Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-21 / 8. szám

lestiae et persecutionis patimur: utrique dicunt nostres adorare D^os, et sic Idololatras. Legátus V. S. narrabit quae oculis vidit, in quanta miseria et calamitate intra Danubium et Dravam Ecclesiae catholicae constitutae sint, quae ornnia sine lachrimarum profusione nec meraorari possunt etc. Quinque Eccl. XY. Kai. Spt. 1581. Világos tehát, hogy magyar hazánkban már a régibb időben is voltak unitárius gyülekezetek; de hogy kik vetették meg alapját ezen gyülekezeteknek, közvetlenül az olasz apostolok-e, vagy más tanítók, a kik a kolozsvári és fehérvári iskolákból kikerülvén, a baranyai gyülekezetek egyházi szolgálatába állottak ? Ezt bebizonyítani az egyháztörténet feladata levén, ón csak némileg megvilágítani akarom ez n kérdést, némely történetíró idevonatkozó adatainak felemlitésével. Spondanus. „Annales Ecclesiastici* 1551. „Postquam Georgius Martinusius e medio sublatus fűit, omnis impietas patentibus foribus in Transylvaniam ingressa est". Sigler. Chionologium ad annum 1553. „Franciscus Stancarus Mantuanus Theol. et Medic. Doctor ex Regiomonte in Transylvaniam ingressus primum Claudiopoli spargere coepit impium et Blasphaemum Dogma, Christum humani generis Redemptorem et Mediatorem esse non secundum utramque naturam, sed secundum humanitatem tantum." Haner. „História Ecclesiarum Transylvanicarum." „Franciscus Stankarus Italus Mantuanus deserto Papismo ex Itaha Regiomontum usque profugit. Inde ob susceptam ab Andr. Osiandro recenter resuscitatam Petri Lombardi Haeresim in Hungáriám superiorem venit, ibidemque tetros errores suos disseminando a Leonardo Stöckelio Scholae Bartphensis Augustanae Confessioni addictorum Rectore, viroque eruditissimo publicis disputationibns refutatus et confusus Transylvaniam ingressus est. At ibidem in Synodo ovariensi 1554 celebrata cunctae ejus Theses damnatae etc. Párispápai Ferenc. „Rudus Redivivum, sive Breves Rerum Ecclesiasticarum Commentarii Cibinii." 1684. „Novis monstris turbari coepta est pax Ecclesiae nostrae. Italia enim foecunda virulentarum Hydrarum Lerna peiores semper emisit primum Stankaros, dein Blandratas, qui cum Patria exules Genevae, Tiguri, Basileae frustra egissent, sed cogniti fuga sibi consulere debuissent, primum in Sarmatiam, dein Borussiam Regiomontum effusi, et inde mox similiter retrusi Transylvaniae Regiam Aulám sollicitarunt — hi versuti Itali magnó Astu, videlicet per artis Medicae exercendae gratiam, subintrandi viam obtinuerunt. Franciscus ergo Stancarus, Medicinae Doctor Regiomonto in Hungáriám, inde in Transylvaniam ingressus, primum Claudiopoli spargere coepit impia et blasphema Dogmata. Anno d ein 1557. domicilium in urbe Cibiniensi obtinuit; at cum sancte promiserit se civibus neque gravem, nec ullius seductionis per nova Dogmata Auctorem futurum, attamen pluribus ad se pellectis Doctrinam suam publice professus est, urbe ejectus denuo Claudiopolim revertitur — verum iterum ejectas Bistricium demigrat, vitáin arte medica et stipendio militari, Castra secutus, sustentando." etc. Mindezen történeti adatok bizonyságot tesznek az unitárius vallásnak Magyar- és Erdélyhonba való behozataláról. A két olasz hozzánk Lengyelországból jött, ide Königsbergből, Königsbergbe Genf- és Zürichből, ide pedig Olaszország Patavium városából. Sztáray Mihály is igen valószínű, hogy híve volt az unitárius vallás-elveknek. Jóllehet az ágostaiak ugy, mint a helvetiaiak magokénak mondják Sztárayt, de tévesen ; mert közelebb állt ^z unitarismushoz, mint akármelyikhez a kettő közül. Hogy ő a paduai iskola padján ült, ez habár nem bizonyítja is állitásom igazságát, annál inkább bizonyítja az a tény, hogy Sztáray egyházi gyűléseket és isteni tiszteletre közős összejöveteleket nem tartván, a valdensek és az anabaptisták szokásához alkalmazkodva, főkép éneklésben vélte feltalálni az isteni tisztelet alapját. Továbbá Melius Péternek II. Zápolyához intézett levelében 1570. hivatkozás történik Laskó helységre Baranyamegyében, a hol Sztáray lelkészkedett, innen azért ment el Gyulára, hogy ott Karády Pál temesvári unitárius superintendens pártfogása alá juthasson. A pécsi gyülekezetnek nem csak papja, Válaszuti György, de hivei is általában unitáriusok valának, s azért a tolnaiakkal a hit ágazataiban nemcsak meg nem egyeztek, hanem egymástól féltek is a hitvallás terjesztése következtében, amint ez Válaszuti György pécsi unitárius lelkésznek eredeti kéziratából fenmaradt, s azon idő magyar irodalmát híven visszatükröző munkájából kiviláglik. Vése, január. 1875. Thomay József. B E L F Ö L D. Kényszeritett önvédelem. E lapok folyó évi 5-ik számában egy „Rontani tudunk, épitni nem" feliratú cikk jelent meg m. k. aláírással, mely az erdélyi ev. ref. egyházkerület dolgait akarja szellőztetni az utolsó egy pár évről. Munkásságom és hatásköröm sokkal igénytelenebb, hogysem elhitetni akarnám avagy csak magammal is, hogy a dolgok menetére, azok fejlődésére befolyással lett volna. De, amennyiben én is tagja vagyok ez egyházkerület közgyűlésének, igazgató-tanácsának, s igy részt veszek minden ügyben legalább-egy szavazattal: egy percig sem habozhatok kimondani, hogy ama cikk nem egyéb, mint tendentiosus rágalom, gyanúsítás és arra vau számítva, hogy e lapok olvasóit, kik ismeretlenek az erdélyi dolgok rendével, félre vezesse. Azonban cáfolatukba be nem bocsátkozhatom. Tilt az a mély megvetés, melylyel viseltetem ama poltronsággal, gyávasággal szemben, mely titokban ólálkodik s álarc alá búvik, midőn támad, gyanúsít és rágalmaz. De m. k. ur cikke végén egyenesen nekem ront. Azzal vádol, hogy mint az „Erd. prot. Közlöny" szerkesz-