Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-25 / 17. szám

riteni ? Ki érezni tud az ifjúság iránt, ki valódi keresztyén lelkületű, hitben, jellemben erős, a valódi evangyeliomi protestáns keresztyénsógórt tenni, áldozni, élni halni tudó lelkészeket óhajtana a majdan kidő­lendő oszlopférfiak helyén látni, az e kérdésre csak fájdalommal eltelten felelhet. FARKAS JÓZSEF. (Folytatása következik.) Visitáljon-e a ref. püspök? Valahányszor a mult évben az ág. hitv. ev. egyház egyik püspökének egyházlátogatási működéséről szóló jelen­tést olvastuk e becses lapok hasábjain, s láttuk az ottani lángoló lelkesedést, a különböző vallásfelekezetek részvevő buzgalmát, s összeolvadását a szeretetben : ugy hiszszük, sok ref. egyház tagjának lelkében fölmerült ezen kérdés: v i s i t á 1 j o n-e a ref. püspök? A ref. egyház ezen kérdést illetőleg két pártra osz­lik. Az egyik párt azt mondja: nem kell nekünk püsoöki visitatio. Soha sem volt az szokásban nálunk. Nincsen annak semmi haszna. Ez azon párt, mely a stabilismus párnáin kényelmesen szendereg. Nem kell ennek semmi uj. Szerinte minden mozdulás alapjából forditaná fel az egyházat. Lagyen ugy mint régen volt. A másiK párt szivéből üdvözöl minden uj jelensé­get, mely a ref. egyháznak a korszelleméhez idomult ha­adását tünteti elő. Mindent óhajt, mi az egyházat boldo­gítaná társadalmi s kormányzati tekintetben. Óhajtja, hogy legyen határozatképes conventje, püspöki visitátiója; de az a baja, hogy kisebbségben van, minden vágya : pium desiderium. Söt van még egy töredék, mely pártnak nem nevez­hető. Ez nem hogy a püspöki visitátiót felállitandónak óhajtaná; de az esperesi visitátiót is elíörlendőnek tartja. Ez kineveti azt, ki a püspöki visitátiót szóba hozza. Na­gyon természetes, könnyű nevetni annak, ki sem az es­peresi, sem a püspöki visitátió fontosságát nem ismeri ; de teljesen független állást óhajt. Ám de a kinek alkalma volt az egyházakat meglátogatni, s észlelte az ottani hiá­nyokat, fogyatkozásokat ; az nem nevet, s nem fog pál­cát törni az esperesi visitátió felett, ha nem kivánja a másikat is. Mi azon párthoz tartozunk, mely az esperesi visi­tátió mellett a püspöki visitátiót is létrehozandónak tartja azon okon, mert: A hivek egyeteme kivánja. Midőn a dunántuli üresedésbe jött püspöki szék be­töltése tekintetéből felhivatlak az egyházak, hogy szava­zataikkal eszközöljék, hogy a vallás méltóságához illő pap üljön a püspöki székbe, nagy szemekkel néztek kö­rül ; mert oly hivatal betöltéséhezi járulásra hivattak föl, melyről alig tudtak valamit. Püspököt válaszszunk ? Hiszen mi szivesen választa­nánk oly püspököt, kit legalább egyszer életében meg­láthatnánk ; de oly püspököt, ki megül Komáromban vagy egyebütt, s közülünk egy lélek sem láthatja : nem kedvvel, csak a hitelesnek ismert felhívásnak engedve választunk. Annyit tudunk, hogy más vallásfelekezetek püspökei meglátogatják a gyülekezeteket, mint az aposto­lok cselekedtek. Miért nem teszi ezt a ref. püspök? Hiszen nagyobb volna tisztelete ha ezt tenné. A legkisebb is óhajtja kö­zölünk püspökét látni; óhajtaná tiszteletének, szeretetének adóját lefizetni előtte. Ugyan miért vau ez ? Talán oly szegény a mi püspökünk, hogy idáig sem jöhet ? hiszen mi szeretetünk karjain hozzuk, csak jöjjön. Vagy sok dolga van, nem ér reá ? hiszen a más vallás felekezetek püspö­keinek is van elég teendője, mégis szakitnak időt, hogy meglátogassák a gyülekezeteket. Vagy talán a püspöki visitátió ref. egyházunkban soha sem volt szokásban ? No az lehet. De hogy az jó volna-e az más kérdés. Hitünk szerint jobb volna az, ha a ref. püspük olykor megláto­gatná kerülete egyházait. Ha az ő szavát hallanák : Isten szava volna hozzánk. A természet rendje is azt hozza magával, hogy a ki valamely testületnek feje, igazgatója, ismertesse meg magát az általa igazgatottakkal; mert csak ugy fejihet ki a kölcsönös szeretet, tisztelet érzelme irányában. Most nem ismerve az egyház fejét, természe­tes, hogy a tagok, mint magukra hagyott részek, fő nél­kül érezvén magukat, mintegy holt elevenek, lelkesültség, érdeklődés nélkül vannak, elmerülve a léha felsemvevés, bárgyúság hináros fertőjébe. Igy okoskodik az egyszerit falusi ref. ember s két­ségtelen, hogy okoskodásában a közkívánat nyilvánul. S hogy ez nem légből kapott, mutatja az is, hogy a du­nántuli ref. e. ker. legközelebbi közgyűlésén már hangzott a püspöki vis. szüksége; de az ellenpárt által „ad grae­cas calendas" halasztatott. Meg sem ütközünk rajta ; a dermedt múlthoz való ragaszkodás jele ez, pedig bizony a püspök visitátiója alkalmával, nem csak a szeretet nüunk eddig ismeretlen életerét nyitná meg ; hanem sok függő­ben levő ügyet elintézne, áldozatkész szellemet ébresz­tene, s ez a második ok, miért a püspöki visitátiót létre­hozandónak tartjuk. A tapasztalás azt mutatja, hogy vannak egyháza­ink, melyekben nemzedékről nemzedékre száll át a viszál­kodás, pártoskodás szelleme, mert a farkas farkas fiat hoz e világra, s eunélfogva nem jól érzik magukat, ha viszályt nem vonhatnak. A ilyen gyülekezetekben egy parányi karcolás észrevétlen nagy keléssé növi ki magát, s nagyon természetes, hogy mindig van doktorra szükség. És a doktor — az esperes, e. megye — izzad is az erkölcsi beteg gyógyításában; de a megszokott orvosságot a meg­rögzött makacsság sokszor hatástalanná teszi. Ha már egy láuglelkü püspök az ilyen viszálkodá­sáról ismeretes gyülekezetbe belépne, felemelné hathatos szavait az apostol; 1, Tim. 6: 3, 4. Tit. 2: 2-6. Rom. 12 : 16. 13: 13 versei nyomán, miut ev. testvéreinknél a példák mutatják : a háborgó indulatok lágy békére si­mulnának. Ünnep lenne a nap, az áldott béke üanepe.

Next

/
Thumbnails
Contents