Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-08 / 6. szám

l-l nap alatt más gyűlést hirdet és ez uj gyűlésen a hányan lesznek a tagok, annyin fognak határozni, te­kintet nélkül arra, hogy csak a tagok x /4 -re hatá­rozhat. Az indítvány elfogadása s az épen most leirt ha­tározatra valóban szükség volt; mivel a vidékről-kivált a lelkész-és tanitó egyleti tagok közül alig 5—6-ban jelen­tek meg. Pedig az ily feladatú egyletek ügyeinek elő­mozdítására azt hiszem, hogy főleg a lelkészek s taní­tók vannak hivatva. Ne várjuk már mindig a sült ga­lambot ; mert biz a zszáukba nem repül ; hacsak azt a fa­junkat nagyon is híven jellemző ázsiai kényelmet le nem vetkezzük és utána nem nyulunk. Ugy tartom, hogy az eddig Írottak eléggé igazol­ják azt, miként ez egyletben már benne van a lét fel­tétele, a mag és a csira. És hogy ez a csira élet- és fej­lődés képes, a felhozott mozzanatok azt is bizonyítják, ugy gondolom. Hazája és nemzete ellen vét, ki ily fej­lődés-képes csirát a hideg közöny és részvétlenség lep­lével fedez be maga előtt s azt a csirát csenevészni, tíor­vadni és elhalni engedi. Szebb és jobb jövendőt nap-nap után az egyletnek . Az ilyen egyletek szebb s jobb jövőjével derülhet csak hazánkra és nemzetünkre is az a jobb jövő, a melyért mindnyájan, minden nap imádkozunk, de melyért dolgoz­nunk, munkálkodnunk is kell még sokat és (mindnyájunk­nak. Ugy legyen ! Görömbei Péter.*) Külföldi egyház és iskola. Az angol népnek a római pápa és az ultrámonta­nismus iránti negyedfélszázados ellenszenve eléggé isme­retes, és így érthető, ha azon erélyes autipapistikus leve­leket, beszédeket, intézkedéseket, melyek közelebb a német császár és Bismarck részéről megjelentek, illetőleg elmon­dattak, nagy rokonszenvvel fogadta az angol nép legna­gyobb része, s azokra mintegy a csatornán túlról is visz­hangot adandó, közelebb, vagyis január 27-én, Londonban nagy meetinget tartott. E meetingről egyik berlini lap a következő tudósítást hozta : „A St. James-Hallban mintegy 4 óra hosszig tartott meeting egy imával kezdődött, melyet Cadman hitszónok mondott ama szabadságok és kiváltságok fentartásaért, melyeknek Anglia örvend és mely azon kívánsággal vég­ződött, hogy sikerüljön a német császárnak is kivívni a­rakat alattvalói számár. Ezután az elnök, Sir John Mur­ray jelenté, hogy a világ minden részéből számtalan bizal­mi felirat érkezett a meetinghez, nevezetesen a canterbury s yorki érsekektől, a parlament 337 tagjától, a különböző *) A mult számunkban 148. lapon felhozott ok mentsen ki bennünket ezen cikknek is későn közlése miatt. S z e r k. vallásfelekezetekhez tartozó 1200 paptól és 60 nagyobb vidéki városból. Lord Russel és Stanley leveleinek felol­vasása után kijelenté az elnök, hogy a meeting czélja ket­tős. Egyfelől kifejezést kell adni ama rokonszenvnek, me­lyet az angol nép érez Németország iránt az ultramonta­nismus elleni harcz miatt, másfelől föl kell rázni Angliát is lethargikus szunyadásából és nyomatékos küzdelemre bírandó a legveszélyesebb ellenség ellen. A német császár­nak a pápa levelére adott felülmulhatlan válasza nem csak Európa minden protestánsánál a legélénkebb helgyes­lésre talált, hanem mint intelem au angol nemzet részére is nagyra becsülendő. (Viharos teíszés.) Tegyen tanúságot — ugy mond— a mai gyűlés arról, hogy legkülönbözöbb val­lásfelekezetekhez és pártokhoz tartozó emberek, megfeled­kezve a köztök levő különbeni véleménykülönbségekről, itt ősszeg) ültek, hogy azon czélban egyesüljenek, misze­rint a pápának és a pápaság követőinek egy erélyes neto­vábbat! kell mondani. (Ismételt viharos tetszés.) Ezután a cauterburi decbant fejté ki az első resolu­tiót. Nem arról van szó — úgymond •— hogy azon pon­tok felett nyilatkozzunk, melyekben a katholikusok és pro­testánsok. mint vallási testületek egymástól különböznek ; a kaholikusok mostani követelései sokkal messzebb terjedők mint 40 évvel ezelőtt, midőn Angliában papságuk emancipációját követelték. A protestánsok korántsem akar­ják a katholikusok vallási szabadságát korlátozni, de jogukban áll ama szabadságra igényt tartani, melyet a katholikusok élveznek. E kérdésnél általában nem a val­lásról van szó, hanem az állam minden polgárának ama kötelességéről, hogy a törvénynek és az alkotmánynak en­gedelmeskedjék. A meetingben résztvevők mint állampol­gárok jelentek meg s nem a katholicismus, hanem az ultra­montanismus ellen gyűltek össze, hogy rokonszenvüknek adjanak kifejezést Németország iránt, mely az ultramonta­nismns ellen folytat harczot. Vilmos császár kötelességét teljesiti, midőn alattvalóit jogaikban és lelkiismereti sza­badságukban megoltalmazza. Az ultramontanismus lehetet­len, mert nem egyéb, mint absolut hatalomra való törekvés a pápának minden anyagi és szellemi ügyeiben. Mindent a pápának akarnak alávetni. Sőt a pápa most püspökei és papjai előbbi függetlensége árán saját hatalmát terjesztette ki. A római curia tulaj donképen csak jezsuitákból áll, kiknek nézetei és elvei diametralis ellentétben állanak a korszellemmel. Dr. Döllinger Münchenben szintén ultra­montán volt azelőtt, de nem volt képes tovább haladni a jezsuiták által megkezdett uton, igy tettek vele sokan mások is, mint ez a németországi és svájczi vallási moz­galomból látszik, Vilmos császár és a birodalmi kancellár, Bismarck hg (viharos ^éljenzés) a német nép eszméi és ér­zelmeinek képviselői. A német püspökök nyakas ellenállást fejtenek ki ve­lök szemben. Azonban a német császár oly hatalmas em­berrel bir Bismarckban, hogy alattvalói jogainak megcsor­bítását és német nemzet jövőjének koczkára tételét meg nem engedheti. Végre kivánja, hogy a Németországban megkezdett harcz jó sikerrel fejeztessék be.

Next

/
Thumbnails
Contents