Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

tatuinát, a kezdeményezés dicsőségét bizony bajosan lehetne a,z m. k. által ugy nevezett „erdélyi magyar párt lova -jai" rovására tenni, hanem igenis lehet a kérdést megfordítani s bátran állítani, hogy az az óriási közgyűlési majoritás, meJylyel a püspök ma szemben látja magát, s mely a dolgok természetéhez képest még legüdvösebb törekvéseivel szemben is gyanakvó magatartást követ, épen az ő ilyszerü hatalmaskodási törekvései áltsd lőn provokálva, megalkotva, tömörítve, és most már áll az erdélyrészi anyaszentegyház mostani főpásztora, mint Göthe Zauberlehrlingje a meggondolatlanul feldézett elemekkel szemben, tanácstalanul, kockáztatva a saját eljátszott tekintélye, hatálya és méltósága mellett, magának a ref. püspöknek tekintélyét, hatályát, méltóságát. . . És Le gondoljuk, hogy ez egyetlen egyházzal és egyházmegyével szemben megkísértett, de méltó sorsra jutott hatalmaskodás egy magában áll; mert, mellőzve itt a kisebbszerü botrányköveket, melyeknek részletezése kicsinyeskedésnek is tetszhetnék, hogy csak egyet említsünk a nagyjából : ott van az a botránvos ujjhuzás, melyet az erd. ref. püspök a magyar állam első alkotmányos oktatásügyi miniszterével a maga szakállára indított, s elvégre is az akkori főconsistoriumnak kelle magát közbevetnie, hogy a vitás kérdést, ugy a hogy, kiegyenlíthesse. Az 1868. XXXVIII. t. cikkre ugyancsak nem lehet ráfogni, hogy az egyes felekezetek autonómiájába bele vág, — s ha lehet is sok gyönge oldala, de az a fényes érdeme csakugyan megvan, hogy létezik, hogy a korábban legnagyobb részt csak a felekezetek jó tetszésétől függő népnevelést országossá, általánosan kötelező erejűvé tette, s hogy alkalmat adott népnevelési állapotaink alapos megismerésére, ez által hiányaink kitüntetésére, s igy az orvoslás feltételeinek és módozatainak megállapítására. A törvény ehez képest gondoskodott is (14. 1.), hogy a tanfelügyelők „a hitfelekezeti iskolákról, az illető hitfelekezeti hatóság utján statistikai adatokat" szerezzenek be. És csakugyan a b. e. Eötvös lángoló buzgalmának, melylyel a magyar közmivelődés terjesztését élet-feladatául tűzi vala, sikerült is azidőtt hivatali és társadalmi tevékenysége által oly általános érdekeltséget kelteni hazánkban a népnevelés terén és iránt, minőt Magyarország soha addig nem ért, s melynek párja, hogy ily általános mérvekben, egész forradalom alakjában ismét előkerüljön : ma még semmi kilátás reá. S e mozgalom csakugyan is oly hatást gyakorolt országszerte, hogy még a catb. hierarchicus egyház, melynek pedig a nép fölvilágositása nem a legjobb szövetségese, még az sem tartá időszerűnek a törvény lehető nagy arányokban való végrehajtásának útját állani, s ha talán vonakodva is, de látszólag legalább készséggel sietett sz állam közegeinek segédkezni a törvény idézett pontjának is keresztülvitelében. A protestáns egyház netaláni ellenállására eszébe sem jutott senkinek is gondolni, mert mindenki hozzá volt szokva ahoz, hogy a magyar irotestantismus minden módon és mindenha örömmel ragadja meg az alkalmat a magyar nep szellemi emelésére. És ime, a magyar korona összes hitfelekezeti főnökei közül, a gör. kel. szert. patriárcha mellett épen az erdélyrészi ref. püspöknek, főt. és mélt. Nagy Péter urnák kellett a magyar protestantismuson azon szégyenfoltot ejtenie, hogy a magyar alkotmányos oktatásügyi minisztertől megtagadja a népoktatásügyi állapotok megjavítására szolgáló intézkedések alphájában a közreműködést, a törvény idézett szavainak farkába kapaszkodván, s az „autonomia" védelmének örve alatt azt vitatván az oktatásügyérrel folytatott hosszas feleselgetóse folyamán, hogy a törvény egyházi „hatóságot" emlit, hatóság csak ő, a püspök, s igy a statistikai adatokat csak ő tőle nyerheti a miniszter, ugy, hogy ez elmélet szerint minden egyes község külön-külön hitfelekezetei , iskolai statistikai adataikat előbb beadnák az illető esperesekhez, azok felterjesztenék az illető egyházi „hatóság"-hoz (püspökhöz), ezek a minisztériumhoz, a miniszter aztán leküldenó a tanfelügyelőhöz, hogy az ugyanazon községből több különböző „hatóság" utján felérkezett s hozzá visszaküldött adatokból állítsa össze egyetlen község iskolai statistikai adatait, Látni való, hogy e legulejuskodás mellett mennyi idő alatt s minő költséggel ós fáradsággal lehetne az állam népnevelési statistikáját összeállítani s akárki megolvashatja a b. e. Eötvösnek a képviselőház elé a magyar tanügyi állapotokról 1870-ben beterjesztett jelentése 5-6. ós 53—54. lapjain, hogy minő színben áll az utókor előtt főt. és mólt. Nagy Péter ur kegyelméből, az erd. ref. anyaszentegyház a népnevelés ügyének sikeres előmozdításáért, s ha a püspök urnák meg volt az az öröme, hogy egy miniszterrel is szembe mert állni, s vele hatalmát tudta éreztetni; ha az akkori főconsistoriumnak meg volt az az eszélye, hogy, midőn a miniszter eh égre ő hozzá apellálta az ügyet, egy közvetítő határozat által igyekezett mind a dolgon segitni, mind püspökét épen egészen sárban nem hagyni, de nekünk erdólyrószi protestánsoknak is megvan az a keserű tudatunk, hogy őseink legértékesebb örökét: a protestantismus culturális missioját, s épen egy Eötvössel szemben, a mi főpásztorunk tagadta meg s bebizonyította, hogy kitűnő prokátor, de nem az, a mit protestáns püspökömben látni, tisztelni akarok. S avagy talán több tiszteletre méltót fedezhetni föl benne az egyházi, mint az állami hatóságokkal szemben tanúsított magatartásáért ? Emiitettem már, hogy a házassági kihirdetés alóli dispensatio kérdésében az 1834. és 1854-beli absolut kormányi decretumokra hivatkozott (azok nem sértették az autonomiát, mint a népnevelési alkotmányos törvény !) ; igen, hogy magának egyházi törvényhozó testületünknek illetékességi jogát kétségbe vonta az államhatalommal szemben e kérdés elintézésére nézve, — adjuk ezekhez most egyházkerületi közgyűlésünk illetőleg állandó igazgató tanácsunk irányában tanúsított egyik eljárásának rövid történetét. AKolozsvártt 1872-ben tartott egyházkerületi közgyűlés (1. j. k. 77. sz.) igazgató tanácsosokat választván, azok sorában Szabó Sámuel általános többséget nyert : kérdés tétetvén azonban (1. j. k. 78. sz.), ha Sz. S. mint a püspök veje, ülhet-e apósával széket ? a közgyűlés határozata az lőn, hogy igen. E közben azonban kijelenté a főt. püspök ur, hogy nincs miért e fölött határozni, mivel ő ebben az igazgató tanácsban (melynek akkor megválasztott tagjai Ince Mihály, Lészai Ferenc, br. Bánffy Dezső, Szabó Sámuel és Szász Domokos valának) részt ugy sem fog venni, s midőn a következő ülésben a megelőző ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, s abban a püspök ur e nyilatkozata nem foglaltatott , ujolag felszólalt, kijelentését ismételte, s csak az elnök (br. Kemény Gábor főgondnok) enuntiatioja, mely szerint „e fölhevülós szavai nem jegyzőkönyvbe valók" állta útját, hogy az erd. prot. főpásztor korlátot nem ismerő szenvedélyessóge, fékezhetetlen személyes gyülölsóge jegyzőkönyvi megörökittetésben ne részesüljön. Nos, most már, annyi idő multán, talán nem követek el indiscretiot, ha azt is ide jegyzem hogy az az ember, ki miatt a mi „keresztyén" püspökünk az igazgató tanácsban részt venni nem akart, testvér bátyám Szász Domokos, a kolozsvári egyházmegye jegyzője, a dispensatio kérdésében fogalmazott feliratok, tiltakozások, felebbezések legnagyobb részének szerkesztője. Akkor a közgyűlés