Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-30 / 22. szám

Az elégtelen osztályzatú tanulók javító vizsgája díja ezentúl 2 frt leend; a tanárikar által ajánlott szegény, jó igyekezetü tanulók közt 375 frt osztandó ki; a tanárok fizetése ez évben 25—25, jövőben 50—50 forinttal felemeltetik; az első és második osztá'yokba teljes osztályrendszer hozandó be; a féléves vizsgák eltöröltetnek, helyettök az év végén hat napos szigorlat és zárvizsga s ünnepély rendeltetvén; Beleváry Ferenc ur tizezer forintos alapítványáért, mivel annak kamatai szegény praeparandisták segélyezésére fordíttatnak, perrel fenyegetődzvén, ámbár ezen per a gymnásium ügyeire alig fogna veszélyt hozni, mégis a perlekedést a közgyűlés sem az egyházmegye közórzületével, sem a gymnásium jól felfogott érdekével megegyezőnek nem tartván, ezen alapítványnak az állam és egyházmegye között kötött szerződésből leendő törlésére nézve a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minister ur ő kegyelmességóhez feliratot intézni rendelt. Felolvastatott a tanügyi bizottmány elnökének e lapok hasábjain közölt jelentése, kinek is eljárásáért elismerés, és hogy évenként az egész egyházmegye minden iskolakörében legalább egy-egy iskolát meglátogasson, 30 frt. fuvardíj szavaztatott. A tanügyi bizottmány világi- és tanitótagjai az egyházak és az iskolakörök tanitói által, az első 3 éves cyklus lejárván, ujolag megválasztattak, sigy a tanügyi bizottmány ismét megalakult ; ugyanennek ajánlatára az egyháztört én e

t —különös tekintettel a magyar reformátió történetére — és egyházjog népiskolai kézikönyvének megírására hat darab cs. k. arany pályadíj tüzetett ki az egyházmegye tanitói részére. Kiemelem az özvegy-árva-gyámolda választmánya és pénztárnoka részletes és pontos jelentősét, számadását, mely a tiz évvel ezelőtt a lelkész- és tanitókar által közösen alapított nemes célzatú intézet vagyonát 15.986 frt 65 krban tüntetó elénk. Concordia res parvae crescunt A „Tisza" életbiztositó-társulat „csalogató csemegéje" fanyarnak találtatván elvettetett. Könnyedén ment keresztül egyházmegyénk azon elvi kérdésen: segédlelkész—nem helyettes—kiadványaiért az illető kiadó vagy megbízója, t. i. rendes lelkész legyen-é a felelős és viselje a következményeket ? Felszínre hozták ezt Hampó Albert urnák, mint segédlelkésznek, az ujabb bélyegtörvények nem ismeréséből származott bólyegcsonkitásai, melyek miatt pénzügyi hatóságilag 38 frttal büntettetett. Egyházmegyénk a segédlelkészt marasztalta el. Felújíttatott a Kovács ur által — ha jól emlékezem, — e lapok 7. számában is közölt interpellátió. Esperes ur kijelenté, hogy ő az érintett jegyzőkönyv hitelesítésébe nem folyt be, elnöktársa Csépán Antal ur rendelvén azt el azon szükségességből, mert a benne foglalt pontok egynémelyikét a főt. egyházkerülethez felterjeszteni kellett; holott a hitelesítés végett az idő rövidsége miatt uj consistorialis ülóst tartani már lehetetlenség volt. Egyébként mindezt interpelláló ur jól tudja; mert a hitelesítésen őis jelen volt ós működött; ennélfogva a válasz ez alkalommal távol levő elnöktársát illetné, mégis hiszi, hogy e szavaival a közgyűlést megnyugtatja. Válaszát a gyűlés és interpelláló tudomásul vették. E sorok irója még csak a fölötti csudálkozását fejezi ki, hogy az interpellátió attól eredt, a ki ama kellemetlen ügyben ép ugy elhagyta, mint érdekelt tanácsbiró, mint az esperes elhagyta elnöki székét, s ki nagyon jól tndja, mert jelen volt, hogy ha a hitelesítést eszközlő bizottság kinevezése elmaradt, e feledékenységből eredt hiba az ülés végét vezető elnökre és nem Mezey Pál esperes úrra nehezedik. Egyébként az interpellátió logicai becsének meghatározását bizza a közönség az egyházmegyére. Az egyházkerületi gyűlésekre kópviselőkül megválasztattak SárkÖzy Titus, Szabó Kálmán és Dr. Barla Szabó Sándor, Körmendy Sándor, Kovács József, Barla Szabó József, póttagul a d h o c Matolcsi József lelkész ur. Megalkottattak az egyházmegye közgyűlési házszabályai, miket, ha a kinyomatni szokott jegyzőkönyv, — melynek rák gyorsaságú jöveteléért hálás köszönet az Összeállítással közönségesen megbízatni szokott egyházi főjegyző urnák, vagy annak, ki miatt ma sem láttuk szine világát, — kezéhez érkezend ismertetni ós commentálni szándókszik e sorok irója. * * Az erdélyi reform, egyházkerület közgyűlése. Május 23-án kezdetét vette azon gyűlés, mely a közelebbi viták, polémiák és párfcküzdelmek folytán oly kiváló érdekűnek Ígérkezett. Már a gyűlés kezdetét megelőző napon majdnem teljes számmal jelentek meg azon egyházi ós világi egyének, kiktől a fölmerült fontos kérdések eldöntése, a fölkorbácsolt hullámok és szenvedélyek csöndesitése függ. Várakozás, remény és félelem ült mindenki arcán, tudva, hogy a gyűlés hozandó határozatai forrón szeretett egyházunk sorsát, jövőjet fogják érinteni. Mindenki érezte, hogy nagy dolgok vannak készülőben s a legnagyobb kíváncsisággal és várakozással tekintett a küszöbön álló gyűlés elé. Megnyitotta a gyűlést gróí Mikó Imre, egyházkerületünk nagyérdemű főgondnoka egy oly beszéddel, amely teljesen megfelelt azon várakozásnak, melyek hozzá köttettek. *) Viharos éljenzés követte az epochalis beszédet s annak hatása alatt mentünk az isten házába, hogy erőt, segedelmet és bátorítást kérjünk és nyerjünk munkánk megkezdésére és sikeres folytatására. Nagy Péter püspök ure második Chrysosthomus lépett először a szószékbe. Imád*) A baszél lapuak mai száma elején olrasható.