Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-13 / 24. szám

TÁRCA. Corpus scriptorum ecclesiae Hungaricorum. ív. (Vége.) Már maga az „egyfelől, másfelől", igen bizonytalan meghatározás s különben is helytelen, mert az egy Csusza kivételével, a többi egyik sincs közvetlen szomszédságában. Helyesen igy volna meghatározható: Vörösmart, a bécsi földirati intézet trigonometriai meghatározása szerint 368.7

8

bécsi lábnyira a tenger szine felett, Alsó-Baranyában, keletről és délről a Duna, északról és északnyugatról a Karasica, nyugatról a sepsei hegy által határolt téren, Battina, Darázs, Márok, Bodola, Sepse és Csusza helységek között fekszik. Battina sohasem volt Kiskőrös, hanem igenis : Kiskőszeg, s e néven ma is ösmeretes. Csúzát pedig ismételten is hibásan irja Csuszának, alkalmasint L i p s z k y *) után. Csúzával s egy más névrokon helységgel mindjárt a második lapon ismét bajba keveredik. Veresmarti atyjául V. Illés superintendenst s hercegszőlőai prédikátort akarván föltüntetni, a miben azonban, mint később maga beismeri, nem biztos ; — azt állitja, hogy Illés a hitújítás terjedése kezdetén valamely szerzetes vagy társas-káptalan tagja volt állítólag a csulai, csutai vagy csudányi monostorban. Lampe-Einber Pál egyháztörténete vezette itt félre, hol**) említtetik a 12 tagból állott Capitulum Csulaiense, melynek romjai még a XVII. században is látszottak volna. Annyi bizonyos, hogy ez Csula nem lehetett, mert, mint szerzőnk is megjegyzi, monostoraink története ily nevűt nem ismer. Névhasonlóság szerint legközelebb járnak a csutai és csundai premontrei kanonokrendi monostorok, de helyrajzilag távol esnek Baranyától. — A Vörösmarttal szomszédos Csúza helység átellenében fekvő Monostorszeg is, egykor Bodrogmonostora, a premontreieké volt, de Csúza vagy Csula néven sohasem fordul elő. Világos tehát, hogy e helynél nyomtatáshiba forog fenn, mi annál inkább föltehető, mert az emiitett külföldön kiadott egyháztörténetünk, magyar hely- ós család neveinket illetőleg, hibával zsúfoltan került ki a sajtó alól. Itt is, Csula után nyomban Hertzeg-Bolos áll Hertzegszőlős helyett. Nézetünk szerint nem szükség a holdban keresni Csulát, nem a távol vidékeken Csutát, Csundát, Csudányt, *) „Mappa generális regni Hungáriáé." Pesthini; 1806. VIII. db. „Csusza". **) História ecclesiae reformatae in Hung. et Transylv. Trajecti ad Rh. 1728. p. 665. mikor ott vannak közel Vörösmart ós Hercegszőlőshöz, Gyula puszta és Olasz falu közt a Mohács felé vivő országút mellett, a gyulai máskép baranyai, szent László királyról címzett remete szent Pálrendi hajdan hires kolostor rommaradványai. A ki ismerős a XVII. századi magyar Írással, köny -nyen beláthatja, hogy „Gyulát" vagy a nyomtatott G betűhöz hasonló G-vel irt Gyulát, könnyen olvashatta a magyarul nem tudó Lampe Csulának. Tul a Dunán följebb haladva Tolnára érünk. Szerző sokat ír róla s elmondja, hogy Tolna városa a régi római Altinum helyén állott, ő itt összetéveszti Tolnát Mohácscsal, mert ez volt Altinum*) mig ellenben a tolnai castellum Alisca**) nevet viselt. Ott sem egészen szabatos, a hol Barsmegye tótsága s magyarsága, a kath. ós ág. ev. ós a reformátusok közti válvonalat megállapítja. „Kozmályt" is ily ref. válvonalul irja Mohával, Varsánynyal, Lévával egysorban, holott csak Kis-Koszmály a magyar, r. kath. ós ref., Nagy-Koszmály pedig tiszta kath. és tót község. Mindezek azonban, a jelen munka nagy érdemeivel szembesítve, elenyészőleg csekély tévedések. Ipolyi, a dolog mélyére ható előadásával eltér valamennyi előzőjétől, ő nemcsak az eredményt tünteti föl, hanem belevezet az események központjába, szemlélhetővó teszi a köznapi élet tusákkal és hitvitákkal változatos jelenetei közt az elmék- s szivekben előidézett forradalmat. S midőn a katholikusok mellett figyelemmel tárgyalja a protestánsok ügyeit is, szinte látjuk a história azon Bellarminját, kiről az a hires adomaszeü állítás maradt fenn, hogy müveit Olaszországban sehol sem merték árulni, nehogy belőle az olaszok a protestánsok tanai igazságával megösmerkedjenek. Ipolyi is egészen belevegyül a kor mozgalmaiba, s szervileg összefüggő munkáját epizódokkal tarkázza. Elmondhatjuk, hogy eltalálta az életirás alapföltétaleit. Apró vonásokat szór el rajta, melyekkel a képet mintegy kiszínezi. Ha olykor-olykor kifárasztja figyelmünket, csakhamar, mintegy szórakoztató kárpótlásul kies részleteket sző elbeszélésébe. S az olvasó gyönyörrel követi őt szellemes excursióibao, mert ezek adják meg az olvasás érdekét, s mértékkel levén kezelve, a kép méltóságának mit sem ártanak. Azért Verermarti életrajza soha sem válik köznapivá. Dicsérendő tulajdon ez, kivált napjainkban, midőn férfiak is, kiknek hivatása vezérrang volna, leereszkednek a sokaság soraiba. *) Kennernél : Berichte und Mittheilungen dei Alterthumi Vereines zu Wien. Wien, 1870, XI. 106. 110. **) U. o. 106. 108. 1.