Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

tokod Izráel fiai között. 5. Móz. 10, 9. 21. A Lévi fiainak pedig ime adtam minden tizedet Izraelben birtokul szolgálatukért, melyet tesznek: a gyülekezet sátora körül való szolgálatukért. 22. Hogy ne járuljanak többé az Izráel fiai a gyülekezet sátorához, vonván magukra halálos bünt. 23. Hanem végezzék a leviták a gyülekezet sátora körül a szolgálatot, és ök viseljék amazok vétkét ; örök rendelés legyen az nemzedékről nemzedékre de Izrael fiai között ne bírjanak örökséggel. 24. Mert Izráel fiainak tizedét, melyet f'ölözetképen szednek Jehovának, azt adtam a levitáknak örökségül , és azért mondtam nekik, hogy az Izráel fiai között ne bírjanak örökséggel. 25. És szóla Jehova Mózeshez, mondván : 26. A levitáknak szólj és mondj meg nekik : Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, melyet örökség gyanánt adtam nektek, szakitsatok belőle fölözetet Jehovának, tizedet a tizedből. 27. Mert a fölözet rátok nézve ugy tekinthető, mint a gabona a szérűről és mint a bőség a sajtóból. 28. Tehát ti is szakítsatok fölözetet Jehovának minden tizedeitekből, melyeket szedtek Izráel fiaitól, és adjatok abból Jehovának való fölözetet, az Áron papnak. 29. Minden adományaitokból szakítsatok Jehovának való fölözetet, mindenrészed és a' te örökséged az Izráel' fijai között. 21. A' Lévi' fijainak pedig ímé adtam minden tizedet Izraelben örökségül, az ő szolgálat] okért, melyet ők cselekesznek az ő szolgálatj okban a' Gyülekezetnek sátorában. t 22. Es ne járuljanak ezután az Izráel fijai a' gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek és meg ne haljanak. 23. De a' Léviták tselekedjék a' Gyülekezet sátorának munkáját, és ők viseljék az ő bűnöket: örökkévaló végzés legyen a' ti utánnatok valóknál, hogy cvZt Izráel' fijai között ne bírjanak örökséget: 24. Mert az Izráel' fijainak dézmájokat, mellyeket visznek az urnák ajándékul, adtam a' Lévitáknak örökségül : Annakokáért végeztem ő felőlük, hogy az Izráel' fijai között, ne bírjanak örökséget. / r 25. Es szóla ar Ur Mózesnek, mondván: 26. A' Lévitáknak szólj, és mond meg nékik : Mikor ar Izráel' fijaitól dézmát vesztek, mellyet adtam néktek azoktól, néktek örökségtekre, akkor adjatok azokból ajándékot az Úrnak a' dézmából dézmát. 27. És az a' ti ajándékotok tulajdoníttatik néktek, mint a' gabona a' szérűről, és mint a' teljes sajtóból a' bor. 28. A' képen vigyetek ti is ajándékot az Urnák minden dézmátokból, melylyet vesztek az Izráel' fijaitól és adjatok abból ajándékot az Urnák, az Áron Papnak. 29. Minden ti ajándékaitokból vigyetek az Úrnak áldozatot, mindennek a' kőnek legjavából szentelt részt. 30. És mond meg nekik: Mikor annak legjavát kiszakítjátok, a többi a levitákra nézve ugy tekinthető, mint a szérű és a sajtó jövedelme. 31. Megehetitek azt minden helyen, ti és házatok népe, mert jutalmatok nektek az a gyülekezet sátorában való szolgálatotokért. r 32. Es nem vontok bűnt magatokra, ha annak legjavát különszakitjátok, és nem fogjátok megszentségteleníteni, amit Izráel fiai szenteltek, és nem haltok meg. véréből, és azokból megszenteltetett részt. 30. Mond meg annakfelette nékik : Mikor annak a' javát vijénditek az Urnák, tulajdoníttatik a' Lévitáknak, mintha az ő szérűjükről és sajtójokból adnák. 31. Megegyétek pedig ti azt minden helyen, a' ti házatok' népével egybe : mert jutalmatok néktek a' Gyülekezet' sátorában való szolgálatotokért. 32. És nem lésztek bűnösök a' miatt, ha annak a' javából adtok ajándékot: és e' képen az Izráel' fíjanak megszentelt állatit meg nem undokitjátok, és megnem haltok. M BALLAGI MÓR. A keresztyénség modern ellenségei. (Folytatás.) Nézzünk tovább. Strauss gúnyolva veti szemére a keresztyénségnek, hogy nem méltatja kellő figyelemre e világot. A keresztyén előtt: „Semmi abból, mi itt az emberi tevékenység céljául kínálkozik, nem bir valódi értékkel, minden törekvés azután hiu, s csak gátolja a mennyországra való rendeltetést" . . . „Már maga a földi javak megszerzése, sőt azoknak birtoklása is a gonosztól van" . . . „A keresztyénség a szegénység és koldusság valóságos cultusában osztozik a buddhaismussal." *) Jézusnál, „a polit. békés erényekről, a honszeretet, polgári életre valóságról nem találunk egyetlen szót sem." Még a családi kötelék értéke is igen leszállittatik Jézusnak a családi élettől visszavonuló példája által. Strauss vádja, mintha a ker. vallás a földi javak szerzését s birtoklását kárhoztatná, csak felületesség szülte alaptalan állítás. A kei-, világnézet szerint lelkünk halhatatlan; a síron tul egy uj élet folytatása vár, melyre itt előkészülünk. Tekintettel erre célunk nem lehet egyedül a földi gyönyör. Másrészről azonban az élet a többi javakkal együtt isten áldása, melyet kötelességünk megbecsülni, s mint a boldogulás tényezőit ugy használni. Vallásunk értelmében is elismerjük, hogy „jó mi nékünk szemeinkkel látnunk a napot." Tegyük fel most már a kérdést: valyon Strauss iránya alkalmasb-e, pusztán e földhöz tapadt hajlamaival az emberiség erkölcsi nemesbítésére, vagy pedig a keresztyénség halhatatlanságról ») Der a. u. n. Glaube 62—63. I.