Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

félsőbbsége világos rendeletére, a ki iránt ennélfogva a közgyűlés határozott rosszalását fejezi ki, s a prot. árvaház javára fi/.etendő 100 ft pénzbírságban marasztalja el, felelőssé tévén egyszersmind őt és a bresbyteriumot a rosz építkezésből származható mindennemű károk, veszélyek vagy egyéb rosz következések iránt. — Valóban sajnos, hogy egyházi közgyűlésünkön ily szomorú ügynek is elő kellett fordulni ! Hisszük, hogy hasonló eset nem fog történni ezután. Végül az 1868-iki lelkészválasztási szabályzat módosítására még a gyűlés folyama alatt kiküldött bizottság javaslata vétetett tárgyalás alá ; s ennek folytán a fennálló választási szabályzaton e következő módosítások tétele hozatott javaslatba: Az 2. és 3-dik pontokat eredeti szerkezetük szerint meghagyni véleményezzük. A 4-dik pont azon bekezdésétől: „a hol azonban a lelkész és gyülekezet közt fen forgó súrlódások stb." a pont végéig foglaltakat kihagyni s e kihagyás által e pontot a fentebb emiitett bekezdéstől igy óhajtjuk módosítani: „azon esetben, ha valamely egyházban a lelkész és az egyház közt oly viszony fejlődnék ki, melynél fogva sem az egyház nyugalma, sem a lelkész áldásdús működése nem remélhető, azonban kanonellenes vétség fen nem forogván, a lelkész törvényesen el nem mozdittathatik; a felsőbb hatóság a cserét elrendelheti, s a mennyiben a cserélendő egyházak közül egyik vagy másik a cserét elfogadni vonakodnék, tekintve, hogy az egyházi hatóságnak kötelessége az egyház lelki érdekeiről gondoskodni: meghagyhatja a cserétől vonakodó egyháznak, hogy a cselét rákényszeríteni ugyan nem kívánja, de akkor az egyházközség a reá nézve lehetetlenné vált lelkészt nyugdíjazza, s uj választást eszközöljön. A mennyiben pedig a csere eszközölhetése a pap akaratán múlnék, erre nézve is azon kényszerhelyzet áll elő, hogy vagy a cserét elfogadja, vagy állásáról lemondottnak tekintetik." Az 5-ik pontot változatlanul hagyni véleményezzük a 6-ik pontot egészen kihagyni s az uj pontot igy formulázni véleményezzük: „a lelkészválasztás minden körülmények között, tekintet nélkül arra, maradt-e özvegy, árva vagy sem ? a megüresedés után legfolebb 2 hó alatt megtörténjék, időközben a lelkészi teendők ellátásáról a körülményekhez képest az esperes intézkedik." A 7-ik pontot illetőleg, mely a lelkészválasztás napjának kijelöléséről szól, következőkép óhajtjuk átalakítani: „A lelkészválasztás napját az előbbeni pontban megállapított idő tartama alatt, mindenkor az úgynevezett candidáló bizottság határozza meg, amely candidáló bizottság ekként fog alakulni. Elnöke az illető esperes, aki mellé az egyházmegyei közgyűlés 3 rendes- és 3 póttagot választ évenkint, maga a megürült egyház is ez alkalommal, midőn az esperesi bizottság a helyszínén megjelenik, a maga kebeléből szintén 3 tagot választ az együttműködésre. E 7 tagu bizottság által candidáltatík 3 jelölt, kik közül a gyülekezet szabadon választ. A kijelölésnél tekintetbe veendő az egyház lelki szükséglete s helyi viszonyai, a kijelölendő egyének tudományos képzettsége, egyház iránti buzgósága ós gyakorlati jártassága. A caudidáló bizottság évenkinti eljárása eredményéről a küzgyülésnek számol." A 8. ós 9-dik pontok teljes épségben maradását a 10 pontnak pedig e következő módosítását véleményezzük : „választóképes a gyülekezetnek minden önálló férfi tagja ki 20-ik évét meghaladta, és évenkénti tartozásait pontosan teljesiti. A 11-ik pontot,mint mely módosításunk és szabályozásunk szerint a 7-ik pontba esik és foglaltatik: egészen kihagyni, az utána következő pontokat pedig eredeti szerkezetükben meghagyni véleményezzük. Külföldi egyház és iskola. Sckveici reformmozgalmak. Genf kántonának consístoriuma, a lelkészek használatában lévő templomi imakönyveket, uj imákkal toldá meg ; érintetlenül hagyván a benne lévő régieket. Ez csak szép concessío! Az orthodoxok azonban nem elégesznek meg vele. Húsz lelkész kinyilatkoztatá, hogy lel -kiismeretök a régi „megtoldatlan" imakönyvhöz köti őket, s hogy ezt továbbra is használni fogják. Az uj imakönyv minden szószékre le leszen téve, a régit a kegyes férfiak majd csak ugy hónuk alatt viszik magokkal. A berni „Reform" erre azt a megjegyzést teszi : „Der liebe Gott wird Freude habén, wenn er si so wandeln sieht, mit ihren engen Gewissen und dünnen Buch." Genf kántonában karhatalommal eszközöltetett ki egy keresztelés. Ugyan is Carouge ó-kat gyülekezet lelkésze Marchal, Compesieres-be, hol az ó-katbolicismus szintén már szép tért foglalt magának, keresztelésre hivatott meg. Azonban a kegyes ultramontan hívek az ó-kath. pap előtt bezárták a templomot, mert egy pápai kiadvány szerint, ezek az istentelenek megszeniségtelenitik az isten házát. A kántontanács azonban nem törődve a pápa kiadványával, a templomot karhatalommal nyittatá fel a keresztelés végbevihetésére. Persze jajgatnak az atyafiak az ugy nevezett „martyrium" felett. Hanem hát miért jajgatnak ? Tán azért, mivel őket elnyomják ? Nem ! Hanem azért, mivel többé ők nem nyomhatnak el másokat. Miben áll az ő szenvedésök ? Tán abban, hogy a törvényeken kivül állóknak nyilváníttatnak ? Nem ! Hanem abban hogy magok helyezik magokat a törvényeken kivül, és a törvények fölé, és aztán jajgatnak, midőn törvényenkivüliségök és törvényellenességök keserű gyümölcseibe kell harapniok, s aztán a helyett, hogy azt mondanák : „páter peccavi" azt mondja Ádám : „Éva adta az almát!" Hanem hiába akadékoskodnak, hiába jajgatnak az ultramontan atyafiak. A szabad kath. egyház mindinkább