Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-29 / 35. szám

cséjét; és az által — köztud omásu lévén, mily szigorral járnak el e részben Dunáninn e n is — a dunáninneni superint. részéről a lelkészi hivatal viselésére képesnek kinyilatkoztattatik. Véleményünk szerint, ez által az itt nyert lelkészképességi oklevél, hazánk valamennyi kerülete előtt érvénynyel bir. Igy volt az legalább eddig. Mind eddig nem volt tudomásom, s gondolom egyházunk egyik lelkészének sem arról, hogy minden kerület csak saját határain belül érvénnyel biró lelkészi oklevelet állithat ki. De a tiszai ker. superint. urnák ezen levele, — melyben a dunáninneni kerületben felszenteltetését nyert Laucsek Dániel urat, a tiszai kerületben, a papi hivatal viselésétől eltiltja, — másra tanit bennünket. Nem merem ezen nyilatkozat horderejét itt végig gondolni, sem ezen tett természetes consequentiáit levezetni, s nem is szükséges; mert meg vagyok győződve, hogy minden olvasó azt maga teheti meg. A mint a dolog t. i. mostan áll, nem lehet, hogy akár az egyik, akár a másik ker. leik.-vizsgabizottságára és különösen azok főtiszt, elnökeire, rosz fény ne vettessék. És miután azon férfiakat, kiket az egyház vezetésével megbízott, minden gyanútól menteknek látni óhajtunk: kívánatos, hogy a tiszai superint. ur fentebb említett eljárásának, mely által egy pályáját megkezdő s.lelkész jövőjét megsemmisíti, indokait is adja. Ha pedig a tiszai superint. a dunáninneni superint. azon eljárásában, hogy egy, a tiszai lelk.-vizsg.-bizottság által elutasított egyént, későbben kellő szigorral megvizsgálván, a fel szenteltetésre méltónak talált, saját tekintélyében magát megtámadottnak érezte: váljon nem lett volna-e méltóbb, hivataltársát egyedül magát ez iránt interpellálni, s magának felvilágosítást szerezve, az egész ügyet a keresztyénszeretet és feledés fátyolával borítani, mint a fent nevezett egyént kerületében való lelkészkedéstől, minden indokolás nélkül nyilvánosan letiltani. Ha csak nem a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"-ban közlött cikk beküldője rovására írandó, hogy talán az idézett letiltásban az indokok közölve lettek volna, ő azonban azokat •— nem tudni mi okból, — elhallgatni jónak ta- | lálta. *) BELFÖLD. A győri ev. egyházmegye közgyűléséről. A győri ev. egyházmegye aug. 12-én Téten tartotta évi közgyűlését. Elnököltek: Mészáros István esperes, és Matkovich János, országgyűlési képviselő mint helyettes világi elnök. A gyűlés közérdekübb tárgyai a következők voltak : *) Kiadtuk e cikket az ügy érdekében, habár nem hisszük, hogy az érdekelt egyénnek javára fog válni ; mert nem kételkedünk, hogy a tiszai ker. derék, igazságos főpásztora nem követte volna a kemény eljárást, hacsak sürgős okok arra nem kényszeri tik. Szerk. 1. A világi felügyelőre beadattak a szavazatok, melyből kitűnt, hogy egyházmegyénknek közbecsülésben álló férfia, Enessey Kálmán ujolag megválasztatott (jelenleg harmadízben). 2. Olvastatott az esperes évi jelentése, melyből az örvendetes eseményeken kivül egy igen elszomorító körülményt is vettünk sajnos tudomásul. Nevezetesen m é rg e s i gyülekezetünkben a mult évben a lelkész- és tanitólak a pusztító lángok martalékául esvén, kénytelen kelletlen azoknak újbóli fölépítését kellett kezdeményeznie. Egyházkerületünkben az a szabály dívik, hogy a mely egyház újra épit, vagy egyáltalán épít, ott az építkezési terv, mielőtt foganatba vétetnék, az illető egyházmegyei felsőbbség elé terjesztendő jóváhagyás végett. Ez történt a mérgesi egyházzal is. Az egyházmegyei elöljáróság az elébe terjesztett építkezési terven célszerűség szempontjából csekély változtatást ajánlott, mit a gyülekezet is elfogadott. Később azonban az igy kölcsönösen megállapított tervtől a gyülekezet eltért és saját feje szerint akart építkezni, mit az egyházmegye nem engedhetett meg. Mit tett erre Mérges ? A kiküldött férfiút nem a legszebben fogadta és az építést abban hagyta. E tényt registrálja esperes ur is jelentésében, hogy a gyűlésnek ,véleményét kikérje. A gyűlés az egyházmegyei elöljáróság eljárását correctnek, a mérgesi egyház híveinek magokviseletét pedig tiszteletlennek nyilatkoztatja ki, és az említett gyülekezetet oda utasítja, hogy az építést záros határidőre az egyházmegyei elöljáróság és előbb a már maga által is elfogadott terv sze rint befejezni el ne mulassza. Magában véve is tiszteletlenség — épen nem autonomikus eljárás, mint sokan gondolják, — a mérgesi gyülekezet tette; hát ha még hozzá vesszük, hogy a biztosítási díjat is bele tudva, épen az egyházmegyei elöljáróság volt az, ki kegyadománykint 1400 forintot gyűjtött számokra, maga világi felügyelő ur 100 frtot adományozott; ez esetben kérdem a mérgesiek megátalkodottságát mivel lehetne menteni ? 3. Beteijesztetett az iskolai bizottmány jelentése, melyből örvendezve hallottuk, hogy a múlthoz képest, népnevelésünk ez évben is haladt. 4. Jelentetett, miszerint a gyámintézetre begyült 63 frt. Miután 7a"^a fölött szabad rendelkezési joga van az egyházmegyének, a 21. frtot megosztotta Szemei' c, Ménfő és K e s z th e 1 y között, mely gyülekezetek hozzá segélyért folyamodtak. Sajnos, hogy többet nem oszthatott ki az egyházmegye. Egy kis erély, buzgó akarat itt is megsokszorozhatná a 63 frtot. 5. A „Bethlen"-féle életbiztosító- és önsegélyző-egylet szabályait nem tartja egyházmegyénk arra alkalmasnak, hogy kötelékeibe anyagi előnyünkre bemenjünk. 6. Egyházmegyei ügyész ur előadja, hogy egy peres ügye az egyházmegyének az egyházi törvényszék mind három fórumán keresztül ment, és most, midőn a megállapított ítélet értelmében a világi törvényszéknek végre-