Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-25 / 30. szám

dugná be füleit a kiáltó szó előtt, megértené a kor intéseit s menten minden pártszellemtől a cselekvés terére lépne, és bevinné az iskolákba c korszerű vallás-erkölcsi tankönyveket. De nem olyan formán, mint e napokban láttam egy körlelkész levelét, melyben a járásabeli tanítóknak igen melegen ajánlja, bogy igyekezzenek megvenni az ismétlő iskolások használatára a pesti népoktatási kör által kiadott ezen cimfí igen hasznos tankönyvet: „Olvasókönyv a haladó felnőttek számára." A jó szándék itt meg volt, a körlevél odébb küldetett, de ezzel minden abban maradt mint régen volt. Az ilyen eljárás vagy rendelkezés soha sem célhoz vezető. A körlelkész urnák magának kellett volna azon tankönyvet Pestről megrendelni annyi példányban, a hány iskola van a járásában; de hogy puszta ajánlatra minden egyes tanitó külön rendeljen meg postai uton valamely könyvet: ez nem praktikus kívánat, nem gyakorlati eljárás. De ha már jó, korszerű vallásos tankönyvek sem hiányzanak irodalmunkban, mint feljebb láttuk, nagyon óhajtandó és kívánatos lenne, hogy egy határozatképes convent mondaná ki mennél elébb nálunk is, hogy a protestáns papság kövesse a magyar hazában is a w e im a r i tartományi zsinat azon üdvös, és a vallásos erkölcsi életben a népre szellemi nagy hasznot és áldást árasztó határozatát, hogy ezentúl minden lelkész a confirmándusokat egy egész évig oktassa, hetenként két órán az utolsó hat hétben pedig hetenként 4 órán. A weimari zsinat nagy súlyt fektetett itt arra, hogy a növendékek minél hosszasabban maradjanak személyes érintkezésben a lelkészszel, hogy ennek alkalma legyen tartós és az egész életre kiható benyomást gyakorolni a fogékony gyermeki szivekre, hogy igy a lelkész a szeretet kötelékeivel csatolja hiveit magához és az egyházhoz. Hogy mindezeket ellene mondhatlanul meg kell tenni a lelkészeknek, hogy az idő intését és kivánatát immár meg kell értenie : a sok kiáltó szó után elkeli ismernünk azt is Sántha Károly tiszttársunkkal, hogy : „elértük már azt az időt, melyben mindnyájunknak be kell látnunk, hogy a mi lelkészi működésünk s jól felfogott hivatásunk épen nem egyedül a prédikálgatásban öszpontosul; hanem meg kell ragadnunk mindazon szellemi tényezőket? melyek a népet a világosság, igazság, jólét és boldogság földjére vezérlik." „Ma már itt a hajnal és mi nem kiáltanánk-e ? De hát épen azért, hogy itt a hajnal, hogy immár virradni kezd, a munka napja elérkezett; nekünk, mint kik a nép őrállói vagyunk, kiáltanunk kell, a munkához fognunk, a munkában előlmennünk. Ugy is eléggé meg van tépve tekintélyünk koszorúja. Ne mondhassa azt mi rólunk a világ : „Nem én téptem le homlokodról, Magad tépted le a babért." SIMON SÁMUEL. ISKOLAÜGY. Titkári jelentés a budapesti ref. theol. „Önképzőtársulat 1874—5. évi működéséről s a tlieol. ifjúság beléletéről. Önképzőtársulatunk ez évben is kimutatta, hogy van joga élni. Belefektetett tőkénk: a munkakedv év folvtán nemhogy csökkent volna, de sőt kamatos kamatait is bőven meghozá munkálkodásunk eredményében. Alakuló gytilésünkön elnökül ismét nt. Kovács Albert urat kértük fel, ki e kérelmünknek szives örömmel engedve, elvállalta az elnökséget. Alelnöknek Farkas Sándor, főjegyzőnek Bányai Geiza., aljegyzőnek M á t y á s József s pénztárnoknak B a r s i Miklós lőnek megválasztva. Megalakulásunkkor 33-an voltunk a társulat tagjai; de időközben 2 egyén elhagyta az intézetet, egy kilépett, egy társunk meghalt és igy a tagok létszáma év végén 29-re szállott le. Gyűlést összesen 27-et tartottunk és pedig 22 rendes-, 3 vita-, egy rendkívüli- és egy zárgytilést. A rendes gyűléseken 19 mű olvastatott fel: 9 theologiai értekezés, 7 szépirodalmi, 1 természettudományi, egy történelmi munka és egy műfordítás. Ezek közül írtak: B án y a i Geiza hármat, L é v a y Lajos, M a d a r a s Gábor és Tót h József kettőt-kettőt; B a r s i Miklós, Far kas Sándor, Orbán Geiza, 0 r o s z Endre, Péntek Ferenc, S z a 1 a y József, T ó t h Kálmán, T u r y Sándor és V a s v á r y Sándor egyet-egyet; s bárha a kritika szigorát néha tán nagyon is alkalmaztuk : alig néhány munkát ítéltünk félreteendőknek. A három vitagyülésen a következő kérdések lőnek megvitatva : 1. „ Összeegyeztethető-e a szabadakarat a ker. isten-fogalommal ?" megvitatták pro et contra B ány aí Geiza és Madaras Gábor. 2. „Fenntartandók-e a legatiok és a supplicatio ?" — megvitatták Farkas Sándor és Lévay Lajos; végül a harmadik gyakorlatias kérdést, t. i. „Célszerű-e a bennlakás a theologusokra nézve?" — Tantó János és Szalay József I. éves theologusolc vitatták meg. E gyűlések rendkívüli érdekessége abból is kitetszik, hogy viszhangjok még a gyűlések után is sokáig hangzott. A szavalat terén is élénkséget jelezhetünk; s kiemelendőnek véljük azt, hogy különösen imák s egyházi beszédek előadása által igyekeztünk szónoki tehetségünket fejteni, s hogy ezt annál inkább tehessük ; jóakaratú megjegyzésünk által a kritikát itt is alkalmazásba vettük. Szóval ez évi működésünket is valódi lelkesültség jellemzi s az az érzet, hogy van erőnk e lelkesültséget folyton ébren tartani. Egy dologban azonban túlbecsültük erőnket, s csak nagy lelkesűltségünket téve a mérlegre, feledők, hogy még ez magában keveset nyom az útba eső akadályok leküzdésére. A mult iskolai évről ugyanis egy nagy eszme