Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-20 / 25. szám

Egyébként az idézett cikk nincs rosz akarattal irva. Annál elvetemedettebb kis közlemény van a berlini ev. lapba a nagyrőcei s turócszentmártoni prot. iskolák bezáratásáról, a célból, hogy a szláv protestánsok üldözésére állami, vagy jobban mondva magyar királyi római katholikus iskolákat állitsanak. Igy adja elő a tényállást. Ennyi elég is lesz belőle. Azt mondják, hogy herceg Bismark von SchÖnhausen, a hannoveri király s a hesseni herceg összes kincseit hírlapok zsoldjára fordítja. Tán igaz is ! Dr. B a 11 agi Aladár. A németországi protestáns egyházat s mindenek felett a tübingaí egyetemet a mult hó végén nagy veszteség érte. Palmer Keresztéi y, kinek neve, s a gyakorlati lelkészet körébe vágó munkái náluuk is eléggé ismeretesek, május 29-én meghalt. Életrajzából megemlíthetjük a következő adatokat. Született 1811-ben Winnendenben, (Würtemberg) hol atyja iskolatanitó volt; gymnásiumi tanulmányainak bevégzése, s egy alsóbb fokú semináriumban szerzett előkészület után, 1828-ban a tübingai egyetemre ment, hol akkor Steudel, Kern, Baur, és Schmied működtek a theologiai szakban, kiknek, de különösen ez utolsónak befolyása legtartósabb volt Palmerre. Az 1833-ik év őszén fényes sikerrel letévén az első theologiai vizsgát, rövid ideig tartott segédlelkószkedés után visszatért a tübingai theologiai semináriumhoz mint magántanár, majd 1839-ben Diakónus lett Marbachban, 1843-ban pedig Tübingában, hol azután egész Jaaláláig híven szolgálta egyházát, hazáját, s a tudományt, és semmiféle kedvező állomásokkal nem lehetett hazájából kicsalni. 1845-ben meghivatott az egyetemhez előadások tartására a neveléstanból, s a népiskolaügyről, s előadásai csak hamar ismertté tették nevét, ugy, hogy már 1847-ben a zürichi s a hallei egyetemekhez is meghivatott, de ő megmaradt diakonusi szerény állomásán, mig nem 1852-ben Schmid halála után rendes egyetemi tanárrá és lelkészszó neveztetett ki. A következő évben tudorságot nyert, s egyszersmind egyik legfényesebb állással a drezdai udvari lelkészi hivatallal kínáltatott meg, ennek el nem fogadása után pedig a nemességi címet nyújtó lovagkereszttel ajándékoztatott meg. A mily kedvesek voltak Palmernek előadásai, ép oly közkedve&ségnek örvendtek tetszős könnyű modorban írt művei, melyek a gyakorlati theologia minden ágára kiterjedtek, úgy hogy a theologiai tudományosság ezen ágában alig van író, kinek aunyi olvasója lett, s müvei oly sok kiadást értek volna mint Palmeré. Irodalmi munkásságát 1842-ben kezdette meg „Evangelische Homiletik" című müvével, mely az evang. tanulóknak ós lelkészeknek valódi kézikönyvévé lett. Két évvel később megjelent „Evang. Katechetik" müve ; 1852-ben „Evang. Pádagogik", 1860-ban „Evang. Pastoraltheologie" és 5 évvel később „Evang. Hymnologie", 1864-ben „Die Morál d. Christentuhms" című müvei. Nagy kedvességben részesültek Palmernek „Evang. Casualreden"-jei, valamint más egyházi beszédeinek gyűjteményei is már több kiadást értek. Ily munkásság, melynek még egyik kiválló eredménye az 1874-ban megjelent: „Geistliches und Weltliches* cimü szellemdús munka, számos tisztelőt szerzett Palmernek még Németország határain kívül is, s midőn május 31-ikén nagy közönség kíséretében nyughelyére kivivék, mindenki át volt hatva azon tudattól, hogy benne a prot. egyháznak egy kitűnő harcosa hunyt el. KÜLÖNFÉLÉK. * Gyászhír. Egy súlyos csapást hirdető gyászlapot kaptunk ismét melyben az özvegyen maradt nő Misley-Szabó Johanna, öt kiskorú árva, több rokon s a miskolci ref. egyház fájdalomtelt szívvel jelentik a jó férjnek, gondos apának, hű rokonnak szerető nagybátyának és buzgó lelkipásztornak nt. M isley Károly helv. hitv. lelkésznek hosszas szenvedés után, folyó hó 14-ikén, életének 44-dik, házasságának 17-dik, s lelkészi hivatalának 18-ik évében, sorvadásban történt gyászos kimultát, A boldogultban — mint a jelentés mondja — a miskolci ref. egyház munkás, fáradhatlan lelkészét, a nevelés ügye lelkes bajnokát, az alsó-borsodi egyházmegye buzgó tanácsbiráját, s a tiszániuneni egyházkerület egyik legtevékenyebb hivatalnokát veszítette el. Hűlt tetemei f. hó 15-ikén tétettek a tetem vári sírkertben örök nyugalomra. Áldás és béke lengjen sírja felett! * Legfelsőbb adományok. Ő Felsége a király a nemes-oroszi reform, egyházközségnek temploma felépítésére 200 frtot; ő felsége a királyné pedig a szamosujvári ref egyházközségnek imaháza befejezésére, ós belső felszerelésére 100 ftot adományoztak, * Wodjánér Albert, pusztaberényi birtokos,— Lengyeltóti közelében, — a pusztáján levő cselédeinek mintegy 60 gyermeke számára saját költségén iskolát állított, mely f. hó 8-án nyittatott meg. * Tanúság lelkészeinkre nézve. Irsán közelebb egy evangelikus legény bizonyos okoknál fogva össze akart kelni mihamarabb egy odavaló kathol. leánynyal. De a legény még hadköteles volt. Két izben ugyan már, mint tehetetlen szüleinek gyámola, azonfelül mint beteges ifjú, a hadi szolgálatra képtelennek nyilváníttatott, de még harmadik sorozás alá is kellett volna mennie. A legény jelentkezik az evang. lelkésznél, de ez visszautasította, akkor elment a plébánushoz, s ez össze is eskette őket. Ennek azonban hamar híre futott, a vőlegényt törvénytelen nősülése miatt, ámbár beteges volt, szökevénykép besorozták. A plébános pedig a pestvidéki törvényszék előtt vonatott felelősségre. A kir. ügyész az 1868. 40 t. c. 44. a értelmében a plébánust bűnösnek kimondatni indítványozza, s az 1868-ik tczikk 46. §-a második bekezdése értelmében — mely szerint — tiltott nősülésnél vétkes közreműködés 500 frtig terjedhető pénzbírság s esetleg három havi fogsággal büntetendő, az irsai szegény alap javára 100 frtban elmarasztalni indítványozza. A törvényszék 100 frtnyi pénzbirságra ítélte a vádlottat, ki az Ítélet előtt tisztelettel meghajol, de szegénysége miatt felebbez.