Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

nek át a tengeren, és a túlsó oldalon egy tisztes nő fogadja őket, kinek vámmal tartoznak, hogy a boldogok szigetére ereszsze őket. Ha egy közülök meghal, az életben maradottak kört képeznek a holt körül s gyászdalokat énekelnek. Azután fölöltöztetik legszebb ruhájába, ravatalra teszik föl, ahol több napig marad. Sokféle üres szertartás után sirjába viszik. Elől megy két asszony, hamut hintegetve, jeléül annak, hogy az elköltözöttnek nincs utja visszafelé az élőkhöz. Továbbá sirjába nem csak ételeket, italokat zárnak, de rendesen egy lovat is, hogy ha tetszik neki, lovon tegye útját meg a túlvilágba. A tatároknál a megholtnak legszebb lovát leölik s a rokonok fölemésztik. Az okra okn ál (felső Guineában erős néptörzs) kérik a beteget, hogy maradjon életben, mintha tőle függne meghalni vagy élni ! Ha mégis meghal, a papok orránál fogják, s a következő kérdésekkel ostromolj ák : „Miért haltál meg ? Mi fogyatkozásod volt közöttünk ? Mi volt oka halálodnak ?" Végre nagy lármával eltemetik. (Vége következik.) Bognár Endre. BELFÖLD. Bácskából.*) (Folytatás.) Nem tudom, jót teszek-e, ha elmondom, hogy Beskán ugy akaratlanul eszembe jutott, miszerint ránk, magyarhoni protestánsokra nézve nagy kár az, hogy mi, dacára, hogy a reformatio óta már 367 év folyt le, még mindig kálvinisták és lutheránusok vagyunk ; mert nekem ugy látszik, hogy ennek következtében sok mindenféle mellékérdek elfelejteti velünk a protestantismus nagy horderejű alapelvét, mely ha összekapcsolna s együtt tartana bennünket, sokkal nagyobb erőt, s az egész nemzet jellemének átalakítására sokkal nagyobb befolyást fejthetnénk ki ez időszerint. September 27-én Beskán a visitationalis functió elvégeztetvén, délután tovább hivott a kötelesség bennünket, Szerémségből Bácskába, Karlócán keresztül Újvidékre. Mielőtt azonban búcsút vennék a szép Syrmiurntól, megemlítek még két dolgot. A"Í egyik az, hogy a szerb lelkész urak mindenütt tisztelegtek püspökünknek s egyik-másik községbe való bevonulásakor harangoztattak eleibe, sőt több szerb község lovasokat is küldött eleibe vagy kíséretébe. A másik az, hogy az eddigi őrvidékben minden iskola, és igy a protestáns iskolák is, mint eddig az ezredparancsnokság felügyelete, ugy most a politikai hatóságok felügyelete alatt állanak, s mert Syrmium Horvátországhoz tartozik, kívánják ezentúl, hogy a tanitók horvátul is tudjanak. Az *) Lásd lapunk a 47-ik számát. iskolákban az iskolarend szépen keret közé foglalva horvát nyelvén függ a falon. Egészen érhetőleg olvasható : „Disciplinárni propis za puckeucione u h rv a tsko-s 1 a von s k o j vojnickoj krajini." De most Bácskába át! Hábl Ede kapitány és szolgabíró ur, kit nemcsak mint kellemes külsejü fiatal embert, de mint tapintatos, erélyes hivatalnokot és előzékeny, lovagias féitiut sem felejtek el soha, saját fogatán vitte a főpásztort egészen Mariae Schneeig egy Karlócza és Pétervár között álló róm. kath. búcsutemplomig, hol nagy meglepetés várt ránk. Válogatott közönség díszruhában, és apró nemzeti zászlókkal felékesített diszes uri fogatok állottak itt, melyeken Uj-vidék és Pétervár főhatóságai, nemzetiségi és hitfelekezeti különbség nélkül, mint valódi testvérei az evang. híveknek, eleibe jövének főpásztorunknak, hogy bevonulását Újvidékre felejthetlenné tegyék, mely csakugyan a szó teljes értelmében nagyszerűnek mondható. Manojlovits R a d o s 1 a v, újvidéki polgármester ur a püspök urat rövid, de velős ós szívélyes beszédben üdvözölte, melyhez a pétervári polgármester H a u e 11 József ur még egypár szót csatolt: mire a főpásztor ur szintoly meghatóan válaszolt. Az üdvözlők között a megnevezett két polgármester uron kivül móg ott voltak a pétervári senator, az újvidéki városi kapitány, a városi tanácsos, a városi főjegyző, a róm. kath. egyház felügyelője, az egyház syndicusa, továbbá számos újvidéki polgár, kik bár többnyire róm. kath. és görög-keleti hitűek, de azért fogataikat a szerény újvidéki ev. egyháznak rendelkezésére adták. A legnagyobb előzékenységet azonban A n gye 1 its Germán újvidéki görög keleti püspök ur tanúsította, ki négyfogatú diszhintóját küldte főpásztorunk elé, hogy rajta bevonuljon Újvidékre; másnap pedig kettős fogatát engedte át a superintendes urnák, hogy rajta látó-gatásait tehesse. Ő maga xAugyelits püspök ur ugyan Karlócán időzött, hivatalos ügyek által elfoglalva, de táviratilag mind főpásztorunknak, mind az újvidéki egyháznak kifejezte a feletti sajnálatát, hogy ezen ünnepélyben személyesen nem vehet részt. A superintendes ur Újvidékre való bevonulásakor, minthogy épen vasárnap volt, tömérdek nép lepte el az utcákat; minden görög-keleti toronyból szólott a harang, csak Bende Imre róm. kath. apát ur harangjai hallgattak. Mozsarak dörögtek, s a rendet városi pandudurok tartották fent. A lelkész lakhoz érve Fausz János Frigyes esztergályos ós presbyter üdvözölte az ev. egyház nevében a püspök urat, és egy díszes, fehérbe öltözött leánysereg virágokat hintett a főpásztor útjára. A fogadtatás után a következők tisztelegtek, superintendens urnái, u. m. Újvidék városának főispánja Flatt András ő inéit., Bács-Bodrogh vármegyének főtanfelügyelője D i aiitriev its M i 1 o s, Pétervár parancsnoka, a királyi törvényszék elnöke, a járásbíróság elnöke, a róm. kath. egyház plebánusa Bende Imre apát; a görögkeleti újvidéki lelkészkar nevében Zacharits Sáno r próta; a róm. kath. egyház iuspectora Fucht lg-