Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

szes tartományzsinatokon teljességgel nincs képviselve ; sőt a legújabb időkben ismét megkísérlették néliol előttük a templomokat bezárni, minthogy ők, a vádlók állítása szerint, Krisztus istenségét tagadják. Mig mi svájciak az ilyesféle vádra azt felelnők: igen, mi azt teszszük, elővigyázattal, az őskeresztyénség nevében, s magának Jézusnak tanaira támaszkodva; addig Richter a gyűlés tetszésnyilvánítása mellett igazi schleíermacherosan válaszol, mondván, hogy nekik soha sem jutott eszökbe Jézus Krisztus isteni méltóságát tagadni, híven ragaszkodván azon jelszóhoz, melyet lobogójukra tűztek: Egy a ti mestertek, Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! Én részemről értem, hogy ezen tágértelmü, s meg nem támadható felelet boszszantja az ellenfélt. Richter terjedelmes fejtegetése alapján megjegyezzük magunknak ezen három fő követelést: Először, hogy az egyház kormányzatában szüntettessék meg a lelkészi karnak külön képviseltetése; másodszor, hogy az egyházkormány választásánál a választásijogon a gyülekezet, az államkormány, és a főiskoláknál levő theologiai tanártestületek osztozzanak egymással; s harmadszor, hogy az ekként választott hatóságok egyike se követelje magának azt a jogot, mely szerint kötelező erejű hitvallásokat állithasson fel. A két utóbbi követelós ellen többen felszólaltak. Az egyik oldalról erélyesen felszólaltak az ellen, hogy az állam feje, mint ilyen, ezentúl is egyházi előjogokat élvezhessen; más oldalról pedig Rabiger tanár azon véleményét nyilvánitá, ós vele egjütt sokan vélekednek nálunk ugy, — hogy egy evangeliomi, ha nem is dogmatikai hitvallásnak az összegyház számára való formulázása épen ugy szükséges, mint a hogy lehetséges is. Végre azonban szerencsésen elvitorlázott a gyűlés ezen zátony mellett is, és a csendesen szétszakadozni kezdett erők egyesültek ismét ma is egy a gyakorlati életre irányzott határozatban. Ezen határozat egy Osnabrückben közelóbb előfordult esetre vonatkozik, hol ugyanis egy a gyülekezet által teljes bizalommal választott lelkésztől az egyháztanács a megerősítést megtagadta, minthogy ez — mint az egyháztanács mondja — hiányos hitében. Az előzmények egy a gyűlés kezdetén kiosztott emlékiratban erős színekkel vannak lerajzolva, és a heidelbergi Pr. Spiegel és Hönig által ugy vannak azok feltüntetve, mint a melyek az evang. egyház fennállását fenyegetik. Az emlékiratnak mintegy 300 tekintélyes egyén neve van aláírva, ós azt a császár eló akarják terjeszteni. A protestánsegylet ezen tiltakozást támogatandó, egyhangúlag a következő határozatot hozta: ,,A hannoveri tartományi egyháztanács azon alkalommal, midőn Klapp lelkészt kihallgatta, ennek a szentírás szabad vizsgálását biztosító jogra való hivatkozását mereven visszautasította, ós a lutheránus hitvallásokban foglalt tanokat, ellenére az ezen hitvallásokban fellelhető nyilatkozatoknak, és ellenére a protestantismus alapelveinek, megkísérió a keresztyén igazságok szabályzóiként felállítani. Ez által ezen az evangeliomi élet ápolására hivatott hatóság hivatalosan elszakadt az evangeliom egyházától. Ennélfogva mi örömünket fejezzük ki a Hannover tartománybeli protestánsok azon határozata felett, mely szerint ezen lelkizsarnokság ellen fellépnek, ós kérjük őket, hogy az evangeliomi jog ós a keresztyén szabadság erőszakos leigázása ellen indított küzdelemben mindaddig mig szerencsés eredményre nem jutnak, szilárdul ós rendületlenül kitartsanak." E közben eljárt az idő, s már 3 óra volt délután. Mi egy páran Decke diakonushoz mentünk, hogy egy boldog lelkészcsalád köróben érezzük, miszerint nekünk a reformatio nem csupán a szabad vizsgálódás jogában rejlő áldást ajándékozta, de egyszersmind azon nem kevésbé drága jogot is, melynél fogva magunknak a napi fáradalmak után, a családi élet ölében, nemes lelkű nők gondoskodása mellett, s kedves gyermekek szemeiben üdülést szerezhetünk. Ott épen túl a folyón resideal veres fedelű palotában a hercegpüspök Dr. Förster Henrik. Neki kastélyai, milliói, vakon engedelmeskedő vazalljai vannak, fején a világi ós egyházi fejedelemség kettős koronája : de mindez hitvány csecsebecse azon boldogsághoz képest, mely egy egyszerű protest. lelkésznek jut osztályrészül, a ki odakint szabadon hirdeti az igazságot, bent pedig neje és gyermekei őszinte szeretetét élvezi. Estve 7 órakor ismét ki volt a sz.-Bernát templom világítva, ós áhítatos hívekkel még jobban telezsúfolva, mint tegnapelőtt. A zürichi Dr. Spörri, hamburgi lelkész tartott egyházi beszédet Luk. 17, '20, 21. alapján, fejtegetvén, hogy az ember az örökké valóságot szívében bírja. Az igazi szellemi ember lelkinyugalma nem függ attól, hogy az isten személyiségére, Jézus személyére, és az egyes ember egyéni fenmaradására vonatkozó függő kérdések mi-