Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-17 / 3. szám
ben, a tankönyvek avultak s különösen a népiskolai némely szakra s a legtöbb középiskolai tanulmányra nem is létetzek. Neki tehát, kiben a roskadozó állapotok javítására akarat volt, tennie kellett, s tennie sokszor mun katársak nélkül, s mert sok helyen látta a hiányt s a javítást minden ponton megindítani óhajtá, hogy nemzetünk elmaradását kipótolja, ez volt az oka annak, hogy irodalmi munkássága annyira elágazott, s hogy némely tekin tetben irodalmi müve nem, hanem annak csak jótékony hatása élte tol őt. 1837-ben az Athenaeumban, mint lapirodalmunkban a második szólalt föl a beszéd- és értelemgyakorlat ügyében, ugyan ő még abban az évben terjedelmes cikket közölt a képezde szervezete felől, kívánta abban, ami akkor még merészség vala, hogy a képezdei növendékek legalább két gymn. osztályt végezzen-k, pártolta az együtt étkezést, bentlakást stb. 1839-ben ugyancsak az Athenaeumban egy tanügyi magyar lap alapítására tett kísérletet. Előfizetésre hirdetett felhívást a „Nevelési közlöny" ügyében. Nem ő rajta mult, hogy a tanügynek még ekkor lapot alapitnia nem sikerült. A kezdők, ha a kezdet nem sikerül is, azért az elismerésre számot tarthatnak, mert az általok elszórt mag érlelődik, s ha későbben is, de gyümölcsöt terem. Különben ő sok téren volt kezdő, s munkái, melyeket a nevelési és tankönyv-irodalom terén 1833 — 1874 közrebocsátott, sok oldalon nyitottak uj utat, s bár e müvek egy részét temesse is el az idő, az azok által megindított, vagy a megindulásra gyakorlott eszmeáramlat azok előállási jogát igozalandja. De nemcsak mint az elmélet embere, nemcsak mint bölcsész, és pádagog hanem és főként mint gyakorlati férfiú birt Warga oly érdemekkel, mélyekért neki, különösen Nagy-Kőrös hálával tartozik. Ugyanis mihelyt tanári szókét elfoglalta észrevevé, hogy a négy alsó latin osztály s a még akkor kis számú népiskolák vezetésével megbízott nagyobb tanulók a nevelés és oktatástan körül teljesen járatlanok, azonnal elhatározta tehát, hogy a harmadéves bölcsészeti osztályt tanulóknak rendes óráin kivül a nevelés- és oktatástant tanitandja, s ezt 1833—1853-ig teljesítette is. Ezen működése által kezdeményezője s 20 éven át egyedüli képviselője volt Nagy-Kőrösön a tanítóképzésnek, s hogy az ügy el ne ejtessék, Patay Sámuel és Beretvás Éva házaspároktól ő eszközölt ki a képezde részére tetemesebb földbirtokot, s biztositá ez által annak sorsát, későbben a képezde külön szervezte'.vén, ő a gymnásiumnál maradt, de az egyházkerülettől megválasztva a tanitóképesitő bizottságnak mindvégig tagja volt. Ő javította, szervezte, szaporitá továbbá a népiskolákat is, u volt azoknak hasonlag több éven át igazgatója. Már a negyvenes évek ben kisdedóvodát s felső leányiskolát is sürgetett, amaz a forradalomig létezett is, de ez csak a jelenkorban kisértetett meg. Ezen utóbbi intézetekre vonatkozó javaslataival már nem talált az egyházi, városi tanácsnál oly meleg támogatást, mint a népiskolákra vonatkozókkal, amazokat illetőleg maradt Kőrös a régiben, népiskoláit azonban szépen kifejlesztette. Gyakorlati működésének súlya különösen az 1833-tól 1860-ig való évekre esik. Ettől fogva mind jobban csupán tanári s a többször viselt lyc. igazgatói hivatalára kezdett szorítkozni. Irodalmi működése csaknem haláláig tartott, a tanáritól 1874 derekán vett búcsút. Utolsó tanári évében épen az igazgatóságot vitte. Még mindanynyiunknak fülébe cseng az az emelkedett beszéd, melylyel igazgatósága alatt utóljára az isk. évet megnyitotta. Egy bölcs keresztyén, egy keresztyén bölcs szavai voltak azok, hiven visszatükrözve az öreg „urambátyám" jellemét, telve mély vallásossággal, tiszta erkölcsiséggel s mintegy hattyúdalát képezve az agg padagogusnak, ki élte minden percét a nevelésügynek szentelte. A bizalom oly nagy volt iránta mindenütt, hogy az utolsó évben is, a megszüntetett tót gymnásiumok tanulóit Warga szárnyai alá küldték, s ő bizonyára nem csak vallásos, ds magyar éizelmü embereket is képzett volna belőlök, s megtanította volna őket szeretni a közös magyar hazát, aminthogy ezt tanártársaival meg is kezdte s az öreg ur müvét kedves collegái, kik közül a legöregebb, az öreg Deák József is az ő tanítványa volt, be is fejezendik. 41 évig munkált Warga mint tanár az Úr szőllőjében, s e hosszú évsor alatt soha egyetlen tanóráját, hacsak beteg nem volt, el nem mulasztotta. Szép jellemvonás egy hivatását érző férfi életéből ! Tanári hivatalát letéve, nem kényelemből, de mert testi erői a szolgálatot megtagadták, alig hagyta el többé muzeumát , otthon családja körében, ennek szeretetteljes ápolása mellett, emberkort élt fiai s leányai között, kiknek nevelését annyi áldozattal vezette, hitvese gyöngéd gondoskodása közepette érte el a csöndes kimúlás az uj év január hó 10-én. Minden fájdalom nélkül aludt ki élte lámpája, mely a közjóra emésztődött föl, s utolsó lobbanásáig azt szolgálta. Halálát gyászlobogók jelzettek a körösi tanintézeti épületeken s a városházán. A gyászeseményről az iskola következő jelentést adta ki: „A. nagykőrösi reform, tanintézetek, u. m. lyceum, tanítóképezde és népiskolák tanítói kara, mély fájdalommal jelenti a nevelés és oktatásügy harcosának, Szigethi Warga Jánosnak, lyceumi nevelés- és bölcsészettanárnak, sok éven át lyceumi, tanitóképezdei és népiskolai igazgatónak, a dunamelléki egyházkerület, s a kecskeméti egyházmegye tanácsbirájának, a nagykőrösi egyháztanács és városi képviselőtestület, a pestmegyei iskolatanács, a magy. tudományos akadémia s a bécsi cs. földtani intézet tagjának 41 éves tanárkodása után, 1875. évi január hó 10-én reggel, életének 72-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos kimolá. sát. Temetése 1875. jan. hó 12-én d. u. lx |2 órakor tartatik, Béke hamvaira !" A temeiés, mint fentebb jeleztük, a legnagyobb részvét mellett meg is tartatott. A háznál nt. Kovács Lajos lelkész ur imádkozott, s a templomban nt. Filó ur e közleményünk ólén álló igékről tartott mély érzelmű s az esemény nevezetességéhez s az elhunyt lelkületéhez s érdemeihez méltó gyászbeszédet, ő utána pedig Adám
