Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

gyakorolja, g az állam meg nem engedheti, hogy az egyházi felsőbbségek e joggyakorlatért őket egyházfegyelmi eszközökkel fenyegessék, büntessék. Ez visszaélés az egyház tekintélyével, s az állam közrendének megsértése. A mai állam csak a kettő közül választhat. Vagy megóvja a maga függetlenségét az egyházi tekintélyektől, s ez által lehetővé teszi a közállapotok tökélesbitését; vagy meghajol az egyház tekintélye előtt, s ezzel ismét az egyház gyámkodása alá adja magát Az első esetben el nem kerüli ugyan az összeütközéseket a jezsuitikus nevelésű római hierarchiával, de megmenti a maga és a nemzet szabadságát, kényszerítvén a clerust ezen szabadság tiszteletben tartására. A második esetben elkerüli ugyan a jelen pillanatban ama harcot, de csiráját veti el sokkal hevesebb s az egyházat magát egész lételében megrendíthető küzdelmeknek a jövőben, mert a középkor visszaidézése ellenmondás az isteni világrend ellen, s egy képtelen kísérlet az emberiségnek a maga rendeltetésétől való elvonására s minden haladásának meggátlására. 4. Egyedül az állam bir f e 1 s é g i (souverain) oggal s mindenkit kötelező joghatalommal. Az egyháznak csak erkölcsi, külsőleg nem kötelező felsőbbsége van saját hivei felett. 5. Az iskolaügy ujabb fejlődése mindig határozottabban vezetett azon irányba, hogy a nyilvános iskolákat, a népiskolától kezdve a politechnicum- s egyetemig, állami intézménynek tekintsük. Csak mióta az állam gondoskodik az iskoláról, lett ennek befolyása általánosabb s fejlesztése gyümölcsözőbb. A középkori iskolák, melyek egyházi vezetés alatt állottak, szegényesen voltak felszerelve s szellemileg szűk korlátok közé szorítva. A mai tudomány felszabadította magát a theologia uralma alól. Minden ágában világivá lett, s észleleteit valamint logikai gondolkodását nem engedi többé a hit által vezettetni s félrevezettetni. Csak a vallásos nevelés illeti meg az egyházat akár az állami iskolában teljesítse e feladatot, akár az iskolán kivül gondoskodjék róla. De itt is az államot illeti vigyázni arra, nehogy a vallás nevében államellenes s a közbékét veszélyeztető szellem rontsa meg az ifjúság nevelteté sét. E felügyeletet az állam könnyebben teljesítheti, ha a hitoktatás a közös iskolában bizatik az egyházakra, mint hogyha a hitoktatás az állami iskolából kiküszöböltetvén, külön felekezeti iskolákban egyedül a hitfelekezeti papság vezetésére hagyatik. Ez utóbbi esetben azon felül az állami közoktatás, az eszményi javak nagy hátrányára, egészen megfosztatik az istenhez emelkedés jótékony, nemesítő, áldásos befolyásától. Az áilam mai interconfessionális jellegének, a többféle hitfelekezetek erős vegyülékének ugyanegy fajta népben, leginkább az felel meg, hogy ha a népiskolának is átöröklött felekezeties jellege levettetik, s helyébe a vegyes hitfelekezetü iskola állíttatik. A hitoktatásnak szánt órákban aztán a gyermekek felekezetek szerint szétoszolhatnak; de minden egyéb szakmákban együtt nyerjék az oktatást. 6. A szegények ellátása is, a mennyiben az közszükség, és közköltségen fedezendő, ma már az á 1-lamnak, s a politikai községnek feladatát képezi, mig a középkorban arról szegény- és betegápoló intézetei által első sorban az egyház gondoskodott. Hálásan kell elismernünk, hogy az egyház e téren nagyot telt, de bizonyos az is, hogy ereje és forrásai a mai szükségletnek már nem felelnek meg, és hogy a szegényügy országos erővel helyesebben, czélszerübben intéztethető. Fennmarad mindig a nehézség, hogy az önkénytes magánióték ony ság, mely a törvényes intézkedéseket üdvösen kiegészíti, fenntartassák, a nélkül, hogy netaláni visszaéléseiben a szegényápolás országos ügyének vezetésére káros és zavaró hatást gyakorolhasson. 7. Sokan az egyházban csak egy v a 1 1 á s o s egyesületet vagy társulatot akarnak látni. Ei egy modern tévedés, nem pedig egy modern igazság ; egy olyan tévedés, mely következményeiben az egyházat felbomlasztja s az államot veszélybe dönti. Egyletek, társu latok egyes embereknek sokfélekép változható múlékony szövetkezései, mint a kik egy bizonyos feltételek alatt szerződésileg összeállanak s tetszésök szerint ismét szétmennek. Az egyház ellenben ugy mint az állam, egy állandó, vallásos életközösség, mely nem szerződésen alapszik, hanem isteni törvényen s egy isteni nyilvánulás iránti közös hiten. Ez, mint már Pál apostol tanította, egy lélektől van eltelve s egy testbe szorítva. Mindenekelőtt az egyház egy hatalom, mely bizony az államhatalommal mérkőzhetik. Oktatója, vigasztalója, vezetője nagy tömegeknek, néha nagyobbaknak, mint melyek az állam területén foglaltatnak. Kivált a római katholika egyház egy világhatalom, mely annak érzi is magát s egy szernél töbször nem csak fenyegette, de le is győzte magát az állam felsőbbségét. A létező viszonyok fel nem ismerése és merő önámitás tehát ha a mai állam benne csak egy társulatot lát, melyen csak oly könnyen fog uralkodni mint valami részvénytársaságon vagy muzeum-egyleten. Voltaképen ugyanaz a modern tévedés ez, mely magát az államot is csak egy társaságnak nézte. Nem ! állam és egyház az a két nagy ei kölcsi személy, a melybe maga az egész emberiség, politikai vagy vallásos élete phasisaihoz képest állandóan beosztja magát. Ha az állam jelképileg szólva az önérzetes férfi n agyban, ugy az egyház az istenes nő nagyban. Ezen alapszik az ő viszonyuk ugy egymáshoz, mint az emberiséghez. 8. A szoros elvi megkülönböztetés jog és vallás, állam ós egyház közt, s ehez képest gondos szétválasztása az állami és egyházi ügyeknek, a mai jogfejlődós egy olyan alapvonása, mely azt ama kétféle dolognak középkori összekeverésétől tisztán megkülönbözteti. Az állam ós a polgári jog az által szabadabbá lőn, de viszont az egyház is, ezen elkülönítés következtében, szabad önállóságban csak nyert. Következményei ezen elkülönítésnek : a) Különválasztása az állami és egyházi hivataloknak, legalább szabály szerint;