Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

a két testvéregyház, e város és egyéb pártfogók segélyével ismét liatosztá yuvá lett. Ettől fogva fokozatosan fejlődik, ugy hogy ma már egyike a legjobb protestáns tanintézeteknek. * Az ország első megyéje népnevelési tekintetben, a ministeri kimutatás szerint Moson m e g y e. Hogy méltó erre, azt tanúsítja egyik legközelebbi megyebizottsági határozata is, mely szerint tekintettel arra, hogy a tanítói pályára mindinkább kevesebben készülnek s ennek folytán sok állomásnak betöltetlenül kell maradni, öt ösztöndijat alapított a megye 100—lOOt ftal oly mosonmegyebeli tanitóképezdei növendékek "számára, kik lekötelezik magukat, hogy addig mig rendes tanitói állást nyernek, mint segédtanítók Mosonmegyében fognak szolgálni. Fel is szólította az alispáni hivatal a képezdei igazgatóságokat, hogy e határozatot az iíjuságnak tudtára adják. Annyit tudunk, jegyzi meg a „Sopron", melyből e sorokat átvettük, hogy a soproni evang. képezdében egyetlen mosonmegyei tanuló sincs. * Felhívás. A tiszai ág. hitv. egyházkerület supe. rintendensi segédlelkészi állomása megürülvén, felhivatnak azok, kik ezen segédlelkészi állomást elnyerni óhajtják, tökéletes magyarok s e mellett a német vagy tót nyelvben is jártassággal birnak, hogy magukat nálam érettségi és theologiai bizonyítványuk beküldése mellett f. é. sept. 25-kéig jelentsék. Fizetés 200 frt. és teljes ellátás. C é k u s I s t v á n, superintendens. NECROLOG. Komáromy Mihály ur a makói ref. egyháznál a a IV. elemi és I. gymnasialis osztálynak 37 éven át lelkiismeretes tanára rövid ideig tartó betegség után elhalt aug. 26-án. Atyja Kisújszálláson gymnasialis tanár volt, tanulmányait és pedig a humaniórákat Kisújszálláson, a theologiai tanfolyamat Debreczenben végezte ; atyja lelkészi pályára szánta a már ifjúságában igaz, becsületes, ártatlan, vallásos érzületü gyermekét • H.-M.-Vásárhelyre meghívatván rectorságra, itt Gaál Zsuzsannával, b. e. Gaál Dániel h.-m.-vásárhelyi lelkész hajadon testvérével megismerkedvén, megnősült, s ott 1825. április 25-től 1838 ápr. haváig tanitotta az újvárosi fiu iskolát, ekkor hivatott meg Makóra. — Senki a tanitói pályán 50 éves működése után a királyi legfelsőbb elismerést, s az erről bizonyságot tevő ezüst koronás érdemkeresztet inkább ki nem érdemelte, mint a boldogult. Hivatásának egész odaadással és buz galommal iparkodott mindenkor megfelelni. A tanár és ember két lény volt benne, soha tanítványai azt, hogy az embernek, és családja azt, hogy a tanárnak kellemetlenségei voltak, nem tudták. Az iskolában a szorgalmas nevelő, családi körében a szeretetteljes férj, a gyermekei sorsát szivén hordozó apa volt. Csekély jövedelmét oly bölcsen tudta megosztani, hogy családja soha nem nélkülözött, de e mellett figyermekei iskoláztatására , leány gyermekei tisztességes kiházasitására elégséges összeget félre tudott tenni. — Ezen törekvésében hűséges segitő társa volt neje, kivel csaknem 50 éves há.assága alatt a családi élet egét soha egy percre sem fedte a kellemetlenség, az egyetnemértés boruja. E szép családi életnek igen természetes következése volt azután, hogy gyermekeik jók, becsületesek és munkásak voltak, s valamint a szülők elmondhatták, hogy gyermekeik közziil Sándor akkor 'okozta nekik az első szomorúságot, midőn meghalt, éppen ugy elmondhatja ezt ma férjéről a mélyen megkeseredett özvegynő is. — A boldogult nemcsak mint tanár az előirott tantárgyak előadásánál, de mint ember is tanított; egész élete a szeplőtlen becsületesség, a mértékletesség, tiszta erkölcsiség, szeretet, a jókhoz benső ragaszkodás, önzetlen emberbaráti és haza szeretet megszakítatlan gyakorlása volt. — Családja végtelen fájdalma, s ismerősei és tisztelői fájdalmas részvéte és áldása kisérték sírjába. — Sajnos, hogy ő, ki egész lélekkel csüggött az iskola emelkedésén, annak tervezett előmenetelét nem érhette meg, de bizonyosan azon hitben hunyt el, hogy évek óta táplált reményei a teljesedés küszöbén állanak — A gyászjelentés következőleg hangzik : Komáromy Mihályné szül. Gaál Zsuzsanna és gyermekei: Teréz férj. Daday Domonkosné, Zsuzsanna özv. Biró Lajosné, László és neje Elefánt Karolina, Krisztina férj. Vörös Zsigmondné és Lajos, •—- úgyszintén számos unokái és rokonai mélyen kesergő szívvel jelentik a hőn szeretett férj, atya, após, nagyapa és rokon nemes K o m ár o my S ü ly e M ih á1 y makói ref. tanítónak, az ezüst koronás érdemkereszt tulajdonosának 1875. évi aug. 26. reggeli 4 órakor munkáséletének 71, boldog házassága 50, tanitói hivataloskodásának 51-ik évében tüdő szélhűdés következtében, 3 heti betegség után történt gyászos ki multát. — A boldogult hűlt tetemei folyó hó 27-én d. u. 5 órakor a ref. templomban tartandó gyászisteni szertartás után tétettek a ref. sírkertbe öröknyugalomra — Béke lengjen porai felett. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Uallugi Mór. Főmunkatárs : Farkas József. Nyomatott: Deutsch M.-féle Budapes* Bálvány-jtea 9. sz. a.