Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

645 546 Logikai rendbe szedve tehát Szász Béla állításait, ezzel vádol minket: „Nektek az enyedi vagyon kezelői közt rokonaitok vannak; ott gálád visszaélések történtek, ezeket ismernetek kell; ti mégis szólani mertek Enyed mellett, tehát azt akarjátok, hogy vagyona továbbra is közpréda legyen. " Más szókkal sikkasztókés orgazdák vagytok mind — mihelyt védelmezni meritek magatokat, Enyed jogait s más nézetben merészkedtek lenni, mint Szász Béla. Yalaki káromkodhatik tisztességes társaságban is, de nem annak kisebbség, kit megszidnak vele. Mit bizonyít a dolgokat becsületes szemmel nézők előtt, egyik-másik tén/ igazsága mellett, hogy nekem Hegedűs János sógorom, mikor Szász Béla is sógora Hegedűs János testvérének ? Oda sülyedtünk-e, hogy közdolgok tárgyalásakor az atyafiság fokozataitól függeszszük fel egymás jóhiszeműségét s az ügyszeretet őszinteségét. Ha a fentebbi gyanúsításokkal is szembe mer valaki szállani, s nyilatkozni talált Enyed jogai mellett idegen területen, hová ők üldözték: az ily „szomorú lovagokkal" ekként bántak el: Makkai Domokos ismeretes cikkére e lapok 6. és 7. számaiban igy reflektál az „Erd. Prot. Közlöny", mely a cikket elutasitotta volt: „Most Makkai D. ur kezdte meg piszkolódásait; aludjék csöndesen; az „Erd. Prot. Közi." soha sem fog Önmagáról annyira megfeledkezni, hogy M. úrig leereszkedjék." Kis Antal S. közleményére ez a reflexió: „megtanultuk, hogy erdélyi egyházkerületünkben van egy liga, mely valószínűleg vérszerződésre lépett ellenünk s kész minden botrányra." Bartók György ekként kapja ki részét: „Ballagi lapjának utóbbi számát Bartók ur öntötte el keservének árvizeivel, valószínűleg azért, mert mi annak idejében nem akartuk lapunkat pocsolyává tenni." Oly kényes fajtájú gyűlölködő személyeskedések ezek, melyek, ha egyszer meg vannak kezdve, világért sem a „helyzet tisztázására vezetnek", mint Szász B. mondja, hanem az embereknek társadalmi téren való együttműködését (hogy ne mondjam érintkezését!) teszik lehetetlenné. Annál szomoritóbb pedig ez a Szász Béla vállalata, mert nem is mondhatja, hogy az első felhevült pillanatban és egyedül kezdte volna meg. „Hat egész hétig várakoztam — mondja, — bogy a felháborodott igazságérzet (?) elundorodó hevét az idő csökkentse" ; és. Szász Gerő és Szász Domokos régóta emlegetik, hogy nagy zivatar van kitörőben. Szász Gerő az Ők 1 apj o kn ak (ezt a cimet nyomatja rá: „Erdélyi protestáns Közlöny") február 11-iki számában már irja : „átjátszodták a harcot oly téire, hol hátra nem maradhatunk ; majd meglássák, mit fognak elérni vele s legyenek készen, elvállalni a felelőséget azon dicstelen küzdelemért, mely be fogja szenynyezni vakmerőségöket, melylyel elfedezni akarták érdekeiket." Szász Domokos az ők lapjoknak március 18-iki számában, Kovács Albertnek kezdvén válaszolni, igy önti ki szive titkát: „K. A. közbeszólása (az enyedi theol. seminárium ügyében) állítni merem, hogy a békés megoldást lehetetlenné tette. Pártunk provokálva van világgá bocsátni oly tényeket, melyeket eddig egyházkerületünk jó hírneve érdekében hallgatással mellőzött (olvasd: esztendejénél több, mióta főleg a „Kelet"-ben és „Székely Hirlap"-ban*) minden alkalmat megragadva kisebbíti az enyedieket) s kénytelen oly üzelmekről lebbenteni fel a fátyolt, melyeket jó lenne senkinek *) Mig Mentovich Ferencz szerkesztette. nem tudni, nem látni. A következményekért a felelősség nagy részének súlya a Kovács Albert lelkére is nehezül" . . . Tehát együttesen megfontolt és terv szerint indított támadással van dolgunk; nem uj dolog, csak folytatása annak, a mit a Szász-consortium évek óta folytat a püspök ellen. Hanem egy kissé merészebb az eddigieknél! könnyű lesz elevenökre tapintanom: miért? Mindennek az a szerencsétlen enyedi theol. seminárium az oka! Szász Domokos régóta szemet vetett rá; már 1872-ben a nyári közgyűlés alkalmával felkérte V. F. urat, (íme az akkori olaszfal!) hogy indítványozza az átköltöztetést, ki azonban a neki szánt dicsőségre nem vállalkozott. Következtek Gerő újévi cikkei (1873. Erd. Prot. Közi.), melyekben kimutatja, hogy az erdélyi ref. papság azért oly silány és tudatlan, mert Enyeden nevekedett és nem Kolozsvártt. Akkor vállat vont rá minden ember, de másfél óv sem kellett hozzá : éppen cikkem megjelenésekor lesz esztendeje, az Enyed ellen fenforgó vagyoni kérdésekkel kapcsolatosan megtörtént az áthelyezési indítvány. Távol legyen tőlem, hogy ama tiszteletre méltó férfiakat hibáztassam érette. Indítványt a házszabályok korlátai közt minden ember tehet: ezt a jogot követelem és elismerem; de hogy miért nem tették régebben, és miért épen most ? ugy hiszem, a „kapcsolatos" enyedi ügyek adnak rá feleletet. De van aztán egy lényeges különbség Szász Béla és azon érdemes férfiak sorozata közt, kiket ő a 448-ik lapon egy füzérbefon, (hogy szokás szerint hátok mögé állhasson). Az illetők legnagyobb része hagyta folyni a dolgokat természetes medrökben, hadd szálljon le a fölkavart por s lehessen a tárgyakat valódi szinökben látni; Szász Béla pedig, mindjárt elmondom mit tett. Kezdenek nyilatkozni az egyházmegyék; az ellenvélemények megdöbbentő sokaságával szembem Szász Domokos is fordít egyet a dolgon s elmondja emlékiratában, hogy ő nem akar most már átköltöztetést, hanem egy egészen uj egyházkerületi papnöveldét, melyhez Enyed csak segítséggel járuljon; természetesen a magáét megszüntetve. Nagyon jó segítségnek Ígérkezett ez időtájt egy Nagy-Enyedről Bogdán Lajos gazdagondnok által útnak indított botrány, mely az enyedi ifjúságot oly lázadónak, a tanári kart oly gyámoltalannak, léhának akarta bélyegezni, hogy az egész ország valódi jótéteménynek tekintse ezen erkölcsi hitelét vesztett intézet egy részének Kolozsvárra szabadítását. * * * Csak azt akarom elbeszélni a mit Enyeden az érdeklettek első forrásból merítve, régóta tudnak. E lapok 5-ik számában el van mosdva, egy az enyediek ellen intézett névtelen feladás története, mely „orvtámadás", hogy megbukott (s a Szász Gerőék lapjának „morális reputatioját" is magával rántotta) csakugyan a püspök közbelépésének köszönhetjük; ezt nevezi Szász Béla „a püspök legutóbbi merényletének." Egészítsük ki néhány vonással és lássuk: „kinek van igaza?" Az „okvetetlenül híressé válandó" névtelen feladás 1874. dec. első felében küldetett be gróf Mikóhoz ; egy irott ívre terjed; Bogdán Lajos nagy-enyedi gazdagondnok keze irása. Többek közt következő épületes helyek fordulnak elő benne: „Lássuk, mit teszen az úgynevezett deákság s különösen az osztálytanítók, juratusok és t h e o 1 og u s o k ?"