Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-27 / 26. szám

megtanult: az is világos előttem. Különben ott, hol elvekről van szó, az irály bírálata, s annak akár kiemelése akár megrovására épen ugy, mint a két fentebbi kikezdés alatt emiitett ellenvetés, nagyon alárendelt érdekű kérdés, s a főüt.közet eldöntésére lényegesen egyáltalán be nem foly. És most már egy kérést Farkas Józseíhez. Folytassa ő meggyőződése szerint továbbra is polémiáját, birálja, ostromolja nézeteimet szigorúan, k é rlelhetlen keménységgel: nemcsak nem bánom, sőt elismeréssel fogadom; csak legyen elvellenesei iránt is igazságos, és ne tegye vitánkat feles e 1 és s é! Éu, miként nem régen egy buzgó prot. egyháztagnak, ki megütközését fejezte ki azon, hogy lelkészek és tanárok bibliáról, kijelentésről és Krisztusról ugy írhatnak, mint némelyikök ír, azon meggyőződésemet fejeztem ki, hogy a sajtószabadság elvét a vallási irodalom terén is fenn kell tartanunk ; hogy azou igazság, melyet a szellőtől Í3 féltenünk s üvegházban tartogatnunk kellene, ma már gyanússá tenné magát; hogy a tényleges keresztyénségnek mint hajdan voltak, ugy jelenben sem fognak hiányozni védelmezői, és hogy a ker. vallás igazsága, mely már annyi század viharait állta ki, mindég küzdve győzött és küzdve győz: ugy mo3t is ezen meggyőződést táplálom magamban, s annak erejénél fogva nyugodtan, sőt bátorító reménynyel nézek az orthodoxia és modernismus további harcai elébe, semmit nem kételkedvén a felől, hogy az evangyeliumi igazság a legkeményebb harcok förgetegeiben is győzni fog ! Filó Lajos. ISKOLAÜGY. Magyarhoni e. e. e. gyámintézet és népiskolai gyermekegylet. Tudva van, hogy magyarhoni evang. egyetemes egyházunk a németországi Gutztáv-Adolf-egylet mintájára a múltban hasoncélu intézetet állított föl s „gyámintézet"nek keresztelte el. A beállott politikai elnyomatás ideje alatt, mint általában minden szabadabb mozgás, ez intézőt is szünetelt, mig nem a hatvanas években egy Székács, Pálfy, Karsay stb. nagy tekintélyű és vasakarata egyházi és világi férfiak által halottaiból újra feltámasztatott. Azóta 14 éven át folyton fönnáll és viiágzik. — Célja nem más, mint hazánkban az alakulás nehézségeivel küzdő egyházaknak anyagi segélyt nyújtani; a már létezőket pedig a végromlás esélyeitől megmenteni, hogy anyagi szükség sehol se sorvaszsza a belső egyházi életet. Más szavakkal: célja azon közérdekeltség fölköltése: „Ha egy tag fájdalmai nagyok, gyógyítsák az összes tagok." E magasztos cél mellett, mely a nevezett intézet elé tüzetett, ha lelkesen fölkaroljuk, egy más célt is érünk el. Nevezetesen ápoljuk és megteremtjük az érzület egységét. Kiváló momentum prot. egyházi életünkben. Mert szerintem a prot. egyház lényege és ereje nem a tan egységben fekszik. Ez el sem is érhető. Nam volt meg, nem is lesz. Da meg ez az egyházat bellerjűleg nagygyá nem is tehetné. Legtölebb Róma felé egyengetné utunkat. A tan, a dogma csak másodrendű jelentőséggel birhat a prot. egyház belóletébcn. A fő, miben ezen egyház lényegét ós erejét keresem és helyezem : a szí vés élet erényes nyilatkozatai, a milyen a mi áldásos gyámintézetünk is. De hogy termő földjének, melyből kikelt, a nemes szív- ós tevékeny életnek, egészen megfelelő legyen; szükséges, hogy a közérzület kivétel nélkül nyilatkozzék mellette. Mit ugy érünk el, ha széles e magyar hazában a prot. egyház minden hive résztvevőleg hozzá járul; ha az egyes egyházközségek minden alkalmas eszközt fölhasználnak, hogy igy az intézetnek minél több hasznot hajtsanak. M-iga az intézetet vezető kormányzati személyzet többféle eszközöket hozott javaslatba, illetőleg ajánlott az egyes egyházkerületek, egyházmegyék ós gyülekezeteknek figyelmébe, hogy azoknak foganatosításával a gyámintézet magasztos célját szolgálják. Ilyen az e célra berendezni szokott évenkinti gyámintézeti istenitisztelet, házankint való gyűjtés, nőegyletek fölállítása, perselyek alkalmazása a templomokban stb. Ez eszközök ellen nincs kifogásom, legfőlebb, hogy mindenütt nem applicalhatók. Sokkal gyakorlatibb, mert a legkisebb gyülekezetben is van hozzá talaj, hogy alkalmaztassák, azon intézkedés, illetőleg indítvány, melyet ezelőtt két évvel a tiszai egyházkerület az egyetemes gyámintézet gyűlésén tett. Az inditváuy ebből állott: Szólittasauak föl a kerületek utján az egyházmegyebeli gyülekezetek, illetőleg helyi gyám intézetek, miszerint minden felekezeti népiskolában, a gyámintézet ügyének virágoztatására, gyermekegyleteket alakítsanak. Az egyetem megtette e tekintetben a magáét. Ismételten is ajánlotta ez egészséges eszmét a kerületeknek, s ezek utján az egyházmegyéknek, gjülekezeteknek. Fájdalom ! az alantas testületek mutattak komoly akarat helyett, némi hanyagságot. Ugy, hogy majd nem ma is ott vagyunk, mint mikor az indítvány tétetett. Az indítványozó kerületen kívül a többi kerületek ez alkalmas tért parlagon heverni hagyták. Pusztán a duuántul, de ott is csak egy egyház működött ez érdemben (lásd egyet, gyámint. jegyz.k. 1874.) Miután küszöbén állunk annak az időnek, hogy mind a helyi, mind az egyházmegyei és egyházkerületi gyámintézetek elkészitik évi jelentéseiket, illetőleg megtartják a gyámintézeti gyűléseket; helyén valónak találom ez időszerint a „Prot Egyh. és Isk. Lap" hasábjain a nt. szerkesztőség szives engedelmével, a dolgot emlékezetbe hozni, s azon óhajnak adni hirlapilag kifejezést, vajha