Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-13 / 24. szám

még sem mind férges gyümölcsök, nem hulló levelek ; hanem pattogó szikrái, a távolba pattopó szikrái, a tüzlelkű magyarok vérének; szikrái, melyeket honfibün mocsárban hagyni, melyeket ha kellően felfogunk : a legdicsőbb lángok visszaverődését szülik Igaz, nem egy-két év alatt, nem a hazánkbúi kikoldult vérverejték árán, a mások zsebéből épített templomtornyokkal ; hanem a még teljesen romlatlan gyermeki szivek képzése, önérzetre ébresztése, fejlesztése által, az élő templomok épitése által lehet majd ezt idővel elérni. S ezzel nem azt akarom mondani, mintha nemzetünknek nagylelkűségére szükségünk sem volna ; sőt épen az érintett cél elérhetése tekintetéből fordulok hozzátok uj pályám ez induló pontjáról, magyar Sionnak őrei lelkes paptársaim ! vegyétek pártfogástokba e nagyfontosságú ügyet. Ti nyithattok ennek legbiztosabb csatornákat. Ti prédikálhatjátok azt kenetteljes hangon, mire mentek a baptisták, midőn a pogányok térítésének eszméjét ők is célba vették. Csak egy kis buzgalom kellett nekik hozzá, s jelenleg Ázsia, Áfrika és Nyugotindiában, mintegy 50 állomáson, több mint kétszáz téritővel plántálják az Úr szőlejét. Ha már ez a szegény felekezet 50 téritői állomást bit* főntartani: magyar protestáns anyaszentegyházunk öt-hat tanítói állomással egyet, hogy ne karolna fel ! De miután életem mint eddig, még nyitottabb könyv leend ezentúl, melynek minden lapja, minden mozzanata, nyilt számadást fog mutatni minden lépésemről: leborul, a emelem föl rezgő szavamat végtére, hozzád is egész nemzetem ! támasszon kebledből az ég dicső fiakat s leányokat, Horváth Máriákat, hogy missióm fáradalmaihoz s a még most külsegély nélkül menthetetlen hitfeleim ós hoEfitársaim gyámolitásához : erőm, módom, tehetségem legyen. Mert bárha nem pogányokat jöttem téríteni: az erkölcsi halottakba, nemzetünk ez elszórt csontjaiba életet lehelni, köztük gyülekezeteket, iskolákat teremteni nem csekélyebb a feladat. Mire pedig magam is jól érzem, ogy fölöttébb gyönge vagyok. S az édes hon drága kebelétől távol, Plántálva a hitet az égi hazáról, Hogy még a halál sem félelmek királya : Hogyan derítsem föl ha tisztem kivánja. Tüzével igédnek e felséges napnak, Hogyan nyissam én meg szemeit a vaknak ? S mikép ismertessem a megváltó tanát, Az erkölcsi vakok e silvom tavát. Ha rosszat szól a nyelv, hogy tegyek reá zárt? Hogy mutassam én he a gazdagnak Lázárt ? És ha büszkesége nem bocsát magához: Ki ád nekem kulcsot szive ajtajához ? Pályámra bár öröm vékonyan van mérve, Mint méz a mostoha gyermek kenyerére : Buzditó szent lelked én bennem is megfér, Te még ott is arsaz a hol nem vetettél. Buzdíts hát jó atyánk ne maradjunk hátra, S ha egy talentomot biztál is szolgádra : Sáfárkodásomat majdha számon kéred, Százszorozva legyen a Te nyereséged. Tomka Károly, pitesti reform, lelkész, s moldva-oláhországi missionárius. KÜLÖNFÉLÉK. * Gfyászliir. Szeberényi Lajos, a pozsonyi ág. hitv. ev. magyar-tót egyház lelkésze, theologiai tanár ós a dunáninneni ev. egyh. kerület jegyzője, f. hó junius 4-ón hosszas szenvedés után 55 éves korában meghalt. Temetése nagy közönség részvéte mellett f. hó 6-án ment végbe. *) * A nagy-harsányi ref. egyházban, Felső-Baranya ezen fényes, s javadalmazás tekintetéből legelső egyházában f. hó 6-án ment végbe a lelkészválasztás. Első szavazáskor senki sem nyervén általános többséget, újra szavazás történt, mely alkalommal Dömötör Károly, pacséri közszeretetben álló ldkesz, s egyh. kerületi tanácsbiró ur 144 szavazattal megválasztatott Alföldi Sándor, f.-baranyai esperes ur ellenében, kire 92 szavazat esett. * A protestáns árvaházunk számára érkező adakozásokat örömmel közöljük majd mindegyik számában lapunknak, s talán örömmel olvassák t. olvasóink is, ha mindjárt egy krajcárkában nyilatkozik is egy némelyik kis gyermek adakozási buzgósága. Mo3t e helyütt — istené legyen a dicsőség — alkalmunk van, hogy paulo majora canamus. Többszőr említetett már lapunkban, hogy mostani árvaházunk mennyire szűk, s elégtelen a folyamodók befogadására, ezért az igazgató-választmány már 3 óvvel ezelőtt elhatározta, hogy a Pest várósától nyert fél holdnyi telkén egy 100 árva befogadására alkalmas házat épített. A terv el is készült, de a midőn foganatosítani kellett volna, beütött a krach, s meglevő árvaházunk értéke, mely ház az újnak építési költségeit egy jó részben fedezendő lett volna, tetemesen leesett, s igy az építkezés elmaradt. Kochmeister Fr. ur azonban, az árvaegylet jelenlegi elnöke, felelevenítette ismét az építési tervet —• dacára a rosz időknek, — és ismeretes erólyóvel ki is akarja a dűlőre vinni. A választmány mult ülésében ő felajánlott e célra 5000 frtot, Türsch Nándor ur pedig 1000 frtot ; a választmány f. hó 7-én tartott ülésében pedig Karlovszky Zsigmond ur ugyané célra ajánlott 1000 frtot; Várady Károly alelnök ur szintén 1000 frtot, ezenkívül a Yárady urnái levő aláírási iven ajánlottak Jordán István, Ballagi Mór, Szilágyi Dezső, Madas Károly, dr. Kovács Sebestyén Endre száz-3záz frtot, Wattay Gyula ur 10 évro évenkint 6 forintot, Magyar László, Brüll Miksa, Sigray Pál urak évenkint 3—3 forintot. — Elnök úrhoz küldött pedig Brüll Miksa 100 frt, Királyföldi Pápáról 100 forint, a pesti h. első takar.-pénztár 200 frt, a zólyomi takarékpénztár 30 frt, a selmeci tak.-pénztár 10 frt, érsekújvári tak.-pénztár 23 frt 20 kr, özv. Pakonyi Elek Menyhértné 10 frt, Bup József 3 frt, Kiefer József 3 frt. Ily szép *) Nekrologját kérjük mihamarabb.