Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-19 / 38. szám
Megértetvén velők mindnyáj okkal, micsoda járatban vagyok, főleg arra kértem őket, hogy a sok részben már magával is tehetetlen agg szolgára gondot viseljenek ; s épen azért mert sötétedni kezd, a pásztorhoz legyen közel a nyáj. Tudakozódásaikra igyekeztem gondnok uramékat felvilágosítni, hogy a misssiói segélyt azért nem kapták meg, mert a nyugtát a mint hallom, mai napig sem küldők be. A nyugtával tehát készek lettünk rögtön, csak a pecsét hiányzott még reá. Spanyol viasz után néznek: pap, kurátor és presbyterium. De már ezt a szászkúti szentegyház muzeumában találni, herkulesi feladat lett volna. S mily leleményes esze volt mégis a pályatárs urnák. En ugyan — mond — lent az árendásnál szoktam pecsételni, de oda menni most, nem futja ki az időből. Hanem. — szóla diadal érzettel — itt van egy pár öreg levél, olvasszuk el a pecsétjét. Már a papiros is lángolt, viasz még a körömre is csöppent, a nyugtán még sem volt elég. E szerint ha nem egészen stereotyp a körirat az illető főpénztárnok úrtól megégetett ujjainkkal kérünk bocsánatot. A szegény öreg pályatárs ki jött velem egész a vasútig s egy minden jót magába foglaló isten áldja után : visszavitték egy ökrös szekéren. J a s s y, aug. 13-án. Küldetésem terrénumát végig tekintendő, bárha tárcám ügye negative nyilatkozott, megkisérlém, ha már enynyire fáradtam : Bákón s Románon keresztül Jassyban is széjjel nézni. Az egyesült fejedelemségek e második fővárosa, valójában fejedelmi hatást gyakorol a jövevényre. Hatalmas dombokon ragyogó tornyai, széles, egyenes utcái, keleti pompával diszlő közkertje és ódon palotáival. Itt ne találnánk magyar testvérekre ? Alighogy kiléptem a Hotel Romániából, — melynek egy udvarra nyiló földszinti szobácskájában, hellyehközzel egy kis szendergést kivéve egész éjjel a napi teendők mikéntje fölött tűnődtem — a Kónya testvérek gyógyszertárára bukkantam. De már itt jó helyen járok gondolám és bezörgetek. Egy két germán frázis után, mint a madarat hangjáról, felismertük egymást. S az ifjabb Dr. Kónya ur — az idősebb nem lévén honn — mint erdélyi származású reformált hitfelünk, missioi utam egész fontosságát felfogva és átérezve, biliétjével azonnal megtisztelt s figyelmembe egy pár szomszédját ajánlá. Herceg Gyula és Szatmáry Nándor lelkes protestáns honfitársaink, Baróti és különösen Balló, vallására nézve katholikus, kenyérsütő, kinek asztalánál bajos volna megmondanom, melyik gyújtott jobban: az a pohár bor-e, mellyel kedves neje oly ellenállhatlan magyar szívességgel kinált ? vagy az a „Hon", melynek egy leguj abb számát, e külföldi honfitársunk tisztelt hajlékában, véletlenül megpillantám ? Vannak tehát itt is magyarjaink. 20—25 évekkel ezelőtt a római katholikusoknak két magyar iskolájok volt, mig a jelen ben semmi sincs. Ötven család keserüli, hogy magyar szót nem hall sem a templom- sem az iskolában. Miből önként következtethetém, hogy itt az ige magvait nem rosz terméssel biztató ugarba hintenők. Tettem is azonnal lépéseket. A német evangélikus atyafiak lelkészét felkérvén, ez szives volt nemcsak templomát, sőt az orgonát is felajánlani, mely mellett jeles kántora és organistája készséggel közreműködött. Fogadják nyilvánosan is hálás tiszteletem e szerény kifejezését. A kik hamarjában tudomást vehettek — a nők közül német, román, sőt még orosznők is — siettek a magyar igék meghallgatására. Esti 9 és 10 óra között folyt I az istenitisztelet. S nemzetünk testének e távolba szórt csontjait, hogy közelebbről szemléljem, a templom kivilágított oltárához lépve mondám a honfitársaknak, miszerint bár távol az édes hazától, de hát nem vagyunk-e mindenütt isten kezében ? „Hová mennék uram a te lelkedelől, s a te orcád elől hova futnék ? Ha a mennybe megyek ott vagy, ha a koporsóba vetem ágyamat, ott is jelen vagy. Ha olyan szárnyaim volnának, mint a hajnalnak, s a tengereknek utolsó határin laknám is : oda is a te kezeid vinnének engemet, és a te jobb kezed megfogna engemet" ugy éljünk tehát mindenütt, hogy istenünk és hazánknak dicsőségére szolgáljunk. A jó gyermek még a távolban sem feledheti édes anyját. S a diszes közönség oly felbuzdulva oszlott szét, hogy alig lelték helyemet. Nem dicsekvés a mit ezzel akarok mondani, hanem külföldi véreink és honfitársaink érzületének jelzése. Ketten, hárman is akartak vendégökül lefoglalni és csak azt sajnálták, hogy másnap, aug. 14-én, már jókor reggel indulnom kellett Braila felé. Braila, Buzó, Rimnik és Ploestről jövő levelemben. TOMKA KÁROLY. KÜLÖNFÉLÉK. * Iskolai értesités A pesti reform, f ő g y mnasiumban az 1875 /6 . iskolai évre a beiratások octóber hó 1, 2, 3-án fognak megtörténni; október hó 4-én pedig a tanévet megnyitó istenitisztelet után a tanítások azonnal megkezdetnek. A javítóvizsgák csak a beiratás ideje alatt fogadtatnak el a tanárikar által meghatározott időben, s a javítóvizsgát tenni kötelezett ifjú, a szigorúan vett vizsga s annak sikeres letétele után iratik be a következő osztályba. Azon magántanulók pedig, kik engedélyt nyertek az 1875 /t í -ik iskolai év kezdetén magánvizsgát tenni, azt a beírásra kitűzött idő alatt előleges bejelentés után letehetik. Budapesten, 1875. sep! temher 12-én. Az igazgatóság. * A kecskeméti reform, lyccunibaii, a beiratások, javitó- pót-, és magánvizsgák octóber 1. 2., és 3. napjain tartatnak; 4. az előadások megkezdetnek. Azon t. c. szülék, kik gyermekeiket tápintézetünkbe felvétetni óhajtják, figyelmeztetnek, hogy a tápintézeti dijak ne-
