak indult, s igy a hitvallások csak bevezetők, első tanácsadók a biblia megértéséhez s a bibliai tanok felfogásához, de nem végeredményt, s nem végérvényes szabályokat tartalmazó iratok. Miért tolatik tehát mai napság előtérbe az evangélikus hitnek ezen nem szabálya, hanem ódon alakja ? Nem azért, hogy ez által a többség meggyőződése kifejeztessék, hanem, hogy a kisebbség elnyomassék, hogy a menynyire lehető a kis, de lelkes ellenzék körében az ingadozókat hallgatásra bírják, a többieket elmarják, s hogy igy lassanként az egész területet saját teremtményeikkel népesítsék be, s a bensőies egység által külső egyesülést eszközöljenek, nevezetesen, hogy a merev orthodox lutheránusságot politikai szakadártörekvéseik köpenyéül felhasználhassák. A fentebbi inditvány elfogadása által már az első inquisitionalis törvényszéket is felállították az egyh. kerületi többség személyében. Ma megesketik az újból belépendő lelkészeket s tanárokat, holnap már a most szolgálatban levőket is ; ma a nekik nem tetszőket e 1-, holnap már kiutasítják, ez a természetes haladás a most megkezdett uton ; sőt ma talán még csak a hitvallásos könyvekre kötelezik az illetőket, holnap már a többség által alkotandó politikai (s egyházi hitvallásra; az egyszer tévútra lépett szellem, minden tévelyre képes, A többször emiitett inditvány másik részéhez különmagyarázat kell. Néhány évvel ezelőtt egy egylet keletkezett Magyarországon, mely a humanitás terjesztését, a keresztyén vallásos élet körében való haladást és szabad szellemű theologiai műveknek magyar nyelven való kiadását tűzte ki magának feladatúi. Ezen egyletbe hazánk sok tekintélyes férfia, s több evangelikus és református lelkész belépett. Vájjon mi indította az egyh. kerületi többséget a fentebbi inditvány megtételére és elfogadására ? Mindenek felett egy egyén iránti gyűlölete. A pozsonyi evang. gyülekezet ugyanis legközelebb magyar-tót lelkészéül egy oly egyént választott, ki ezen egyletnek tagja, s ki mint lelkes magyar a slávok előtt botránkozás kövéül tűnik el. Slávajkú lelkésznek, s hű hazafinak lenni bűnös dolog ezen többség szeme előtt, ily embert el kell innen bármely eszközökkel is távolítani. — Ez az egyik ok ; de van másik is, mely már mélyebben rejlik. S ez a haladástól va'ó félelem, hogy a haladás szelleme a sötétség műveit szétrombolandja, továbbá a „protestáns" névtől való írtódzás, ők nem protestánsok, de „lutheránusok" akarnak lenni, mint szinte az a miatti aggodalom, hogy ezen egylet talán olyas szellemi hatalommá nőhetné ki magát, mint a „német prot. egylet." Végül ezen határozat hozatalánál még az is a többség előtt lebeghetett, hogy neki joga és hatalma van ily intézkedések tételére. Ez alkalommal megtiltották a prot. egyletben való részvételt, közelebb pedig talán megparancsolják egy „lutheránus egyletbe" való belépést, és ez így mehet a legnagyobb képtelenségekig. Ily módon talán nagyon is gyors léptekkel sietünk a szakadás elé, melyet egyházi és világi elöljáróink igyekeznek lehetőleg megakadályozni. A lélekben való egységet s a béke köteleit széttépték ím azok, kik a keresztyéni szelidségről és szeretetről oly sokat beszélnek, de a kik ritkán találtatnak a szerint cselekvőknek. RÉGISÉGEK. I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal, (Folytatás) XXVIII. Az ur isten ő felsége minden idvösséges jókkal áldja meg kegyelmedet. Az elmúlt hétfőn vöttük vala el kegyelmed levelét ; hogy Debreczeni uramnak megengedjük a statutiót mind azokban az jókban, kiket neki adtunk, igen is fenforgott az tractában, kiről mi fel is kerestük az kegyelmed levelét, s akkor ugyan persuadeálta is kegyelmed engedését, egynehány ratiókkal, állatván többi között, hogy annak fundamentoma az mi donatiónk; 2., az ő kegyelmével végezett conditiók, 3., ha ahoz tartná magát praefectus uram, s mind penig successori és legatariusi; több is vala, de nem jut mind eszünkben ; s mivel penig neki megígírtük, mi abban ellent sem tarthatunk, az szerint az mint a mi donatiónk s vele való contractusunk tartja; ha magától elhagyja, azt nem bánjuk. Ezután többször életünkben senki ne kivánja, mert ugyan hitemre irom kegyelmednek, senkinek nem engedjük, sem reá nem megyünk ; az ő kegyelme házával szabados nem lehet, mint mi Patakban, sok ratiokra nézve, kiknek előszámlálásával most időt nem töltünk. Vétsen csak az donatiónak conditiói ellen s mind az közönséges jó ellen, megválik akkor, csak vizet és fát, egyebet honnét hord, melyen viszi be az várasban ? Mi ő Kegyelmének igen illendő módon irtunk s ilyen ratióval éltünk, hogy akartuk volna, ha idején tudósított volna azbéli akaratjáról, parancsolhattunk volna az udvar-