Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 10. S25# Budapest, Martius 7. PROTESTAUS egyházi és iskolai lap. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz„ első emelet. Előfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.EMzethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. A német birodalom és arómaicuria, és a közöttük kifejlődött versengés eM okai. (Vége.) *) Tekintetbe veendő még azon állás, melyet a jelenlegi pápaság a német császársággal szemben elfoglal. Annyit első pillanatra is látunk, hogy e tekintetben a versenytárs, a rivalitas szót nem használhatjuk. A régi császárságban megvolt a világuralom fogalma, s minthogy erre a pápaság is igényt tartott, elkerülhetlen volt az összeütközés. De az uj császár jól tudja, hogy az ő feladata csak a német népre szorítkozik ; s ő hivatásaként csupán azt tekinti, hogy az ezen népben rejlő erőket, ennek önnön közreműködése mellett összesítse, védelmezze, és ve-V zérelje ugy, hogy ez a világ irányában azon szolgálatokat teljesíthesse, melyeknek teljesítésére a természettől nyert sajátságos adományoknál fogva hivatva s kötelezve van; és az uj császárt azon nézet vezérli, hogy ezen hivatás már magában véve is oly fenséges, hogy ennek fénykörrel való övedzése vég- tt nincs szükség semmiféle világuralomra, a mely által ugy sem nyerhetne semmit, de veszíthetne mindent. — A régi császárságot a pápa ajándékozta, azért ez visszavehette; az ujat a német nép született képviselői ruházták az ezt birtoklóra, következőleg a pápa mi igényt sem tarthat hozzá. De hát ha semmi viszonyban nem all e kettő egymással, honnét mégis a régi harc felujulása ? Ez nem a régi harc, möst egészen más körül forog a kérdés, mint egykor. Ma a birodalmi jogart oly nyugodtan és bizton markoló kéz ellen különösebben két kifogás van ; az hogy ez a kéz p o r o s z, továbbá hogy az protestáns. Aggódnak, hogy e kéz által a protestanstismus erősbödni fog, s ennek ") L. 6-ik, 8-ik szám. folytán a római uralom közelebb Németországon gyengittetik. S ez aggodalom kétségkívül nem is oly alaptalan. Alaptalan ugyan azon alakban, a mint ezt a félrevezethető tömeg előtt a szenvedélyek felizgatása végett feltüntetik, mintha t. i, a protestáns császárság külső eszközökkel s erőszakkal célozná a katholicismus területét szűkebb határok közé szorítani, ellenben a protestantismusét kiebb terjeszteni. De igenis alapos azon értelemben, hogy ezen császárságtól a protestáns e 1 v erősbitését lehet reményleni, mely elv bizonyos tekintetben a germán szellem által létrehozott s attól áthatott német-nemzeti elvnek tekinthető. Történelmileg tekintve a katholicismus és protestántismus közötti ellentét kétségkívül vallási jellegű. Amaz nem kiván az egyéntől egyebet, mint hogy vesse alá magát feltétlenül az egyháznak, s ettől vegye át gondolkodásának, hitének tartalmát, akaratának irányzóját. Ezen árért azután az egyház magára veszi érette isten előtt a felelősséget, és a papi kötő- és oldó-hatalom erejénél fogva átvállalja az isten előtt való képviselést. És minthogy minden alárendeltség a külsőben ismerhető fel, azért leginkább külsőies fárasztó vallásgyakorlatot követel az egyház a maga alá vetettektől. Ellenben a protestántismus az egyest saját lábán engedi járni, saját lelkiismeretére helyez minden felelősséget, és a külcselekedetekre nézve csupán annyit kiván, hogy azok a lelkiismeretnek megfelelőek, azaz lelkiismeretesek legyenek. A vallási közösség itt önként érthetőleg semmi nyomasztó uralmat nem gyakorolhat, ereje mindössze is a kölcsönös buzdításig terjed. Ekként a két vallást egymással teljes ellentétb n lenni látjuk. A katholicismus ugy áll előttünk, mint a külső fárasztó gyakorlatok s a bensőies könnyelműség vallása, s vele szemben a protestántismus, mint a külső szabadság és a bensőies erőfeszítés vallása ; 19