Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

BELFÖL 13. Egy örömünnep Budapesten. A pesti ág. hitv. evang. uémet gyülekezet második papját, f. hó 10-én vezette be a gyülekezetbe ft. S z e b erényi Gusztáv tdr, bányakerületi superintendens ur. Nevezett gyülekezet uj lelkészét, Doleschal Sándor^ volt zólyomi főesperest és besztercebányai papot, sokkal inkább ismerik azok, kik protestáns egyházunk mozgalmait figyelemmel kísérik, hogysem szükségesnek tarthatnám, hogy e lapokban a fölött ömledezzem, miként Doleschal Sándor úrral a főváros evang. lelkés/i kara, melynek egy dr. Székács József is tagja, magához méltó tagot nyert. Nem mellőzhetem el azonban azt, hogy méltólag meg ne emlékezzem itt azokról, kiknek érdemök van abban, hogy a német gyülekezet, mely 8000-nél jóval több lelket számlál, s dacára annak, hogy tán még az első pünkösdi keresztyén gyülekezetnél is vegyesebb egyházat képez, mert van itt a nagy Németbirodalom minden kis tartományából, az osztrák németségből s a sokféle magyarországiból is legalább egy-egy képviselő : a papválasztás után is szép egyetértésben maradt. Dr. Fromholdnak, a német gyülekezet felügyelőjének, kinek tapintatos vezetése által a mármár szakadásnak indult elemek ismét egyesültek, valamint azoknak is, kik őtet e művében támogatták,—kik közül a gyülekezet íáradhatlan buzgóáágu jegyzőjét F a 1 v a y Antal tanitó urat, Karfch gondnokot, Höllét, Ohmot, Krempet, Seyderhelmet névleg is ki kell emelnem,— nagy napjuk volt e nap. A beiktatás ünnepén zsúfolásig megtelt a szentegyház. Szeberényi Gusztávnak és Doleschal Sándornak kenetteljes szónoklataik jótékony hatással voltak a gyülekezetre, melynek élénk óhajtása folytán a szónoklatok ki fognak nyomatni. Istenitisztelet után az uj lelkész a németegyház közgyűlésében részt vett. E gyűlés alkalmával dr. Fromhold megnyitó beszédében előadván a gyűlés teendőjét, lelkes szavakban emlékezett meg azon gyászesetről is, nevezetesen b, Prónay Gábor egyetemes főfelügyelőnek hirtelen történt gyászos elhunytáról, mely az ünnepet néhány nappal megelőzte. A gyűlésben a gyülekezet pénzügyi állapotáról tett a presbyterium jelentést, mely szerint a német gyülekezet külön tőkéje ez idő szerint 40.930 frtra rug. A gyülekezet ezúttal jegyzőkönyvileg elismerést szavazott mindazoknak, kik a legutóbbi időben a gyülekezet ügyeit önzetlenül szolgálták. Hálás köszönetet fejeztek ki, dr. Szeberényi Gusztáv főpásztor iránt is, ki a lelkész bevezetésével a pesti német gyülekezetet, mintegy kitünteté. A gyűlés után a Hungária termében gyűltek össze az uj lelkész és a vendégek tiszteletére rendezett lakomán, a gyülekezet elöljárói s mintegy 400 gyülekezetbeli tag. A vendégek közül megemlíthetjük dr. Székács Józsefet, dr. Szeberényi Gusztávot, dr. Ballagi Mórt, Bachat M. esperest, Scholz G. budai lelkészt, Schrank J. a német gyülekezet első papját, Zsedényi Ede s Radváuszky felügyelőket, Fabinyi Teophil,br. Podmanitzky László, Kochmeíszter Frigyes, Haberern Jónathan, Farkas László, Pfitzner Jánost s a besztercebányai gyülekezet küldötteit. A lakomát a toasztok egész bokrétájával igyekeztek fűszerezni ; a királyra s felséges családjára dr. Szeberényi G. emelte poharát magyar nyelven, dr. Fomhold német nyelven ; mondott Doleschal Sándor is egyet, — melyet aztán itt-ott akik a viszonyokat nem ismerik — félremagyaráztak. Ő a pesti német gyülekezet virágzására emelte poharát, s hogy sokan ezt nem érthetik meg, csak ugy első hallásra, az bizonyos. Magyarázatul szolgáljanak a következők. A német gyülekezetet főleg a külföldről ide költözők alkotják, s mig az itt virágzik, addig lesz miért ide vágyódniok a külföldieknek ; mert ez jeléül szolgál fővárosunk virágzásának is. Az ev. gyülekezetet a fővárosban 1787-ben főleg a német ajkú családok hozták létre a magyar nemes prot. főurak hathatós támogatásával. Az istenitiszteletek kezdetben német, később német és tót, s végre német, tót, és magyar nyelven tartattak. Ezen vegyesajku gyülekezetben és gyülekezetből alakult 1834-ben az önálló tót, s 1837 ben az önálló magyar gyülekezet. E három gyülekezet sok iieig egy templommal bírt. 1855-ben a közösügyes három gyülekezetből a tótok kiváltak, miután a közös vagyonnak őket illető részét kivették. A német és magyar gyülekezet ellenben a lehetőleg legcélszerűbben egyesülve virágzik azóta. Köztük már két évtized óta fönnáll az Osztrák- és Magyarállam közt létrejött közösügyes viszony. Közös a templom, az épület, az iskola s közösen fedezik ezek terheit, s kölönös kormányzatot alakítottak ezekre nézve, melynek élén a főfelügyelő, az iskola felügyelők, a közösügyek pénztárnoka s a magyar gyülekezet és a német gyülekezet 12—12 presbyter áll. A közös hadsereg a tauitói és tanári kar, mely miként a nagy közösügyes dolgokban is, a legtöbb adót fölemészti. A magyar-német közös egyház évenként 32 ezer forintot fordit közös iskoláira. Mindegyik egyháznak megvan a külön kormányzata, papja, egyházi pénztáia, felügyelője, gondnoka, egyházfia. S mivel eddig a két államban vagyis egyházban> oly papok munkálkodtak, mint a boldogult Lang M. esperes s a halhatatlan érdemukben gazdag Székács József tdr. s Schranz, kik egyetértve működtek, hogy a prot. egyház szellemének értelmében a Krisztus volt köztük a főpap, s ők a szolgák, kiknek az ö tanát hirdetniök s követésébenpéldát nyujtaniok kell, a közösügyes intézmény virágzott s virágzik Isteu dicsőségére. A német gyülekezet szent menedéket nyújt azoknak, kik Magyarország fővárosába letelepednek, s a hatalmas Istent saját anyanyelvükön akarják imádni, s módot nyújt nekik, hegy németajkú gyermekeik is részesülhessenek az iskola jótéteményeiben ; mert a magyar-német gyülekezet evang. népiskolája ugy van szervezve, hogy benne a németajkú gyermek is folytathatja iskoláit, mert belőle a német nyelv nincs kiküszöbölve, de nem volt abból a magyar sem kiküszöbölve az egyezség óta, s előbb sem soha, még akkor sem, midőn Bach hatalmas korbácsa a városi iskolákból kiűzte azt. A pesti magyar-német egyház egye-