Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

letünknek azokra ? Dr. Kolozsvári azt hiszi, hogy ö egy roppant argumentumot talált fel egyházkerületünk tulajdonjoga mellett minden egyházi javak felett, mikor ezen elvet állitá fel: „az egyház csak minden alkotó elemeinek eszmei összeségében rejlő jogi személyisége minőségében lehetett alanya jogoknak s tulajdonosa javaknak". Ezen elv helyes magában, a mennyiben érthető. De veheti-e a világon ennek valaki valami hasznát ? Hiszen ez csak azt bizonyítja, hogy amit az egyházegyetem szerzett: az az ő tulajdona. De ezt minden egyházfi tudja. Valamint azt is tudja, hogy azon jogokat és javakat, a mikkel az egyetemes egyház alkotó tagjai már azelőtt bírtak, mielőtt egy társulattá egyesültek volna, az egyetemes egyház el nem veheti tőlök. Mi tehát az erdélyi egyetemes egyház és hol van ? Egy társulat, a mely törvényhozási és kormányzási hatalommal bír tagjai felett, a melyek idő folytán megalkották és önként hozzácsatlakoztak s ezután is csatlakozni fognak. És hogy ez a csatlakozás utján történt alakulás nem fictio, hanem történeti tény, mindárt bebizonyítom. Minthogy a prot. egyházak az állam különös óltalma alatt létesültek, vagy kicsikart államjogi szerződések által biztosítottak magoknak léteit: az állam önkéat vagy kényszerülve elismerte azokat mint társulatokat. Igy történt Erdélyben is a hol a törvényhozás 4 már megalakult társulatot ismert el 1791-ig, melyekhez a hazafiak vallásos meggyőződésük nyilvánítása végett csatlakoztak (reform, luth. kath. unitár, felekezetek). Ezen államilag elismert vallási társulatokat alkotó egyházközségek, tanodák, és patronusok biztosittatnak már valamennyi törvényeinkben, hogy a birtokukban levő javak használatában megtartatnak. Csak a Leop. dípl. 2-ik pontjára hivatkozom, mely határozottan kifejezi, hogy a bevett vallások közül bármely egyház, parochia vagy iskola mind Erdélyben, mind Magyarország részeiben — Debrecenben is — megerősíttetnek az elősorolt javak birtokában. Pedig akkor Debrecen már nem tartozott az erdélyi egyházkerülethez. Vájjon akkor Leopold a debreceni egyház által bírt iskolai és parochialis javakat az erdélyi egyetemes ref. egyháznak biztositotta-e ? Aligha tagadólag nem felel rá dr. K. is, s mit mondana hozzá a debreceni eklézsia ? Térjünk az 1791-iki 55. erdélyi törvénycikkre. Ezen törvény világosan recepta religiókról beszél s érti alattuk a 4 elismert vallási társulatot vagy felekezetet. A törvénycikk első fele addig, hogy „nunquam liceat", arról rendelkezik, hogy a testvéri szeretet s ez által a haza köznyugalma érdekében mindenik felekezet kezénél megmaradjanak azon javak, melyeket jelenleg birnak, s egyik se háborgassa a másikat azok birtokában semmiféle cim alatt. — Ez tehát a hazafiak köznyugalma biztosítására alkotott törvény, mely a 4 recepta religion levők által bírt javakra nézve elfogadja a status quot s megtiltja a felekezeteknek, hogy ezt megháborítsák. De tulajdonjogról itt csak annyiban van szó, hogy egyik felekezet a másiktól el nem foglalhatja a javakat. Már a törvény ezután következő szavai szerint világosan a 4 bevett vallásfelekezet egyházai és patronusai nyernek szabadalmat templomok, tornyok és iskolák építésére. Természetesen, mint egyik vagy másik religióhoz tartozók, s a mennyiben a községek és patronusok az állam által elismert társulatot alkotnak: ezen társulat — status — biztosíttatik, hogy a jelenleg birtokában levő s jövőben építendő templomok, iskolák stb. használatában nem fog háboríttatni. De ebből nem tudom, miként következik, hogy az állam tulajdonosul az egyházegyetemet ismerte volna el. A mi egyházunknak specialiter csak annyibiztosítást nyújt a törvény, hogy a kebelében levő és ezután szerzendö javak ref. egyházi javak maradnak, s az állam nem engedi, hogy például a katholikus egyház elfoglalja azokat. De miként is ismerhetné el az állam tulajdonosul az egyetemes egyházat a községi és tanodai javakra nézve, mikor az erdélyi egyházkerület az egyes corporatiokkal szemben csak társulat, a mely szét is oszolhat vagy részben és egészben más társulathoz csatlakozhatik ? Nem mondom én, hogy az egyetemes egyháznak mint társulatnak nincs tujajdonjoggal birt jószága. Tudjuk, hogy van. Az egyháznak mint társulatnak különös állása van államunkban magánjogi tekintetben is. Birtokot szerezhet s ezen birtok a testületi vagyon természetével bir jelenleg: azaz nem felosztható, mint a társulatok vagyona. De az erdélyi egyház az alkotó tagokkal corporatiókkal szemben csak társulat, s azok vagyonára nem bir tulajdonjoggal. A tulajdonos testületek tehát az egyes tanodák, egyházi községek stb. Ez az én őszinte feleletem dr. K. kérdésére. Sezen kérdéssel el van döntve az is, hogy mi jogon szállt az elpusztult javak feletti tulajdon jog az egyetemes egyházra. Dr. K. szerint ipso jure elfoglalja; szerintem more patrio örökli azokat. Mint egyházi célra szolgáló testületi vagyont, legközelebbről az a társaság foglalja el, melynek kebelében a kihalt tulajdonos ólt. Úgyde „viventis nulla successio" mondja dr. K. Úgyde ez itt petitio principii mondom én. Előbb azt kell bebizonyítani dr. K.-naki hogy egy teljesen elpusztított egyházközségtől hátramaradt vagyon tulajdonos m i g é 1 s az az előtulajdonos épen az egyetemes egyház. Akkor aztán idézze ellenem az osztrák polg. törvényt, melyben nincs BZÓ az egyházak örökösödéséről. Most ígéretem szerint azt kell még bebizonyítanom, hogy a mi egyházkerületünk történetileg alakult társulat. Dr. K. S. azt mondja: „azon állítása Makkai urnák hogy elébb léteztek prot. községek mint protestáns egyházegyetem, nem felel meg a történeti tények valódi állásának." Ha valaki arra veti a fejét, hogy bebizonyítsa, miszerint elébb létezett a csirke, mint a tojás : bizonyára be is bizonyíthatja. Csakhogy az ember nem vindicálja magának, hogy ő a csirke és a tojás történeti egymásután következő eléállását mutatta ki. De vállalkozott erre dr. K. „Ebből — ugy mond — (nem s

tudom miből, az emiitett lapok 362-ik hasábjáról vegye ki a ki tudja) a