Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-31 / 5. szám

Önök collegiuma abba be nem lápéit, mert az határozottan az üdvözítő Úr Jézus Krisztus mellett szándékozik maradni, 2

) ami természetesen annyit jelent, hogy mi meg, mint „antievangelical" egylet tagjai az üdvözítő Úr Jézus Krisztustól elpártoltunk: akkor azt gondoltam, hogy most már nekünk is lehet kilátásunk az orthodoxiának egy Hengstenbergféle telivér bajnokára, kivel öröm lesz lándzsát törni, és ha majd az ellennézetek súrlódása folytán itt is ott is tisztulnak a fogalmak, mind közelebb-közelebb fogunk jutni azon meggyőződéshez, hogy szellemi igazságok reánk emberekre nézve mind relatív értékűek, amennyiben gondolatvilágunk egészéhez oly, kapcsolatban állnak, hogy ami abba beleillik, bensőnk tónyóvé, sajátjává válik, ha másnak még oly irrationalisnak tetszik is, mig azt, ami abban helyet nem talál, legjobb esetben csalódásnak tekintjük. — A közszellem oly irányban történendő fejlődésének pedig nagy okom volt előre is örvendeni, miután abból folyik mai társadalmunk erkölcsi életének egyik legszentebb elve: a meggyőződések kölcsönös tiszteletben tartása. Sajnos, hogy várakozásomban csúfosan csalatkoztam. Önök, amint most látom, csakis nem liberálisok, de orthodoxoknak épen nem orthodoxok; sőt, ha a XYI. század okmányszerü hitét tekintem, Önök álláspontja attól csak ugy elüt, mint az enyém, s igy csak olyan eretnekek, mint akár ón. A különbség köztünk egyedül az, hogy Önök ott kezdik követni a reformátorokat, ahol azok a lelkiismereti szabadság jogát, mely művöket szülte, másoktól, kik azzal irányukban akartak élni, megtagadták, míg viszont én, a reformátorok szellemét csakis odáig követem, ellenben későbbi visszaható törekvésüknek teljes tehetségemből elleneszegülök. 2) A levél idevonatkozó része az eredetiben igy hangzik : „In last October there has been founded an antievangelical society under the name „Hungárián Protestant Union." Our Church and College did not enter into that fatal Union ; we are decided to remain fast on the side of our Savíour, the Lord Jesus Christ. We reject the Unitarian princíples of that Union, and adopt the true basis of the Gospel, the principles of the Evangelical Alliance. There is now a great distance between their standpoint and ours. — They call themselves modern, liberal ; and they style us orthodox, obscured, etc. We are happy to be orthodox, because we do not shame the glorious name of Jesus Christ. There shall be a war, or rather a among usrupture, B. M. Jól tudom, hogy Önök a most mondottak ellen protestálni fognak, tehetik is, miután az, amit áliáspontjuk körvonalozására összeírtak, amint majd be fogom bizonyítani, ugy stylistikai mint tantartalmi tekintetben oly alaktalan valami, hogy azzal szemben akárki is, ha arról mondandó ítélet iránt faggatnák, kénytelen volua Polonius íme szerepét eljátszani: Hamlet: Látja-e azt a felhőt, majdne n olyan, mint egy teve ? Polonius: Isten engem, valóságos teve-alaku. Hamlet: Nekem ugy tetszik, meny thez hasonlít. Polonius: A háta olyan, mint a menyété. H a m 1 e t: Yagy inkább cethalforma ? Polonius: Nagyon hasonló cethalhoz. Önök hitvallásának egyik pontja igy szól : „Megengedjük, hogy a tételes vallás hitelvei nem mind olyanok, melyek az emberi ész fóruma előtt teljesen észszeriieknek bizonyulhatnának be de nem is akarnak azok az emberi ész igazoló pecsétével elláttatva észszerű tudat köntösében jelenni meg; mert azok hittótelek. * — E nyilatkozatban nemde valóságos teve áll szemünk előtt, melynek akár a pápa 1864-ki hírhedt Encyklicáját a Syllabussal egy üit bátran rá rakhatjuk a hátára; mert ahol az észszerűség megsziiuik a döntő bíró lenni, ott, ha csak teljes chaost nem akarunk, az auctoritásnak, vagy az institutio hatalmának kell az ász helyébe lépni, ennek kell a vezérszerepet vinni; e téren pedig, reméllem, még a debreceni collegiumban sem hiszik, hogy mi protestánsok tán valami különbet tudnánk létesíteni, mint a pápaság nagyszerű alkotmánya. Azért is ha a pápista megtagadja az eszét, legalább tudja, miért teszi: olyan intézményben talál annak folytán menedéket, mely, valamint eredetére nézve azt állítja magáról, hogy közvetlen Isten alkotta, ugy most is magát Isten különös, csodás vezetése alatt állónak mondja, mely mint ilyen meg van bízva a lelkek üdvéről gondoskodni, ós azok helyett gondolkodni is. A laicus ember tehát, kinek se ideje, se hivatása a tételes vallás nehéz kérdéseivel tüzetesen foglalkozni, szívesen meghódol oly intézmény auctoritásának, mely, miután századokon keresztül a világ kormányát kezében tartotta, még ma, hatalmának hanyatlása korában is a nagy tehetségek ambitiójának munkatért, a tudatlan tömegnek pedig szenvedéseiben vigaszt, hányattatásaiban megnyugvást nyújt.