Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

erőt Ölt magára. Szó szerint ezt mondja: „Mindazok, kik az ordinatiót in sacris fölvették, vagy valamely canonilag helybenhagyott egyházi rendben szüzességi fogadalmat tettek, e rendelet keltétől kezdve nem tekintetnek többé házasoknak, még akkor sem, ha arra hivatkoznak, hogy eltértek a katholikus hittől. Érintetlenül hagyatik azon gyermekek törvényessége, kik már születtek, vagy 300 nap múlva netán születnének, továbbá az anyai és apai hatalom, és a jogok, melyek szereztettek e mai napig azon frigy által, mely föl kell hogy bontassék." E szerint nem is szükséges, hogy az egyház segítségül birja az államot. Maga az állam van kötelezve, hogy az előbbi katholikus papok házasságait felbontsa! És most van több mint 12 volt kath. pap, kik jelenleg protestáns községek ólén állanak. Házasságaik fel fognak bontatni, nejeik elvesztik állásukat ós jó hirnevöket, férjeik pedig az előbbi egyházi előjáróság büntetései alá esnek. Ha ez keresztül vitetik, akkor Spanyolországban beállt a protestáns községek valóságos üldözése. De ez csak az első lépés lesz arra, hogy Spanyolországban minden vallásszabadságot illusoriussá tegyenek. — A rendelet előszava igy végződik: „a nélkül, hogy az állam túllépné határait, az egyház vissza fogja nyerni minden jogait." Aztán hozzá teszi: „A házassági külön választások valamennyi esete, melyek a szent canonok és Spanyolország régi törvényei értelmében az egyházi bíróságok elébe tartoznak, azokhoz azonnal átteendők. Világos, hogy a rendelet oly általános kifejezésekben van tartva, hogy alkalmazása messze tul kiterjeszthető a házasság kérdésén. Hogy mik voltak az egyház jogai Spanyolországban, az általánosan tudva van. Ezen első lépésre következni fog most a tanszabadság megszüntetése, a protestáns iskolák elnyomása, a protestáns imaházak bezárása, ha a kormány valahogy rá nem biratik, hogy ez útról térjen vissza és első lépését változtassa meg. A spanyol protestánsok, kik osztják aggodalmainkat, mig a nyilt üldözés be nem következik, nincsenek azon helyzetben, hogy a külhatalmakhoz folyamodjanak. Azon gyűlöleten kivül, melynek meggyőződésükért ki vannak téve, még azon vádat is magokra vonnák, hogy mint a haza ellenségei idegen hatalmakhoz fordultak segélyért, hogy beleavatkozzanak Spanyolország belügyeibe. Mi tehát azon kéréssel fordulunk a vallásszabadságra kedvező hatalmakhoz, a dolgok mostani állapotát és a rendelet következményeit vegyék figyelembe s mennyire lfhet, vessenek gátat a vallásszabagság nyilt megsértésének." (Következnek az aláírások.) KÜLÖNFÉLÉK. * Lelkészválasztás. A néhai Vinczy Ferenc ref. lelkész s alsóbaranya bácsi esperes mult évi halála következtében megüresedett béllyei ref. egyház lelkészhivatala febr. 28-án töltetvéa be, a választásra megjelent 79 választó képes egyháztag az ajánlatba tett két jelölt közül egyhangúlag Vinczy Gyula hely. lelkészt választotta meg rendes lelkészéül. Az e választás feletti őszinte örömöm nyilvánítása mellé azon óhajtásomat csatolom, hogy adjon isten édes hazánknak sok ily összetartó gyülekezetet ! Kelecsényi Mihály reform, lelkész. * Az erdélyi reform, egyházkerület igazgatótanácsának febr. 21-én tartott kisgyülésében egy jelentékeny alapítványról tétetett jelentós. Nevezetesen jelentetett hogy Kovács Sándor n.-enyedi mérnök ur, édes anyjával özv. Kovács Mihálynéval, és testvéreivel Kovács Sárával s Kovács Károlylyal közös szerzeményéből a székely nemzeti egyházi ós nevelési célra 20,000 frt úrbéri kötvény alapítványt tett oly feltétellel, hogy míg ő, anyja, és testvérei élnek, addig annak kamatait ők élvezzék, azután pedig a nevezett célra fordittassék, * Legfelsőbb adomány. Ő Felsége a nagy-szredistyei helv. hitv. egyházközségnek, templom-építési adósságai törlesztésére, illetőleg egy orgona megszerezhetők céljából, magánpénztárából 200 frtot adományozott. * Stulilmiiller Sándor a pesti evang. gymnásium nyugalmazott tanára e hó 3 án 77 éves korában elhunyt. * Nyilatkozat. Makkai Domokos ur a Prot. Egyh. és Iskolai Lap közelebbi számaiban dr. Kolozsvári Sándor és J. V. ellen polemizálva, ugy találta, hogy logikailag helyes és irodalmilag tisztességes dolgot cselekszik, ha névszerint reám hivatkozva, elmondja felőlem, hogy én 1872-ben mint képviselőjelölt programmomban (a K.-Fejérvártt megjelenő kath. egyh. és isk. lap szerint) megígértem, hogy a kath. egyház vagyonának az egyház kezében való maradását, az autonomiát és a placetum eltörlését sürgetni fogom. És — mint mondja — még sem jöttem gyanúba a ref. egyház előtt. Mi célja volt ezzel Makai urnák: ő tudja. Részemről, mert provokálva vagyok, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy én 3 év előtti programmomban nem a fennebbieket mondtam, hanem — annál többet. Óhajtottams óhajtom ma is, h gy hazánkban teljes és gyakorlati elismerést nyerjenek ugy a tulajdon szentségének, mint a jogegyenlőségnek elvei, nemcsak az egyének, hanem a testületek s igy a bevett egyházak irányában is. Kívántam, s ma is kívánom, hogy létesüljön hazánkban is „aszabadegyház s zab ad államban" a szó igaz és nemes értelmében, ós i 1 y alapon jöjjön létre amaz állapot, melyben a tetszvényjog gyakorlatának is, mint teljesen fölöslegesós a jog-egyenlőséggel ellenkező dolognak, meg kell szűnnie. Hogy egészben véve eme kívánalmaim a M. ur által felhozottakon túlmenő konzekvenciákkal járnak: az bizonyos. De hogy e nézetekért valakit gyanú (!) alá lehessen venni: alig hiszem. Én már csak megtartom azokat addig is, mig jobb meggyőződésre juthatnék. Hogy specialiter az egyházi (és mondjuk: tanodai) javak biztosítása profán célok ellenében, sokakra nézve kellemetlen jövedelem-csökkenéssel járhat : azt hiszem, sőt tudom. Hanem azért csak szükségesnek látom e javak biztosítását Esztergomba! épp ugy