Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

osát ki — a Duna habjain szállított Brailáig, látni engedve a török partokon, a budavári basának elkésett ivadékait. Brailán a kis sereg már össze szedköződve várt. S a hitfelek buzgó kívánságát teljesen kielégítve, istenitisz telet után a brailai és galaci egyházak főgodnokánál, Csiki János honfitársunk köztiszteletü házánál : tapogattuk a hívek titerét. Jó arcú és értelmes emberek, az egyházi tömörülés eszméjétől sem visszavonulók. Csakhogy ezen célhoz a harangláb, a kehely és a szent abrosz mind nagyon ingatag alap; miután protes- j táns missió nem indulhat Xavér Ferenc nyomán. Ha neki az indiánok között elég volt a piacra kilépni, s egy fülsértő csengettyűt megrázva az utcai gyermekeket és bámészkodókat összecsőditeni ; a keresztet ajkaikhoz nyomni, s az ekként informált publikumot a Krisztusnak oíy hű nyájává avatni, hogy mihelyt a lábát kitette kö- i zülök, a braminok mosolyogva téri tették vissza valameny- 1 nyit — ha Loyola vitézének — mondom — ez megjárta nekünk bizonyára másként kell kezdeni. Iskolába való református gyermek Brailán 10—12 van, s — mint magok az elöljárók mondák — jó tanitó 30—40-el is megtölthetné az iskolát. Ezek tandíjjából a tanitó megélhetne, s a mit a missió alapból nyernének, azt is megfeleznék vele s az iskola felszerelésével. Hát legalább ezen utóbbira, mért nem adhatnának magok a hívek is? Ne legyünk eltelve rendkívüli várakozásokkal — mondám a tisztes véneknek — csakis ily formán jöhetünk a rendes kerékvágásba. Miután egy katholikus honfitársunkat is átvettem híveink közé, siettem a buzóiak látogatására. B u z ó, aug. 16-án Már ide igazán, maga az isten ktildé most — mondák a buzói jámbor atyafiak, kik épen egy szegény asszonyt pap és kántor nélkül valának eltemetendők. Egy nem messze levő papot hivtak volna, de az vissza telegraphirozott s tizenkét aranyat kivánt. Lehet, nagyiták a dolgot. Annyi bizonyos, hogy a nő igen szegény volt, s a díjt nem követelt szolgálatot a szomorú felek, nem kelletlenül fogadták. Buzón mintegy 20—25 magyar család lakik. Iskolába való gyermek, mint Wolf György — egy magyarul is jól beszélő szász atyafi — és Bakó András állítják, német és magyar 30 van. Nevezett két férfi bár külön nemzetiségű, de jó egyességben élő s egymást kölcsönösen respektáló honfitársak, egy közös tanitó érdekében sokat j tehetnének. R i m n i k, aug. 18-án. Kitűzött körutam végpontjához közeledvén, nem tehettem hogy Buzóról egy oldal útra is el ne tökéljem magamat: rimniki hitsorsosaink állapotját megvizsgálni. Három órai út után a gyors szekérből kiszállva, e kis városban is 18 családra leltem, kik nem mind magyarok ugyan, de ama 20—30 gyermek, melyeknek szüléi részben a környéken laknak, szinte megérdemelné azt, hogy egy közös tanitót bírjanak. Nagy részt szegény szülék gyermekei lévén, különben menthetetlenül eloláhosodnak. Itt is van két egymást jól megértő atyánkfia, Jáni József kovács mester, kinek a házánál úrvacsorában is részesitém a híveket, és Kelsch József, a németek közül, ki a foksányiakkal is ismeretes levén, melegen pártolja az általam megpendített eszmét, melynél fogva mig a magyar missiónak kettős érdekből volna feladata Buzó, Rimnik, Foksány s Tirguzsilbe közös tanitót küldeni. Nemkülönben járulhatna a Gusztáv-Adolf-egylet is, e négy állomásnak tekintetbe vételéhez. Hogy tehát itt a magyar missió kivánt sikerrel működjék: egyrészről a magyar közoktatási miniszter, másrészről a Gusztáv-Adolf-egylet általi támogattatás : elkerülhetetlen. Kegyes közbenjárás végett, ajánlom ezt különösen az erdélyi igazgató-tanács magas figyelembe. TOMKA KÁROLY. (Vége köv.) KÜLÖNFÉLÉK. * Értesítés a dunántuli helv. hitvallású egyházkerület pápai jogakadémiájáról. A nm. vallás-és közoktatási minister ur által f. évi september hó 22-ről 23,076, sz. a. kelt magas leiratában a pápai jogakadémia nyilvánosnak elismertetvén, jóváhagyatott, hogy az 1875-6 tanévben az 1-ső, 2-ik és 3-ad évi államtudományi szaktanfolyam jogi tantárgyai adatnak elő, és a két alap, s államtudományi államvizsgák jogérvényesen letétethetnek. Erről az illető szülők, és tanulók azon hozzáadással értesíttetnek, hogy az előadások a jogiszakban f. évi octóber hó 11-én veszik kezdetüket. Egyúttal azok a joghallgatók is, kik a múltévben a 3-ad évi jogot főiskolánkban végezték, s a bírói vizsgát is letették, értesíttetnek hogy ugyanezen ministeri leirat folytán pályavégzetteknek tekintetnek ugyan, de csak azon pályákra nézve, melyekhez a jogtudori szigorlat nem kívántatik meg. Azon pályára nézve azonban, melyekhez a jogtudori szigorlat megkívántatik, milyen az 1874 : XXXIV. t. c. 5-ik §-a értelmében az ügyvédi is, azon eddigelé is fenállott szabályzat, mely szerint a 3. évet végzett akadémiai jogtanulók csak egy egyetemi póttanfolyam után bocsáttatnak szigorlatra, változatlanul megmaradván, a mennyiben ezen jogtanulók a jogtudori szigorlatot leakarják tenni, a 4-ik évi tanfolyam hallgatását nem kerülhetik el. Kelt Pápán, 1875. évi september hó 27. Kiss János, igazgató. * A békési ág. hitv. evang. esperesség 93 népiskolájára még eddig négy körlelkész ügyelt fel az esperesség nevében. Ezek jelentek meg a vizsgálatokon s tettek jelentést a tapasztaltakról. Mivel a körlelkész az