Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-03 / 40. szám
szon válaszban nyilvánuló érzelmek, botránkozások kövei! Szinte megszokott szólam már a „szakadár", „hitetlen8 , ,,Istentagadó8 , „hitingonc8 , „vallás felforgató" stb. kifejezések! ! . Ezeket olvasva az egyház szabadelvű tanaira büszke protestáns, nem lehet, hogy megilletődve el ne keserednék!! Távol legyen, hogy tanácsoljam egyháznagyjain kat, a prot. irodalom kezelőit, de kérdem: avagy nem célszerűbb, nem üdvhozóbb lenne-ó, közös erővel vállvetve építeni azon romokat, melyek vódbástyáinkon az alig mult időben, a közeli üldözések korszakában ejtettek ?! Jól tudom, hogy a két fél között felmerült vitás kérdés fejtegetése, mindig több-több igazságok ismeretét hozza felszínre, s általa csakis ny^r a közönség ! ! Jól tudom, mer t megvan írva : „folytonos küzdés az élet, s harc nélkül nincs győzelem, s kikkel harcolnánk, kikkel küzdenónk, ha elleneink, ostromlóink nem volnának?8 De avagy az ellent saját hitfeleink között kell-e keresni s feltalálniok. Az orthodox ós modern ' hitelv feletti vita harccsata zaja által miért riasztatik fel a lőtávolon kivül eső s napi teendőjét lelki nyugodtsággal teljesítő hű munkása az Urnák ?! Nem célszerűbb lenne talentomaikkal az Ur házának békességére sáfárkodni ? vagy a közös ellenfél felvilágosítására ? Nem a Pest ós Debrecen között kifejlett viszály dönté-e meg a prot. egyetem létesítését ?! A convent, zsinat ügyének elébb vitelét nem ez akadályozzák ?! Hát országos domestikánk, a gyámegylet ügye stb. e. f. e. hol késik az éjihomályban ?!. Ha tudunk más távol lévő ország lakosai iránt rokonszenvet tanúsítani, s üdvözlő szózatunkkal a messze földön is felkeresni őket; miért gyűlöljük itt bent saját honunk határain belől a vérünkből való vért, kikkel a Krisztusban ugyancsak egyek vagyunk ?! Végül az eddig mondottakra vonatkozólag szabad legyen még két országosan ismert férfiú mondatára közeli időből hivatkozni, még pedig ezekkel egyike egyházi, másik világi, egyik reform, másik r. cath. vallása. Egyike nem más mint e lap igen tisztelt szerkesztője, ki is 1868. évben igy nyilatkozott: „Szivemet facsarja, úgymond, mikor most mindennap kell ( látnom, mikep hurcoltatik egy-egy nemzeti nagyság sárba, hogy utoljára ne legyen a nemzetnek egy név sem, mely osztatlan tisztelet fényében ragyogva adatnék át az utókornak! Ezen az uton tovább haladva megfosztogatjuk magunkat legdrágább kincseinktől, megraboljuk a sziveket legszebb érzelmeiktől, s megingatván a jók iránti közbizalmat, magunk dobjuk oda népünket martalékul az ámító hitegetésnek és csábitásnak.4 Másik: a volt p. ü. miniszter s most képviselőházi elnök, 1872. évben a komáromi cath. kör elnökének üdvözlő beszédére igy válaszol: .Nem egy vagy más vallás, hanem a vallásosság nézetem szerint azon erkölcsi alapok egyike, melyeken az emberi társaság s az állami élet fenállásának biztonsága nyugszik." Más helyt ugyancsak e nagy államférfi a mai társadalmi életet érdeklőleg ezt mondja: ,,Az ellenséges visszavonás, az ország polgárai között már is nagy tért foglal a socialis életben, a szenvedélyek felingerlósével még inkább fokozódván, ha ezeknek hullámait valamely módon lecsillapítjnuuk nem sikerül, utóvégre is sajnálatos összeütközésre fajuland." De a mai kor eme tudósainak nyilatkozataihoz csatolni, érdemesnek találom e régi közmondást is ; „Humiles laborant, ubi potentes dissident." PETERDY KÁROLY, barabási ref. pap. ISKOLAÜGY. Egy francia reform, tanítóképző intézet. Oly ritkán s oly keveset hallunk francia hitrokonainkról, hogy minden alkalmat érdemes megragadnunk, a melynél fogva az ő egyházi és iskolai ügyeikbe bepillanthatunk. Épen ezért talán nem lesz érdektelen, ha e lapok t. olvasóinak a francia reformátusok egyik tanítóképző intézetét ezennel bemutatom. Déli Franciaországban, Drome departementben, Valence-on alól van egy 4000 lakosú kis iparos város, D i e u-1 e f i t; ebben van az intézet, melyről én itt szólni akarok. Az intézet „École modéle" (minta iskola) nevet visel. Fenntartója nem közvetlenül a reform, egyház, hanem egy, ügybarátokból álló társaság, mely a „Société pour l'encouragement de l'mstruction primaire parmi les protestants de Francé" név alatt az egész Franciaországra kiterjeszti figyelmét és hatását. A társaság elnöke máitöbb év óta egészen tavalyig (azaz haláláig) G u i z o t volt. Ugyancsak ő buzdította B r u n nevű hírneves pae-61*
