Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

gyelme nékem megmondotta, hogy egy altaljában Inscriptióban Nagyságodtul el nem veszi, ha örökben nem adják. Semmiképen arra Nagyságod ne menjen. Ezelőtt is mondottam. Ez szinte legutóra tartani, jobb három annyi inscriptióba adni, mintsem örökben az Nagyságod maradékinak is, valamig élek ezt fogom mondani. Ha az többire reá lépnek Nagyságod el nem hagyja az egy házért. Az negyedik punctban alioz tartja magát ű kegyelme, az mint Nagyságodnak az postulatumokban beadtuk, az Gyoporoson levő szőlő felel. Másfél ezer forinttal meg sem tudná építeni senki, mert elhagyták veszni. (Ad sextuin punctum.) Az ötödik punetra való resolutiójával Nagyságodnak ű kegyelme contentus. Az mely leendő perceptorral Nagyságod kegyelmesen gondolkodott, ű kegyelme abba egynehány diffíeultást talált. Én nekem Somiai nem tetszik, az bizonyos, hogy magának arra az tisztre nagy szüksége volna. Mert az sok ízben való ártatlan vérnek az díját megkezdé rajta venni, az ur Isten teljességesen elfogy napról-napra. Eleget fut, de ugyan nincs rajta az Isten áldásai. Az udvarbirák és egyéb tisztviselőkről való gondviselésnek közönségesnek kell lenni. Arról megalkhatik ű kegyelme Nagyságoddal, csak az egyéb dolgok componál tathassanak. Végzete kegyelmes uram az ű kegyelme conventiójának párját ugy vagyon bekelletett adnom, mivel az többivel egyben volt foglalva, de ha lehetett volna örömest eltitkoltam volna. Ahol az nyolcszáz forintot hatszáz forintra szállította Nagyságod. Mert ámbátor nagy legyen az Nagyságod kegyelmessége az ű kegyelmének adandó jószágokban, de azért érdemlett fizetésének elvonása. Nagyságod kegyelmesen megbocsásson, de ha Nagyságod meg nem parancsolta volna, hogy in specie ugyan ugyanazon minutat küldj em be Nagyságodnak, én azt az hatszáz forintot ki vontam volna az többi közül. Mert Nagyságod egynehány példából tudhatja csak az én emiéközetemre is, mely igen nehezen szenvedik az nagy elmék az kisebbséget, Nagyságod azt az kétszáz forintot is kegyelmesen restituálja. Az több accidensekben is azt kívánja fí kegyelme az mint beadtuk Nagyságodnak, és az minuták margóján levő jegyzések kimutatják. Ahol kegyelmes uram ilyen nehéz és derekas dolgokban az én vékony tetszésemet megírtam szabadosan, és mindenütt az dolgot nem találtam, arról én Nagyságodtul bocsánatot kérek. En nekem eleitűi fogva mind ugy tetszett, hogy Debreceni uramnak életéig az Praefectusoknak ujabb-ujabb állatásáról való gondját le tegye, mind Nagyságodnak hasznosabb, mind az jószágnak könnyebb leszen. Immár az módját is jól látja Nagyságod, az többi az Nagyságod fejedelmi szabadságában vagyon. Legyen az ur Isten Nagyságoddal és az Nagyságod kedvesivei. írtam Sáros-Patakon, 17. februárii. Anno 1637. Nagyságodnak alázatosan szolgáló káplánja Stephanus Tolnaeus;

p. e. p. Az certifiicatiót is az szerint kivánja ű kegyelme, az mint maga ű kegyelnie beadta, abban sinsen semmi nehézsége Nagyságodnak. Mert térvény (ugy : törvény) szerént való dolgot kíván ű kegyelme, ezennel irt egy kis cédulát ím azt is Nagyságodnak küldöttem. Cim: Illustrissimo Domino ac Principi Georgio Rákoci, Dei gratia Regni Fransylvaniae Pr'n •ipi, partium requi Hungáriáé Domino, Siculorum Comiti, magnó Religionis Orthodoxaet Protectori ect Domino et Patronowes Clementissima (L. S.) Kivül R á k ó c y kezével, 25 február 1637. Segesvár. Eredetije a m. kir. kamarai leveltárból. KÜLÖNFÉLÉK. * Gyászhír. V. Ferdinánd magyar király, kinek nevét az 1840., 1843/4-dik vallásügyi törvénycikkek, még inkább a viszonosság elvét kimondó 1848-iki XX. törvénycikk a magyar protestáns egyház történelmében áldásos emlékűvé tették, junius 29-én délután 3 óra 45 perckor Prágában meghalt. A boldogult Ferdinánd Károly Lipót Marcelin, 1. Ferenc császár és Mária Therézia siciliai főhercegnő legidősb fia volt, született Bécsben 1793. april 19-én; magyar királylyá „rex junior "-rá koronáztatott 1830. sept. 28-án, tényleg atyjának 1835. máre. 2-án bekövetkezett halála után foglalta el a trónt, melyen ritka jósága, kegyessége, szelíd lelkülete által csak hamar megszerezte a „jóságos" melléknevet, melyet azután is, hogy a trónt 1848 végén elhagyá, s prágai magányába visszavonult, méltán viselt utolsó percéig. Béke lengjen hamvai felett! * A mult Szombaton súlyos csapás érte a főváros budai oldalát. A mondott nap délutánján dühöngött orkán s felhőszakadás következtében Buda különböző részeiben számos ház összedőlt avagy tetemesen megrongáltatott, számosan e házak romjai vagy a rohanó ár bősz hullámai között lelték sirjokat, százan és ezeren a halál torkában állva remegve s reszketve töltöttek el egy hosszú éjszakát, s a milliókra menő károk folytán számtalan család jutott koldusbotra. A kárból, a pesti ref. egyháznak is kijutott a maga része, a mennyiben a tabáni városrészben volt egy emeletes háza, melyet ezelőtt 5 évvel néh. Balassa Antaltól örökölt gymnasiuma részére, részint összedőlt, részint dűlő félben van, s teljesen lakhatlanná vált. — Van azonban az ujabb korban előforduló szerencsétlenségeknél az első megrendítő benyomások gyengülése után, bizonyos vigasztaló s lélekemelő utóhatás is, jelesen az a nemes humanismus, őszinte felebaráti szeretet, mely az ily alkalmakkal nyilatkozni szokott. Igy itt is. Már a vész tartama alatt is többen önnön életök kockáztatásával sőt feláldozásával igyekeztek szerencsétlen embertársaikon se-