Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-01 / 31. szám

logusokat illeti, hanem mindazokat, kiktől u. n. klassikai képzés követeltetik Kétségtelen, az Ítélet az új iyplvek előnyére fog kiütni azon a napon, midőn majd ezek nemcsak a praktikus használat miatt ta­níttatnak, hanem tudományosan adatnak elő, és igy az általános szellem-képzésre ép azt a szol­gálatot teszik, melyet a holt nyelvek. Súlyt fek­tet szóló különösen arra is, hogy a theologusok kép­zésénél azoknak későbbi praktikus működésére kellene több tekintettel ós figyelemmel lenni, mint az eddig törtónt. Azoknak, kik ennek ellenében a tudomáuyt, mint öncélt állítják oda, azoknak azt feleli, hogy ő úgy van ezen tudományossággal, mint mostani papi ornatusunkkal. Ezt is elvből viseljük, és mégis utolsó maradványa egy már rég eltűnt viseletnek. Különben óvakodjunk ifjaink túlterheltetésótől. „üechte Leute bleiben Specialisten. " A mi nekünk pa­poknak szükséges, az nem a tudás, hanem az é r­telem. Tudománya van a világnak elég, csakhogy mindenik a maga tudományára néz, s a másét ki­csinybe veszi. Mi azonban értsünk mindeneket megérteni, és a szétágazó vagy egymás ellen harcoló erőket egyesíteni és közös célra irányozni. Ezzel meg van adva a felelet a bizottság azon kérdésére is: miként fogja fel a lelkész hi­vatalát általánosságban? Előttem értekező — mond szóló — a lelkészt a gyülekezetben mű­ködő szolgának, vagyis Krisztus szolgájának, ós hi­vatalát keresztyén gyülekezeti hivatalnak nevezi. Én a lelkészt másként szeretném nevezni, t. i. a békés gyülekezeti szellem ápolójának. Önök közül uraim többen tábori lelkészek s zászlóaljokkal gyakran utaz­tak. E/, csak egy zászlóalj; de még ís tapasztal­hatták, mily nehéz csak egy zászlóaljat is meneté­ben • együvé tartani. Ha az előőrséggel voltak, észrevehették, mint felejtó ez el, hogy csak a zász­lóalj kedvéért van, hogy annak útját biztosítsa és ép azért nem szabad azt oly messze elhagyni. Ha az utósereggel mentek, láthatták, mily sok ve­sződsége volt ennek az el-elmaradókkal, kik folyton vagy ravaszsággal vagy erőszakkal kihúzták magokat az egészből s nyugodni vagy az élelmi kocsikra fel­mászni akartak Es maga a zászlóalj ! Mily nagy volt benne a hajlam, sorait felbontani, rendezetlen összevisszaságban menni tovább. íme uraim, az önök gyülekezetei, mind ilyen zászlóaljak, és önök hivatva vannak mindenütt és mindenkor, hol elől, hol hátúi yenni és az egészet összetartani. Legyenek önök gyülekezetükben az elsőkkel, a gazdagok és előkelőkkel, de legyenek és maradjanak köztök a demokraták is. Álljanak ellent az egyesek, az előkelőbbek minden separatistikus törekvéseinek; adják tudtokra, hogy ők nem magukért, hanem az egészért vannak. De a csüggedők és hátramaradókra is legyen gondjuk, buz­dítsák, ösztönözzék őket és támogassák, egykoron majd köszönetet mondanak érette. Gondoljanak továbbá azon magasztos hivatásra is, melylyel prot. papházaink birtak, bírnak ós bírni fognak. Mint a halak a csendes tó sima tükre alatt , mint a házi állatok békében játszanak a házi lakók lá­bainál : ugy a prot. papház nyújtson biztos rév­partot minden, az élet nagy tengerén hajótörést szen­vedettnek ; nyújtson egy semleges helyet, hol a ven­dégszeretet egyszerű fedele alatt és a nemes humanitás asztalánál pietista ós atheista, aristokrata ós kom­munista találkozva egymásnak kezet nyújtsanak. A központi bizottság utasításának következő pontjánál: a lelkész állása a közhasznú intézmények ós szabad vállalatokkal, szemben szóló sok szép tért jelez, hol a lelkész üdvö­sen működhetik gyülekezete javára. Kiemeli különösen, hogy igyekezzék is aztán biztosítani annak fenmara­dását, a mit létrehozott azon időre is, midőn ő már nem működhetik. Az initiativát itt is ott is tegye meg, a keresztülvitelt ós a siker örömét és dicső­ségét hagyja másokra. Különben jegyezük meg: „Soha sem vagyunk fölöslegesebbek, mint mikor nélkülözhetetlenek vagyunk!" Müveinket loián kell magunktól elszakitni és az életbe kibocsátui, hogy törjenek maguknak utat és hozzanak áldást. A fa sem hagyja el örömest az almát, sem az alma a fát, pedig nem arra van rendelve az alma, hogy a fán maradjon, mert ott elrothadna. Azért az isten szol­gája, a gyors szárnyú szól az ágat gyengén érinti, lerázza az almát és az ág megkönnyítve emelkedik fel ismét isten napja felé. A bizottság utolsó tételére :a lelkésznek tár­salgási vagy társaskörökben való ma­gatartása, ezen tételre szóló következő megjegy­zéseket tesz. Jellemző svejci viszonyainkra nézve, hogy a themánk feletti sző- és írásbeli nyilatkoza­tokban nagy szerepet játszik a korcsma, mig p. o. magán társulatok, egyletek és több fontos körülmé­nyek nem is említtetnek. Egy vallomást akarok itt önöknek tenui. Hivataltársaimmal örömest vagyok együtt, de mihelyt vegyes társaságban vagyok velők, u*

Next

/
Thumbnails
Contents