Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-30 / 22. szám

is taníthattak s nem tanultattak volna néptanítóink! És ez nem is történhetett eddig másképen. Hiszen a tanító első sorban nem is tanitó nálunk, hanem inkább ének-vezér s ékes versekben búcsúztatva temető. Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy kivált népesebb egyházainkban, összes idejének mindennap legalább is egyhatodrészét, és pedig a tanításra legalkalmatosabb időt, templomi szolgálatban, egyhatod részét pedig, egy egész évet véve fel, búcsúztató Írással s temetéssel kénytelen eltölteni legtöbb tanitó, sürübb halálozás alkalmával napokig nem tehetnek az úgynevezett rectorok mást, mint temetnek s az iskolába csak a csend és rend fentartása végett tekinthetnek olykor-olykor be, s azt rendelhetik el, hogy melyik osztály mit és melyik gyermek vezetése és felügyelete alatt tanuljon. Ez pedig nem tanítás, hanem tanultatás. Mi fog ily helyzetben történni, ha mindazon tantárgyakat tanítani kell egy rectornak, melyek a tiszántúli tantervben hat osztályra vannak kiszabva ? Tanultat azokból annyit, amennyit megbír tanultatni; ő pedig maga naponként közönbösebb lesz azon ügy iránt, melyet eddig lelkiismeretes buzgósággal szolgált; vagy, ha megkísérli eleget tenni e tanterv szabványainak: leroskad időnap előtt a reá rakott teher óriási súlya alatt, s megtörik lelkében. Roskadt erővel, megtört lélekkel pedig ki volna képes hasznos szolgálatot tenni bármely ügynek is ? ! Ha tehát a tiszántúli ref. egyházkerület által készíttetett tantervet életbe akarják léptetni az egyes egyházmegyék, illetőleg az egyes egyházak: emelniök kell okvetlen a tanerők számát; eszközölniök kell, hogy a néptanítóktól minél kevesebb időt vegyen el az ének-vezérség és a temetés. Miként lehet az egyes egyházakban a tanerőt emelni s miként eszközölhetik az egyes egyházak azt, hogy a rector minél kevesebb időt fordítson templomi szolgálatra és temetésre: ezekre nézve elmondom véleményemet. Rendelje el minden egyházmegye, hogy minden egyházban, mely csak egy tanitót tartott eddig, s kettőt ezután sem képes tartani, a fiukat és leányokat vegyesen tanítsa a rektor a 2 alsó, valamint a leányokat is a 3-ik és 4-ik osztályokban ; a fiuk 3., 4., 5. és 6. osztályait pedig tanítsa a lelkész. Ilyen egyházban szó sem lehet ar-2 ól, hogy a leányok 6. osztályban taníttassanak. Az ilyen egyház aztán arra lenne kényszeritendő, hogy egy tantermet épitessen a parochián. Rendelje el minden egyházmegye, hogy minden egyházban, mely 2 tanitót tartott eddig, de már harmadikat, a fiuk 5. és 6-ik osztályának tanítására nem képes tartani, a fiukat és leányokat négy-négy osztályban tanítsa egy-egy tanitó; a fiuk 5. és 6-dik osztályát pedig tanítsa a lelkész. Az ilyen egyházban sem tanulhatnak tehát a leányok 6. osztályban, s az ilyen egyházban is tanterem építendő a parochián. Ha pedig ez, az egyházmegyei közgyűléseken nagy erővel ós hatalommal rendelkező, tanítástól irtódzó lelkészek ellenszegülése miatt nem lenne rendelhető; Intézkedjék ugy minden egyházmegye, hogy az ilyen egyházakban a fiukat és leányokat tanítsa az egyik tanitó vegyesen a két alsó osztályban, valamint a leányok 3. ós 4. osztályait is ; a másik tanitó pedig tanítsa a fiuk 4. felső osztályát. A leányok tehát igy is csak 4 évig tanulnának. Rendelje el minden egyházmegye, hogy a népesebb és vagyonosabb egyházak, ugy a fiuk, mint a leányok részére legalább is 3—3 tanitót tartsanak, minden tanitó 2—2 osztályt vezetvén. Ha igy nem intézkedhetnek és nem rendelkezhetnek az egyházmegyék: maradjon az egyház kezelése alatt a népiskola eddigi négy osztálya, az 5. ós 6-ik osztály felállítását pedig bízza az egyház az államra. Ha a mostani tanerők működése mellett fogja az egyház népiskoláiban a 6 osztályt felállítani : eleget tesz ugyan a népiskolai törvény követelésének, de nem tesz hasznot sem magának, sem az államnak. Merem állítani, hogy egy 6 osztályú népiskola, egy tanitó vezetése alatt, hasonlitatlanul csekélyebb eredményt tud felmutatni 6 év alatt, mint a milyet egy 4 osztályú, négy óv alatt mutatott fel eddig. Ha a mostani tanerők kellő emelése szaporítása nélkül fogja a tisztántuli e kerület a népiskola 5 ós 6-ik osztályait felállítani és tantervét gyakorlatba léptetni : egy óriási lépést fog hátrafelé tenni. De ne csak tanerejét növelje minden egyház, ha a tiszántúli tantervet gyakorlatba akarja léptetni, hanem eszközölje azt is, hogy az ugynevezettt rektorok minél kevesebb időt fordítsanak templomi szolgálatra ós temetésre. Ez pedig csak ugy eszközölhető : ha nem az egyes egyházmegyén intézkednek és határoznak külön-külön, mert ez sokféle kellemetlenségre szolgáltatna okot, hanem közbelép és határoz maga az egyházkerület, a mint következik : az olyan egyházakban, melyek külön énekvezért nem tarthatnak, a köznapi istentiszteleten ne maga a rektor végezze, hanem a legfelső osztálybeli gyermekek teljesítsék az éneklést, — maga a rekcor ez idő alatt a honmaradtakkal foglalkozván ; a verses ós mindenféle búcsúztatás a rektoroknak, tanítóknak, sőt a papoknak is végképen betiltatik, — a halattokat ezután csak énekszóval, könyörgéssel, vagy prédikációval lehet és szabad temetni. Ha elébbvaló a meghaltak rokonainak ríkatása és éktelen versekben való vigasztalása az élők s különösen az iskolás gyermekek oktatásánál : ám akkor búcsúztassanak tovább is rektoraink ; de én isten és emberek előtt felmerek állani és hirdetem bátran: vétkezett az egyházkerület akkor, mikor megengedte azt, hogy a verses búcsúztatások divatba jöjjenek, s az egyházkerület e vétkeért mindaddig bűnhődni fog a népiskolai tanügy, mig el nem jön a megváltás várvavárt ideje, a mikor verses búcsúztató nélkül is le lehet tőrleni a sírók könyeit,