Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

„népirodalom" ezen olcsó termékeit, olymódon, hogy azokat, ha egyébből nem, ugyancsak az évi állam-segélyből rendelhetné meg, ós aztán minden egyházmegye espereséhez küldene azokból több ezer példányokat ; ezek pedig osztanák szét, a népesség arányához képest, a kormányzásuk alatt álló egyházak között, hogy azt az illető lelkészek ós iskolatanitók a nép között, semmi fáradságot nem kiméivé, legnagyobb buzgósággal terjesztenék, ós eladogatnák ; mely összegyűlt pénzt aztán minden esperes beszolgáltatna az illető superintendensi hivatalhoz. Igy, ha lesz közöttünk vagy felettünk egy legfőbb mozgató erő, igy csak lesz belőlünk ós népünkből valami vallás-erkölcsi tekintetben is; igy az ártalmas ponyvairodalom mérges növényeit gyors tenyészésében elfojtanunk sikerülend, ós egyházi ós vallásos életünk félelmesen fenyegető kórjeleit egymásután kigyógyíthatjuk. Különben, ha semmi felsőbb mozgató erő nem lesz közöttünk; ha népünk vallásos érdekében ezután is csak annyit teszünk, mint eddig: ugy bizony elmondhatjuk falusi hallgatóinkra, továbbra is a Krónikák könyvének szavaival, hogy ez a nép ugy ól, ugy cselekszik, mint a mely nép isten nélkül, pap nélkül, tanitó nélkül, ós törvény nélkül vagyon. 1. Kron. 5: 3. SIMON SÁMUEL. Ű t, mód. A számból vette ki a szót Törők József ur, mit a boldva-sajó melléki lelkészkörhöz intézett. *) Éa is épen arra akartam kérni a t. lelkészkört, hogy igazán hasznos munkálatait, tegye másoknak is használhatóvá, nyomassa ki. De én egyebet is akarok ; különben felesleges volna irnoni. Üdvözölni óhajtottam a boldva-sajómelléki lelkészkört, azon gyakorlati irányért, melyet követ. Mikor a kör működéséről szóló rövid ismertetést olvastam, ezt mondtam magamban : végre, egy a sok közül, a mely fejére talál a szegnek, nyelén fogja a dolgot! Mint eső után a gomba ugy terem mostanában a sok mindenféle egylet, kör, társulat, conferentia stb. stb. Meg se tudná mondani az ember hamarjában, hogy hány ilyennek nem tagja, s akar egyebet se tegyünk, mint gyűlésre járni s az eredmény ? legjobb esetben egy jó ebéd. Miért ? Azért mert inpracticusok vagyunk, a felhők közt szeretünk járni; a bőrgyártásról meg az utcsinálásról elmélkedünk, mikor a *) Bocsánatot kérünk a t. cikkírótól, lia a közléssel, terünk szűk volta miatt, ennyi ideig várakoztunk; és jelen cikk, Török urnák azon cikkétől, mely ennek „advocema

-ét képezi kissé távol esik. Szerk. csizmánk lyukas, nem pedig arról, hogy hol vegyüuk két garast foltozásra. Tisztviselő választás, jegyzőkönyv olvasás és uj jegyzőkönyv felvétele, ennyi az egész; ezenkívül ha van még valami tárgya a gyűléseknek, azok bizonyosan országos, nagy szabású, elméleti dolgok ; a mindennapi eledel kicsinyes dolog nagy talentomainknak. Ott vannak pl. a tanitói konferenciák; megtartatnak évrőlévre rendesen, de még nem tapasztaltam egy iskolában is a konferenciázásnak semmi, de csak a legcsekélyebb foganatját se. Hogy pl. a tanitó megtanulta volna valamely taneszköz célszerű használatát vagy megismert volna valamely jó könyvet, vagy a gőz, vagy hő hatásait ügyesebben tudta volna megértetni tanitványaival, mint előbb vagy—vagy—vagy . . . szóval, hogy jobb tanítóvá lett volna! Mert, az egyik munkát hoz (ha hoz, ha nem restel valamely könyvből 2—3 lapot kiírni) a másik bírálja ; mintha bizony ez volna a tanitók feladata, hogy cikkeket Írjanak, journalistákká képezzék magukat; nem pedig az, hogy a meglevő tananyagot, mennél ügyesebben a gyermek sajátjává tudják tenni. Ilyenformán vagyunk a szorosabb értelemben vett egyházi téren, a papi foglalatosságok terén is. írunk, vitatkozunk, okoskodunk mindenről, csak arról a mi mindennapi foglalatosságunk, a minek hű betöltése hivatalunk szerint legelső és legfőbb teendőnk volna, arról legkevesebbet. Azért üdvözlöm örömmel a b. s. m. lelkészkor működését, mely azzal foglalkozik, a mire szükségünk van, a mivel naponkint foglalkozunk; törvény gyűjteményt és agendát készít. Meglehet, más lelkészkörök is foglalkoznak hasonló gyakorlati kérdésekkel, de hát mit használ az nekem, ha airól semmit nem tudok, nem tudhatok, mert véka alá rejtett világ; valamint ab. s. m. lelkészikör működésének is csak akkor tudnék igazán örülni, ha annak hasznát is vehetném, ha a t. kör, engedve T. J. ur felszólításának : „utat és módot találna, hogy azt ki nyomatná és közkincscsó tenné." De hol és miként ? Melyik legyen az az „ut és mód" ? Készen talál ez a kérdés, sőt a kórdós előtt már régen meg volt a felelet. Hadd mondom el itt a t. szerkesztő ur engedelmével. Közöljék a lelkészkörök működésük eredményeit a „Pásztorban". Ki az, mi az és merre van hazája ? Egy uj lap. Uj lap! Uj lap! no csak az kellene még ! Habst keine andere Schmerzen ? Ne tessék megijedni, még nem kell ráfizetni; mert ez a lap még nem született meg, de részint tudom, saját nyilatkozataikból, részint hiszem, hogy társaim közül sokan óhajtják, hogy legyen. De hát nincs nekünk elég egyházi lapunk ? Van, sok is! Van Pesten, Debrecenben, Erdélyben többesével is. És ezek a lapok mind élnek, tehát vannak munkásaik, fizetőik és olvasóik, erős bizonyságot tevén fentebbi állitásom mellett, hogy t. i. az elmélet emberei vagyunk. Mert 30*