Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-20 / 25. szám

tersóges kategóriákba csoportosítása alapján azig.-tanács azon uj inditványnyal lép elé, hogy Kolozsvártt állíttassák egy központi kerületi seminarium az egyházkerület közköltségén. Ezen inditvány más szókkal azt tette volna, hogy az enyedi th. seminarium létezési jogát elvesztette. Azonban a mesterséges kategóriák a születés percét alig élték tul. A gyűlés tulyomó része ugyanis ugy volt eddig meggyőződve, hogy a beérkezett vélemények nagy többsége Enyed mellett szól ; és ha e véleményeket respektálják, ugy az egyedi tanoda diadalt nyer. És ime most az ellenkezőt kelle hallani. Dózsa Dénes szászvárosi tanár szólalt fel először ellene és kinyilatkoztatja, hogy a s zászvárosi tanoda véleménye tévesen van azok közé csoportosítva, a melyek az áthelyezés mellett nyilatkoznak ; Szászváros azt akarja, hogy a th. seminarium maradjon Enyeden. Dózsa felszólalása után a téves csoportosítás felett megbotránkozott tagok kívánságára minden nyomtatásban meg nem jelent véleményt fel kellett olvasni ; a mire kitűnt, hogy az igazgató-tanács a beérkezett véleményeket roszul ítélte meg ; kitűnt, hogy a csoportosítás hibás, a kategóriák roszak. E meggyőződés az ig.-tanácsi inditvány kérlelhetlen halálát vonta maga után. Maga Tisza László is, a mult évi indítványozók egyike belátta, hogy az ig.-tanács indítványa tarthatatlan, ép ezért egy uj határozati javaslatot terjeszt be aziránt, hogy küldjön ki a gyűlés egy 15 tagu bizottságot, mely adjon véleményt egy központi th. seminárium mikor, hol és minő alapból való feállitása iránt. Szabó Sámuel tanár a sorrend mellett kiván maradni, mert most az ig.-tanácsi vélemény van szőnyegen, az indítványok csak később kerülnek elé. C s u 1 a k Zs. árapataki lelkész (a Rikán belül) is ugyanezt akarja, mert érzi, hogy az ellenség sánca elfoglalva van és azt meg is akarja tartani ; meg aztán, ha eddig küzdöttek, most miért játszani akarni ? B e n k ő János és Y á 1 y i Pál esperesek, K i s a n t a 1 S. jegyző, Hegedűs János tanár mind megannyi résen álló ügyes előharcosok szállnak ki Enyedért küzdve a csatatérre, sőt maga Demeter Sámuel zágoni lelkész, ki egy óv előtt még a th. seminarium átköltöztetését indítványozók sorában foglalt helyet, most zászlójára a „salvus reipublicae suprema lex esto" gyakorlatias elvet írva a hullámkorbácsolta hajót kikötőbe akarja juttatni, ós kéri a gyűlést, hogy az indítványt egyszerűen dobja félre és az egész kérdést tekintse elejtettnek. — Megvallom, jól esett látnunk és hallanunk azt a nemes magatartást ós erkölcsi erőről tanúskodó szavakat, melyek a szék°ly papságot ma oly vonzó és megnyerő alakban tüntették fel; elmondák saját és népük meggyőződését nyíltan és tartózkodás nélkül, de kímélettel és szelídséggel. — Az ellentábor férfiai hallgattak, és mi azt hivők, hogy Demeter Sámuelnek szép beszédében nyilatkozó öngyőzelme szivökig hatott és nem akarják azt a kérdést tovább forcirozni, sem Proteus változó alakjába önteni. Csalódtunk !! Az idő elhaladt, a gyűlés ajtói megnyíltak, és mi távoztunk azon nyugtalanitó gondolatot vive magunkkal. hogy holnap a csatát újra kezdik, s az ellen mai hallgatása csak erőmegtakaritás holnapra. „Dimidium facti, qui bene cepit, habét" gondolták az Enyed mellett küzdők, de azért a kolozsváriak is tudhatták, hogy „hallgatás arany." r. t. <Vége következik.) RÉGISÉGEK. I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. (Folytatás.) VIII. Az ur isten stb. Valerius uramat *) isten áldomásából im kiinditánk ő mind csoportosól kimene; nekünk az tetszik, sőt ugyan darancsoljuk is, illendő szállása legyen ; conventióját itt adattuk ki; itt benn nagy nevet adnak neki ; ma reggel, hogy bucsut vőn is tőlünk, megmondánk, hogy kegyelmeden kivül mástól nem kelletik dependeálni ; elhittük, kegyelmed is meg fogja becsületét adni ; mivel az menynyivel ő idegen nemzet, s az istennek ismeretére is az sídóságból vezéreltetett, fogyatkozásit is, ha történnének, minthogy ő is ugyan csak Ádám fia, az keresztyéni szeretetnek palástjával kell inkább fedezgetnünk, mintsem felettébb dorgálnunk ; mindazáltal ugyan nem kell neki is rendkívül az zabolát megbocsátni. Az gradualt, ugy reméljük, kegyelmednek eddig kezében szolgáltatták; örömest értenénk nem annyira az sokak vélekedését, mint az értelmeseknek tetszéseket s ítéleteket felőle; mert akármit is jobban Ítélhetnek mások meg, mintsem ember maga magáét, most is két prelumon nyomtatnak, egyiken az lengyelországi socinianusok könyve ellen Alstedius munkáját, talám jövendő húsvétra, az kinek as ur isten azt adja érni ; s az püspök uram praedicatiós könyvét deákul; pünkösdre el fogják végezni; most az oda ki való 3 prelumhoz való minden eszközököt csináljuk és egy néhány féle szedő matriceket csináltatunk. Legyen az ur istennek áldott szent neve még békességben, csendességben vagyunk ; noha oda sok hirt folytatnak. Mi most vékony egészséggel birunk, magunk az nyeldeklőnk miatt 4 naptól fogva bizon nem kicsin alkalmatlanságot szenvedtünk. Az gazdaasszont az hideg tegnap kezdó háborgatni s ma ugyan le is fekteté, most már az hévség vagyon rajta, estvéig talán fel kel azért. Gyurkát, Sigát is az hideg háborgatja. Reménségünk, az vagyon istenünkben rövid nap eláll rólok. Adja Isten stb. Dátum Albae Juliae 12. Augusti Anno 1636. G. Rákócy, m. p. Külcim: Reverendo Stephano Tholnai, stb. (Az egész levél I. R. Gy. fejedelem írása ; eredetije a m. k. kam. levéltárban.) *) Valerius Dávid az „excellentissimus" orvos, patak professor. Lásd életrajzát Sárospataki Füzetek 1865. évf. 356 1. 33