Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-15 / 7. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Elöíízetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizetlietni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., yszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Válasz egy lelkész barátomnak Baranyában. Kedves barátom! Közelebbi leveled midőn a pesti lelkészlakra megérkezett, épen lelkészi értekezletre voltunk néhányan összegyűlve, vagy jobban mondva, csak lettünk volna, ha az épen akkor beállott zord hideg idő, és némely lelkésztársak hideg közömbössége a nagyobb számmal leendő összejövete lét a pest-vidéki ref. lelkészeknek meg nem gátolta volna. Igy azonban minden hivatalos színezet nélküli magántársaság* alakjában beszélgetvén egyházi ügyeink állásáról, felolvastuk a te magánjellegű ugyan, de egyházi ügyeinket közelről érintő leveledet is, valami üt egy másik baranyai tiszttársadnak is az előtt nem sokkal küldött, s szintén egyházi ügyeinkkel foglalkozó levelét. Mindkét levél eléggé gazdag thémát tartalmazott az összejövetelünk céljához képesti beszélgetésre, még inkább az elmélkedésre, aggodalmakra, s a teendők iránti javaslatokra. S minthogy leveledben e lapok szerkesztője is volt legalább futólag érintve : keresd ebben egyik okát annak, ha leveledre e lapok hasábjain is küldetik válasz. Száz ember közül kilencvenkilenccel ha beszélsz, ez mind azt a választ adja: könnyű Ballaginak beszélni, Pestről könnyű prédikálni, tanácsot osztogatni; de jönne ki falura, tanulmányozná a népet s a lelkész állását közelebbről, majd máskép beszélne. Meglehet, igazuk vau a kilencvenkilenceknek. S talán jobban is van, ha igy van. A tanár foglalkozzék az eszmével, lebegjen előtte az eszmény, s bízza másokra a rideg valót. A mely tanár nem lelkesedik azon ügyért, melynek munkása, nagyon csekély sikert fog kifejteni; a lelkesedést pedig nagyon lehűtené a részletek ismerése, mintegy érzése azon ezernyi prózai bajoknak, aprólékos küzdelmeknek, melyek nálunk egy gyakorló s kivált falusi lelkészre várakoznak. Hagyjátok ti a tanárt önalkotta eszményvilágában élni, hagyjátok őt a protestáns lelkészi hivatal eszméjéért rajongani, tanítványainak, olvasóinak ezt prédikálni. Nem baj ez. Az élet majd helyrehozza a tanár tudatlansága által okozott hibát; ha a tanár meg nem ismertette növendékeit a lelkészi hivatal töviseivel, ennek nyomoraival, keserűségeivel, majd megismerteti az élet. ^Tó tanár ez. Majd lerántja ez a belé lépőt az eszményi regiokból. Most az egyszer azonban engedd meg barátom, ha azt állitom, hogy Ballagi is, ós több mások is, kik tőletek távol, és a tietekétől egészen különböző viszonyok között élünk, eléggé jól ismerjük helyzeteteket, sőt talán jobban, mint ti magatok, kik benne éltek; nem csak, hanem mielőtt bekövetkeztek volna azon keserű dolgok, a legszentebb lelkesedést is léhűtő azon lelkellenségek, rakoncátlankodások, melyeket te és emiitett lelkésztársad leveleitekben érintetek: Ballagi ós mások hirdették jóval korábban azoknak bekövetkezéseit, nem esak, hanem ezeket ugy tüntették fel, és ugy tekintik, mint a később bekövetkezendő még nagyobb roszaknak előre vetett árnyékait; és pedig a nélkül hogy valami prófétai tehetséget igényelnének maguknak. Épen ezért nagy sajnálattal olvastuk az általatok rajzolt szomorú jelenségeket, de meglepetve nem voltunk. Az előzmények után lehet-e az máskép? trondolj vissza az 1848 előtti időkre, és az azóta történt változásokra, és a mutatkozó jelenségek kulcsát könnyen meg fogod találni. Félreértés kikerülése végett megjegyzem, hogy célom nem talán Baranyának pelengérre állítása, vagy annak más vidéki egyházak ellenében megbélyegzése. Lányomnak szólok, menyeim is értsenek belőle; a miket Baranyáról mondandók leszünk, nagyon illenek az ország legtöbb vidékére, a különbség talán leg-13