Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-06 / 23. szám

Ti sza, nagy banquette után, május 25-kén az esti vonattal vissza ment Budapestre. Pereszlényi János. Az erdélyi ref. egyházkerület közgyűlése. (Folytatása és vége.) Aggodalommal tekintettünk május 25-ike elé, mint a mely napra a n.- enyedi theologicum seminarium áthelyezésének ügye tárgyalásra kitüzetett. A prot. lap olvasóinak is lehet eléggé erős sejtelme azon éles ellentétről, mely e kérdés felett Erdély egyházi és világi fórfiai között kifejlődőit, annyival inkább mi, kik a dolgokat s az egy év óta tartó heves küzdelmeket közelből ismertük, nem ok nélkül remegónk, hogy a felkavart szenvedélyek oly vihart idézendenek elő, mely egyházkerületünk hajóját erősen megrongálandja. Istené legyen a dicsőség és hála, aggodalmunk nem valósult meg. A döntő percben legyőzték a harcosok önmagukat s felizgatott egyéni szenvedélyeiket, és az ügy akként oldatott meg, hogy az egyik párt győzött, a nélkül, hogy a másik párt magát megveretve érezhetné, és igy az ily epés harcok után megmaradni szokott utókeserúség is jó rész el lett enyészletve. Köszönettel tartozunk ezért az elnök gr. Mikó Imre urnák is, ki ezen ügy tárgyalásának megkezdése előtt az ügy komolyságához méltó komoly szavakban kérte a gyűlési tagokat, hogy igyekezzenek a szenvedélyességet kerülni, a szólók ne a személyeket, hanem az ügyet tekintsék s lehetőleg kíméljék egymást. Ennek elhangzása után megkezdődött a tárgyalás. Először is az igazgató-tanács titkára Bodor A. olvassa az igaz.-tanács véleményét, s az egyes egyházmegyék részéről beérkezett véleményekről összeállított jelentését; mely jelentés szerint a beérkezett 21 vélemény közül 9 az áthelyezés ellen van, s ezek közül három még azt is tagadja, hogy az egyh. kerületnek joga volna e tekintetben határozni, egyik-másik pedig ünnepélyes óvást is jelentvén az áthelyezést netalán kimondandó közgyűlési határozat ellen ; három az áthelyezést jogosnak, illetőleg célszerűnek, előnyösnek tekinti, de a kérdést nem tartja eléggé érettnek, hat pedig Kolozsvár központi theol. seminariumot óhajt. Miután e szerint a többség — mondja a jelentés — Kolozsvár mellett van, az igaz.-tanács is Kolozsvár mellett nyilatkozik, s miután az áthelyezés az igaz.-tanács véleménye szerint, minden kétséget kizárólag, jogában áll az egyházkerületi közgyűlésnek, ezért mondassék ki az áthelyezés, s a szükséges intézkedések megtevésére neveztessék ki egy 15 tagú bizottság. Előre sejthető volt, hogy ezen jelentés, s ebben a szavazatoknak ezen categoriák szerinti csoportosítása ellen felszólalások történnek. Ugy is lett. Sietett egyik-másik esperes egyházmegyéje véleményének az áthelyezés érdekében való magyarázata ellen tiltakozni, hanem kívánták, s a többség által el is fogadtatott, hogy minden nyomtatásban meg nem jelent egyházmegyei s főtanodai vélemény a gyűlés szine előtt olvastassák fel, hogy igy azután maga a gyűlés döntse el, hogy a beérkezett vélemények többsége mellette van-é az áthelyezésnek, avagy nincs. Majd mások az előterjesztett csoportosítás helyett egy helyesebb csoportosítást ajánlottak, míg végre előállt Tisza László egy szép, hasonlatokban gazdag, s a tagokat mérsékletre intő beszéddel, s ezzel a harc azon szerencsés irányra lőn terelve, melyet fentebb emiitónk, s mely mindkét felet megnyugtatá. A tenger zajong — mondja Tisza —• hullámokat ver, de a zajló tengeren jó szél, a haladás szele mutatkozik. A hullámokból meg kell mentenünk a hajót; a tengeren a kapitány, itt mindnyájunk protest. érzülete, kell hogy segítségre jöjjön. Abban mindnyájan megegyezünk, hogy egy központi theol. semináriumra szükségünk van, de egyik párt a meglevőt nem akarja áthelyezni. Minthogy az ügy eléggé kimerítve nincs, az ig. tanács jelentése is némileg hiáoyos, határozati javaslatot terjeszt be az iránt, hogy küldjön ki a gyűlés egy 15 tagu bizottságot, mely adjon véleményt egy központi th. seminarium mikor, hol, és minő alapból felállítása iránt. — Ezen javaslattal a kibontakozáshoz vezető ut ki volt mutatva, de még hosszú vita után léptek rá. Az ezen elnapoló határozati javaslat ellenzőinek javaslatát Nagy Péter püspök ur szövegezte, kérve a házat, hogy küldjön ki egyik bizottságot, mely a theol. semináriumot Enyeden szervezze, s ott minden tekintetben a kor színvonalára emelje. Szász Domokos nagyobb szabású beszédének és gr. Teleky Domokos statusgondnoknak az elnapoló határozati javaslat mellett tartott férfias beszédének végeztével szavazásra került a dolog, s Tisza javaslata 8 szótöbbséggel, 73-mal 65 ellen elfogadtatott, s ezzel befejeztetett — legalább egy időre — az egy óv óta folyó kemény harc. A vita befejezése után több rendbeli választás hirdettetett ki. Államgondnoknak választatott id. gr. Teleki Domokos s báró Bálifi Albert, köztörvényszéki bírónak Vályi Pál marosi esperes, pótbirónak Szabó Pál esperes; az enyedi főtanoda mellé főgondnoknak Zeyk Károly, algondnoknak Zeyk József ós Bethlen Géza. A május 27 és 28 iki tanácskozások eredményeül ide igtatjuk a „M. P" után a következőket : Miután a íővitakérdés, a seminarium elköltöztetésónek kérdése elkölt, a tanácskozások a közelebbi évek alatt ritkán tapasztalt nyugodtsággal mentek. Tárgyalás alá vétetett 27-ikén egy reform, tanár képezde Enyeden való felállításának nagyfontosságú kérdése. A kiklildve volt bizottság terjedelmes munkálatban fejté fel a tanárképezde beállításának szükségességét, borderejét a jövő gymn. képzésre, beállításának módozatait s végül egy képét nyújtja az igy beállítandó Bethlen főtanoda jövendőbeli kinézésének. A főtanoda alkatrészei lennének azon terv szerint: a) a négy éves theologiai; b) négy éves nyelvészet-történelmi a c) négy éves mennyiségtan-természettudományi és d)