Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-18 / 29. szám

illetőleg püspöküket, mint a minők valóságban, — de legalább „Törvénynek" keresztelte szellemi gyermekét és nem „Jó tanácsnak" vagy „Recept"-nek, és a „Törvény" végébe azt irta, hogy: keresztülvitelével a cultusminister bizatik meg. Már pedig mit involvál a „törvény" fogalma? Szász Károly ur csak ugy tudja mint bárki más, hogy a törvénynek van megtorló hatalma, . . hogy annak bűnhődnie k e 11, ki a törvény ellen vétett. Da szerinte épen az a baj, hogy a törvény nem szabja meg a büntetéseket. Ez áll; de hát miért bünteti a cultusministerium a törvénysértő papokat és püspököket mégis? Avagy az „intés", melyet a plébánusoknak osztogat, nem-e első foka a büntetésnek a hiva- j talnokoknál, melyre azután a megfeddés, megbírságolás és elmozdítás következhetik ? És ha a ministerium, bár a törvényben schwarz auf Weiss nem áll, merénykedik a papokat ffi e g i n t e n i, miért nem meri őket megfeddni, megbírságolni ? Miért „megelégszik" a megintéssel ? Miért nem mond „b"-t és „c"-t a hol már „á"-t mondott ? — — — Azonban Magyarországon nemcsak a törvény tisztelendő, hanem a törvényes gyakorlat is, melynek observálására a magyar király szintén megesküszik. S igy ha a törvény nem eléggé világos vagy épen hiányos, akkor a minister köteles a törvényes gyakorlat szerint eljárni. Már pedig mi a törvényes gyakorlat Magyarországon a törvénysértő püspökök irányában ? Ott van Jekelfalusy székesfehérvári püspök esete, ki egynehány év előtt Pestre idéztetett „ad audiendum ve rbum regium."1

). A történelemben pedig olvassuk, hogy Scitovszky János püspök 1839-ben a reversálisokkal űzött garázdálkodásai miatt Rozsnyóról transferáltátott. M i é r t nem gyakorolja a c u 11 u s m i n i s t e r u r ezen praecedensek által neki adott jogot? Ha kérdezzük plébánusoktól, kikhez a személyes barátság köteléke fűz, miért ignorálják az interconfessionalis törvényeket, rendesen azt kapjuk feleletül, hogy ők jobb belátásuk ellen cselekednek ugyan, de másképen püspökeik vagy érsekeik miatt cselekedniük nem lehet. Tűrheti ezt az állapotot Trefort cultusminister tovább is? Nem tartja-e ido- és célszerűnek az izgató püspököket ad audiendum verbum regium invitálni ? Többet a mostani alapon, mig az országgyűlés hibáját jóvá nem teszi, azaz büntetéseket nem szab az interconf. törvények áthágóira, — nem kívánunk 2

); azt pedig legkevésbbé, hogy a minister a „plébánusokat eleven megsütéssel büntesse." De igenis kívánjuk Szász Károly urx) Lám tehát a kormány, egy kath. püspök ellen is fel mert le'pni! De különböztessünk. A kathol. püspökök kineveztete'söket a királytól, dotatiójukat, in ultiina analysi, az államtól nyerik. Államellenes pásztorleveleikért méltán s jogosan megró vathatnak. De talán egy illetéktelenül keresztelő' plebánust vagy prot. lelkészt s annak ily tényét nem fogja St. ur amazokkal párhuzamba tenni. S z e r k. -) No lám! >St. ur sem kiván többet, mint a mi történik ! Szer k. nak, hogy ezen részünkről meg nem érdemelt insinutioért valami pápai rendjellel feldiszittessék1

.) Tudjuk, hogy Trefort nem Bismark, minek hazánk érdekében őszintén örülünk. Távol áll tőlünk, hazánkban a németországi felekezeti harcokhoz hasonlókat provoeálni. De tovább e hazának mostoha gyermekei nem akarunk lenni, kívánjuk, hogy az 1848. XX. t. c. igéje testté váljék. Tény, hogy üldöztetünk; tény, a mint Szász Károly ur legjobban bebizonyitá, hogy a törvény minket nem véd s épen azért ránk nézve írott malaszt; tény, hogy a kormány a hatalmában álló eszközöket védelmünkre fel nem használta; tény, hogy a nevetségesig csekély bünj tetései nekünk semmit nem használtak, de igenis sokat ártottak az által, hogy ellenfeleinket bátrabbakká tették. — Mi nem készülünk viszontlopásra, hanem önvéde 1 mi liarcra. Hol az egyik rész törvénysértéseire nem vár megérdemelt büntetés, ott a másik részen állóktól a törvény betű szerinti teljesítését követelni képtelenség. A ki megütött, jogot adott az önvédelmi visszaütésre. A t á m adó bűnös, a magát védő ne m 2

.) Kiszácson, 1875. jul. 3-án STELTZER FRIGYES, evang. lelkész. I^ÉGrlSKGrEK. I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. (Folytatás.) XIII. Hűséges szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak Patronusomnak, az ur Isten, hogy Nagyságodat kedvesivei és minden jóakaróival minden lelki-testi áldásival látogassa, szivem szerént kívánom. Ezelőtt az mely levelére Nagyságodnak Praefeetus uram választ tün Nagyságodnak én nem irhatok. Mert Praefeetus uramtul kellett várnom, azt a mit megírhattam volna akkori foglalatossága miatt való kedvetlensége pedig ű kegyelmének semmiképen meg nem engede, hogy csak gyengén is beszélhettem volna ű kegyelmével. Az házra való resolutiójával is Nagyságodnak, immár megfog elégedni ű kegyelme, egyéb dolgokban is consentiál, csakhogy az szőlő dolgában teljességesen meg általodott. Én azt javallottam, hogy az kétezer forint beneficiumával elégedjék meg Nagyságodnak, azon közben építse és arról extrahandó levelen írassék be ez az cautio, hogy ha mikor maradékitúl kiakarná valaha váltani az a kinek proprietasa volna benne, tehát az kétezer forinton x) Biztosítjuk St. urat, hogy Sz. K. barátunk sem pápai sem más egyéb rendjelre nem aspirál. S z e r k. 2) Akármikép csavarjuk: a törvénysértés, ha bár repiessaliakép, még is csak törvénysértés, s arra izgatni nem szabad, papokhoz pedig legkevésbé illó' Szer k,