Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

„Reménylem azonban, hogy t. lelkész társaim magasabb polcára tudnak a közügy méltatásának emelkedni, és nem engedik magukat s csakis a. colophoninm—villámokkal rendelkező Jupiter tonans szemöldök rángatózásai által szellemi érdekeink közös útjától elriasztatni. Valóban kiváncsiak vagyunk : nyugodtan fogja-e igazgató-tanácsunk elnézni, hogy a püspök egy capriciája az anyaszentegyháznak évenként húszezer írtjában kerüljön !" (Bizonyosan maga is jót nevetett, mikor ezt a jó viccet papírra irta.) S csakugyan, — jól sejtette a szilágyi ref. lelkész,— igazgató-tanácsunk nem is nézte el nyugodtan, mert február 7-iki teljes gyűlésében kimondá — Szász Béla támadásában nagy súlyt fektet rá, — hogy „gyorsaság, olcsóság és célszerűség tekintetéből minden hivatalos körözvényeit, j ö v ö r e i s az „Erd. Prot. Közlöny" hasábjain fogja közzétenni." Az „észszerüség" is benne volt az eredeti indítványban; kihagyták, kár érte ! Nem mulatságos-e a dolog lényegével ismerősök előtt az a minden és j ö v ő r e is ? Mert hát közölt eddigelő az igazg.-tanács a „Prot. Közlöny" 4 évi és negyedfél havi fennállása óta 472

> betűvel is kiírom, nehogy nullák kimaradásának veszedelme zavarja az olvasó ítéletét: négy és fél körrendeletet (egyik helyreigazítás). De hát akkor minő gyakorlati haszna van az egész határozatnak. Haszna: édes kevés! De Szász Bélának nem is „megmérhetetlen haszon" kellett, hanem d emonstratío, hogy elmondhassa ; „milyen merényletet követett el ismét a püspök; minő ujabb bakot lőtt; mennyire nem bir alkotmányos érzékkel a többségi határozatokban nyilatkozó közvélemény iránt!" Demonstratiot igen is rendezhet Szász Béla akár még tizet s elkeresztelheti közvéleménynek; de a tényt magát meg nem cáfolja velők. Ennek szenynyét nem mosta le róluk : nemhogy az egyesült Maros és Szamos, de még a pesti Duna sem ! . . Végre, hogy munkája és diadala teljes legyen, megirta „infandum jubes renovere dolorem !" Én is megirám hozzá ezt a kis commentárt, hogy majd a jövőkor történetirója tisztában lehessen: milyen az ujtrojaivitéz! Ez azon irodalmi morál, melyet Szász Béla, mint egyetemi tanár, mikor az enyedi seminariumot Kolozsvárra költöztetik, az előadásaira özönlő theologusoknak, (mert meg vagyon irva, hogy a bölcsészet történetét tőle hallgassák) példányképül fog felállítani. S a sérthetetlen egyetemi tanszékről, hihetőleg azt is leikökbe vési: ime! a ti püspöktök ilyen meg olyan ; de én szemébe mertem mondani! .. . # * * Szász Béla vakmerősége ott éri el tetőpontját, hol a sírok szellemeit is felidézni bátorkodik. A 442.-44 hasábokon az 1872-iki közgyűlésen választott igazgató-tanácsosokat számlálja elő, s a választás körülményeit, következményeit szellőzteti, csakhogy kitüntesse: mily bölcs és nagylelkű ember az ő testvérbátyja Domokos, s mi'y kicsiny hozzá képest a mostani püspök. Én a dolgot eredeti okmányokból igy egészítem ki: „Az állandó igazgató-tanács 6 tagjának választása 1872. aug. 23-ikára tüzetett ki; a szavazatok beadása kezdetét vette reggel 8 órakor. Két párt volt, kik külön jelölteket állítottak fel; mindkét párt szavazójegyeit beadás előtt láthatta a ki akarta, nem csináltunk titkot belőle. 1) Egyiknek jelöltjei voltak : Bányai Vitái is, Incze Mihály, Lészai Ferencz, Pál Ferencz, Szabó Sámuel, és Sász G e r ő. 2) Másiknak jelöltjei: b. Bánfi Dezső, Bányai Vitális, Gyarmati Miklós, Incze Mihály, dr. Kolozsvári Sándor és Szász Domokos. Megkezdődik a szavazatok beadása; a bizottsági elnök előtt álló nagy tehér kosár mellé odaáll segítségnek (most már néhai) Hankovics György, kalotaszegi egyik képviselő; ki kérte rá? nem tudom; a közgyűlés nem bizta meg vele: azt tudom. Hankovics az egyes szavazó jegyeket két csoportba gyűjti; egyikben megszámlálnak 32-őt, másikban 13-at. Következik a kiszedés. Előbb kiszednek néhányat a vegyesek közül; aztán előveszik a 32-tŐs csoportot; felolvasnak belőle kettőt; egyezőnek találják; következő 6 név volt rajtok: 3) Incze Mihály, Lészai Ferencz, Pál Ferencz, Szabó Sámuel, b. Bánfi Dezső és Szász Domokos; utána is jegyzik mind a 6 névnek az eredeti szavazás ívre + 32. A 13-as csoport felolvasott két próba-cédulájáról a 2) után látható 6 név hangzott; ezt is utána írták mind a hat névnek az eredeti szavazó- íven eként + 13. Miként foszlott oly nyomtalanul szét az 1. párt (melyhez én is tartoztam), s miként nőtt helyébe a 3. párt oly combinatióval, milyenről szavazás előtt a pártok mitsem tudtak? Fejtse meg, ki az efféle dologhoz jobban ért, mint én. Felszólaltak érette ott a helyszínén többen: köztük Csiszér Gábor esperes, Kis Antal Sámuel egyházmegyei jegyző, de meghallgatást nem nyertek. Ez volt azon igazgató-tanács, melynek gyűléseiben a püspök részt venni nem akart; melyből azt irja Sz. B., hogy Szász Domokos „az egyházkerületi scandalum elhárítása kedveórt" lépett ki, miután a püspök „morális léte" a Domokos ingyen kegyelmére volt bízva, lábaihoz téve „auf Gnade und Ungnade". Kinek lehet itt a scandalum elhárítását köszönni? Az én kilépésem valódi története érdekes felvilágosításokkal szolgálna rá, de ezt még nem akarom elbeszélni, ámbár ugyancsak provokálva vagyok rá. * * Cikkéből olvasom, mennyire tiszteli Szász Béla a közvéleményt. Csak az a baj, hogy tisztelete csupán a mult évi közgyűlésen kezdődik, hol sikerült neki bizonyos dolgokban nézeteivel többségre jutni ; az első és második közgyűlés közvéleménye, mely ugyanazon dolgokban más volt, már nem birja annyira tiszteletét s hajlandó róluk egészen megfeledkezni. Képes volnék ezt számos adattal bizonyítani; de cikkem máris igen hosszura nyúlt. Csak azt a kérdést merném ajánlani elmélkedés tárgyául egyházkerületem minden elfogulatlan férfiának: mi okozhatja, hogy ama két közgyűlésnek, melyen nem a Sz. B. szeretetét biró közvélemény uralkodott, nem voltak oly egetverő hullámai Vitatkoztunk egymással, olykor elég hevesen, de megtaláltuk kölcsönös engedékenységgel a méltányos kiegyenlítési módokat s gyűlések után senki sem kisebbítette az ellenvéleményüeket. Most pedig mióta a Szász B. közvéleménye uralkodik, napirenden van a botrány; egyházkerületünket tépázzák mindegyre még a politikai lapok és; annyi kisebbséget szenvedett testületünk egyesztendő alatt, mennyit a mi értünkre együttvéve nem; s megáll az esze, ki ebből a zavarból békés kibontakozást keres ! . . * * * Felszólalásommal ugy hiszem kifejtettem mesterséges burkaiból Sz. B. cikkének magvát. Két tételbe vonhatom össze : 1) Szász Béla hitele hinárba sülyedt; minden áron törekszik kimenteni.