Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

Jézus maga is a szó nemesebb értelmében a szabadelvűség hü követője ós hirdetője vala. Avak-és csodahitnek ő maga üzent hadat Márk 8, 12 : „Bizony mondom néktek, nem adatik e nemzetségnek jel." O az akkori idő reménye szerint az akkori mozgató eszmék szolgálatába állott, s épen e miatt ellentétbe jött a pharizeusok elavult és szűkkeblű, betűszerinti törvényességével, hirdetvén e helyett a szabad szellem vallását, mely az isten és az emberek iránti szeretetben áll. És hogy mily nagyszerű vala beszédének hatása, tanúsítja Luk. 4, 22 : „És bizonyságot tesznek vala ő felőle mindnyájan, és álmélkodnak vala az ő kedves beszódin, melyek származnak vala az ő szájából, és ezt mondták vala: Avagy nem ez-é a Józs f fia? Lutherről is tudjuk, hogy az ő szava leginkább akkor talált viszhangra és akkor gyújtott leginkább, midőn a haladás folyamában állott, midőn reformátori pályájának elsőbb éveiben „A keresztyén szabadságról", „A német nép keresztyén nemességéhez," és „Az egyház babyloniai fogságáról" irt nevezetes munkáiban a keresztyén szabadság apostolául lépett fel. Akkor gyakorolt ő főként ellenállhatatlan varázst a lelkekre, midőn a teljes szabadelvüséghez hű maradt, ós a vallás dolgában minden tekintély ellen, legyen az irott vagy személyes pápa, egész határozottsággal kikelt, s a lelki zsarnokság megszemélyesítője ellenében ily szavakkal lépett fel: „Pestis eram vivus, moriens ero mors tua, papa.f

t

Holott másrészről a legcsekélyebb hatást épen akkor gyakorolta, midőn oly corservativismusnak hódolt, melynek folytán p. o. a marburgi kiegyezkedós kísérleténél 1529-ben Zwingli jobbját visszautasítván, és sem exegeticai sem ésszerű érveknek nem engedvén, az írás betűje előtt; „hoc est corpus meum" meghajolt. Nézzük csak a szabadelvű Schleiermachert. Midőn a vallás védelmére „Reden über die Religion" cimü iratát kiadta vala, Berlin régen elhagyott templomai megiüt megteltek, ós a számos hallgatóság megint kezdte érezni, miben áll a vallás 1 é n y e g e. „Hinweg mit dem Kartenhaus der leeren Begrife, der Formeln und Glaubenssatze, mit deren man jetzt die Seelen abspeisfc und abschrekt. Die Religion müsse tief im Gefühle wurzeln und Alles umschliessen und erfüllen was menschlich schön und gut ist, und die Kirche müsse sich aufschliessen der all/ seitigen Bildung und f r e i e n W i s s e n-s c h a f t." Schleíermacher ily csakugyan liberális szava oly hatást gyakorolt, melynek előidézésére a Knak-féle emberek alig képesek. De az élő egyházi szónokok sem igazolják azon vádat, hogy a liberalismus lenne az oka a templomok üresedésének. Hyacinthö atyát — adott programmj a alapján— ugy hiszem nem fogják magokénak vallani az orthodoxok, és róla tudhatják, hogy még midőn Párisban tartózkodott, szónoklata előtt már 1 — 2 órával megtelt a templom, melynek ülései pedig drága pénzen béreltettek ki a hallgatók által, kik figyelemmel és élvezettel csüngtek a liberális szónok ajkain. A rideg confessionalismus lovagjai a Zürichi Lángot „Isten- ós Krisztustagadónak" szidják, s megakarnák tőle az ev. templomot tagadni, ós pedig ki tud oly roppant hatást előidézni beszédeivel, mint a „Stunden der Andacht" és a „ L eben Luthers" cimü könyvek liberális szerzője ? Emlékezzünk csak vissza a mult évi német prot. egyleti közgyűlésre Lipcsében, hol a nevezett szónok elragadó tűzzel és magasztos lelkesedéssel beszélt az uj hitről és az uj vallásos világnézetről, és ezen hatás, melyet e beszéd előidézett, bizonyosan nem a mellett tanúskodik, hogy a „liberális szónokok templomai üresednek". De eltekintve a halaió egyházi szónokok kitűnő ós első rangú csillagaitól a nagyobb városokban, a szabadelvű még középszerű tehetségű prédikátorok az utolsó faluhelyen is, fogják tudni beszédeik sikerét biztosítani, mert ök is a haladó szellem szolgálatában állanak, ós csak a „bet ii öl, de a szellem elevenít". Vissza emlékezvén a sz írás szavára 1. Tess. 5, 15: „Meglássátok, hogy senki gonoszszal ne legyen senkinek a gonoszért," orthodoxainkról nem akarjuk mondani, „de te fabula narratur" ha állítják, hogy a templomok üresednek, de részünkről is e gyanúsítást, mint alaptalant, határozottan visszautasítjuk. WEBER SAMU. A püspöki „Censura." A tiszántúli reform, egyházkerület apr. 15—18-án tartott közgyűlésének közérdekűbb tárgyai közt, a „D. E." nyomán, e becses lap 552. oldalán, a felállítani szándékolt p r o tes t á n s irodalmi társulat érdeké-Össze nem zavarandók Zschokke hasonló cimü müvével