Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-02 / 18. szám

völgyi és a krasznaközi s lápvidéki bocskoros nemesség Amott Radnót, melléknevén „Botos", emitt Tyúkod, Csenger szomorú nevezetességre vergődtek. Valami azonban föltűnő, mi behatóbb figyelemre méltó. Honnan van az, hogy mig másutt, nagy egyházak, fényes múlttal dicsekvők sem törődnek történetükkel: éppen ez az elátkozott két vidék az, melynek egy-egy parányi egyháza nem szégyenli legbensőbb viszonyaira is fényt vető történetét, sőt az iránt érdeklődik s ha megirják, önköltségén is szívesen kiadja. A felsővályi ekklézsia történetét, Bodon Ábrahám, a vetésiét Kiss Kálmán irta meg, s arról a hirbedt két vidékről való ezen két egyház a legkisebb mindazok között, melyeknek történetét nyomtatásban bírjuk. Sajátságos tünemény; ugyan mi az oka ? Röviden, csak annyi, hogy az imént festett visszataszító képnek, van ám másik oldala is. A magyarban a szenvedélyes fellobbanásnak egy más neme is megvan, mely rokonszenvesen vonzó s lélekemelő. A lelkesülés ez, melynek minden ami szép, jó, nemes e földön, eredetét köszönheti. Kicsiny egyház fönnmaradását csak lelkesült áldozatkészséggel lehet biztosítani. Vetésnek, mint kis egyháznak, igen-igen sokat kellett áldoznia, hogy a reformatio óta viharos évszázadokon keresztül máig, egészen önerején föntartahatta magát. Még a mult század utolsó évében is csak 302 lélekre ment az egyháztagok összes száma, s mint népesedésben, ugy minden egyéb tekintetben Vetés a fejlődés, a lassú, biztos haladás állapotában tűnik föl. Eleintén csak papjai vannak, aztán tanítót állit be, 1812-ben harangozót, s 1842-ben már egyházfira is telik költség. Haladása 1769. jan. l-jén lön megállapítva. Ekkor ugyanis a választók transactiora léptek, melynélfogva „a dato praesentium az kurátorunkat aki választatni fog, fogjuk egyedül ösmerni oly elöljárónknak, akitől egyedül az ekklézsiában függeni kivánunk." Az elharapódzott féktelenség miatt „az baj megbokrozott közöttük", mivel saját vallomásuk szerint, „sokan nyakasok vágynák közöttünk" ; s ez kényszerité őket, ha rendet akartak, a tansactiora. A gondnoki intézmény meggyökerezése nevezetes átalakuláson vezette át az egyházat. Nagyobb lön az érdeklődés iránta, s átalában véve, némely gondnokok túlkapásai vagy hanyagsága dacára is jótékonyan hatott az egyházügyeire. S midőn 1794. aug. 8-iki éjjelen a Wethéssy udvarban támadt tűzvész a megújított templomot tornyostul, belső fölszerelvényeivel együtt elhamvasztá: a nagy csapás csupán a lelkes, áldozatkész gondnokot nem verte le, sőt ujabb tevékenységre buzdította. Két esztendő alatt helyre volt ütve a nagy veszteség, s ezzel Muray Miklós megmutatta, miként lehet nagygyá a lángbuzgalmu s kitartó tevékenységű ember egy kis falu és gyülekezet szűk körében is. Alig két héttel a tűzvész után már megköti az alkut a templomtetőzet fája kifaragása, Ősszevágása, fölállítása és bezsindelyezésére 76 rhénes forintban s a mesteremberek tartásában; négy hónappal később pedig már 415 forintról számol, mint a templom renoválására gyűlt adományról. 1796-ban a karzatok, székek és mennyezetre gyűjt fáradhatlanul, szép eredménynyel, hol áldozattételre, hol erélyes határozatokra ösztönözvén az egyháztanácsot. A kivetett összegeket a legnagyobb szigorral hajtja be s máj. 8-án megköti a szerződést a megrongált kőfalaknak belőlről való megigazitására, a menyezetnek és a karnak hajtással és metszéssel való elkészitésére 172 vonás forintért, és a munkaidő alatti tisztességes ellátásért. Igy a teljes kijavítás 1797. dec. l-jén be is végeztetik, s az Ur megtestesülése napján, 1800-ban először meghúzott harang már teljesen elkészült toronyból hivta össze a híveket. Az a buzgóság, mely a megpróbáltatás súlyos napjaiban sem csüggedett, csöndesebb idők jöttével sem hanyatlott. Föld és pénzadományok egymástérik, mégkatholikusok részéről is, mi az egyház iránti rokonszenvről tesz bizonyságot. Ily áldozatkész buzgóságnak köszönhető, hogy a kis egyház belhivatalnokait tisztességesen fizetheti, s vagyoni állása az épületek mellőzésével 1874. dec. 31-kén a következő volt: kamatozó tőkepénz kötvényekben 2726 ft. 89 kr.; készletben 402 ft. 18 kr., a r. kath. vallású Szerdahelyi Pál iskolai alapítványa 1036 ít. 20 kr. ; Szentlászlayné-féle pör alatti pénz 50 ft. ; az egyházi birtok ; négy köböl bükkönymag ós husz köblös zöld vetés. De a prot. község nálunk közintézetek fönntartására is adakozik. Vetés is a mármaros-szigeti collegiumra s a szatmári gymnasiumra s a protestáns nőne veidére gyakran adakozik, s nem mulasztja el károsult egyházak, mint legújabban a csaholczi, segélyezését sem. Végre ami nem ismer valláskülönbséget, a haza, még az is, ha megnehezül az idők járása fölötte, számithat Vetésre, mely önkényt hozza áldozatát. Igy 1849. jan. 28-kán a vetési ref. egyház 180 fontos kisebbik harangját ajándékozta oda a hazának s á magyar nemzetnek. A hazaszereteten s áldozatkészségen kívül azon tiszta felfogás tekintetében tűnik ki Vetés, melylyel a kor szavát megérti, éppen mert megakarja érteni. A papmarasztásról önkényt mond le az 1840-es években, tehát akkor, mikor még nagy városokban is, mint Debrecenben, csak a j u s fönntartásáért e?y Szoboszlainak is szükségesnek vélte az egyházi tanács kijelentetni, hogy véle megvannak elégedve, megmaradhat. S előzőleg, 1834-ben Nagy György adózót választja meg főgondnokául. Nevezetes tény, hogy privilegiumos korban a földesurakkal és számos nemes családdal diszlő ref. egyházban főgondnokká adózó embert választanak. De választásával az egyház maga-magát becsülte meg, tisztelvén a képességet és elismervén az érdemet oly emberben is, ki nemeslevelet ugyan nem mutathatott föl, de nemes szivét egész életével tanusitotta. — Legújabban, 1860 óta az egyháztanács népképviseleti alapon vau szervezve sa lelkészt is a gyülekezet egyházi adót pontosan fizető, büntetve nem