Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

zetiség szerint 194 német, 24 magyar, 14 oláh ; itt a zsidó be van osztva a többi közé. 4 Programm des evangelischen Gymnasiums in Schássburg zum Schluss des Schuljahres 1873/4. Veröffentlicht vom Director Johann Ziegler. Hermannstadt, 1874. 8-r. A segesvári értesítőben egy figyelemreméltó kis értekezés van Gooss Károly tanártól: „Tanulmányok a traiáni Dácia földrajza és történelméről." E cikk 3 részre oszlik, ez elsőben Dácia földrajzának forrásairól ír, a másodikban a tartomány földrajzát, a harmadikban történelmét tárgyalja. A kútfőket helyesen itóli meg, többek közt Vass József érdemkoszoruzott Erdély a rómaiak alatt című munkáját semmire sem becsüli, mig ellenben elismeréssel szól Torma Károlyunkról; de azért midőn helyreigazítja Mannert és Ackner azon hibáját, hogy a Porolissumba vezető utat a marosmenti Apulumtól vezetik fői: egy szóval sem emliti, hogy ezt a kérdést Torma Károly derítette föl. A délmagyarországi u. n. római sáncokról írván, mint saját véleményét adja, hogy ezeket valószínűleg Hadrián császár húzatta, (S. 29) holott már Griselini 1776-ban azt irta, hogy a római sáncokat némelyek Adrián császár korába helyezik. *) Hasonlókép elhallgatja a kútfőt, midőn Herodot azon helyét, hogy a Maris egyesül az Isterrel, akkép értelmezi, hogy Herodot a Tisza alsó folyását is Marosnak vette. Tudtunkkal e kérdést legalaposabban Roessler Róbert tisztázta, tendentiosus bár, de roppant tanulmánynyal irt müvében. **) Másokat mep ok nélkül idéz. Igy pl. a 21-ik lapon Jordaneshoz semmi értelme, hogy Wattenbachot a szászoknak előbb heidelbergi, most berlini nagy tudományú ágensét hozza fel összevetésül. A helyneveket átalában véve igen eltorzítja. Paráczot Griselini nyomán Parathasnak, Berekutcát Berekukának, Köröst Köröschnek stb. A szövegben azonban móg tűrhető ez a hiány, de lényeges hibává lesz az értekezéshez kapcsolt térképen, mely Ackner die römischen Alterthümer u. deutschen (?) Burgen in Siebenbürgen című, a bécsi Jahrbuchok I. kötetében ós külön lenyomatban is megjelent müve térképe alapján van készítve, csakhogy a bécsi Mittheilungen és Jahrbuchok kisebb térképei nyomán hozzá vannak adva Moldva-Oláhországok ós Bessarabia telepei is. E térképen meg vannak jelölve a védrendszer főrészét képezett sáncok is. Azonban e tekintetben zsúfolva van hibával. Már az maga sokat árt a térkép teljességének, hogy a Kis-Oláhországból Nagy-Oláhországba, Humovától Trajánon át a bessarábiai Kausény városig s a Neszter folyóig húzódó nagy sáncot, melyet Sulzer már 1780-ban egész pontosan fölvett s „Fossa Trajani oder Avarische Land-Vehr"-nek nevezett ***), egészen kihagyta s a szövegben sem emliti. *) Griselini: Geschichte des Temescher Banats. S. 296 . **) Románische Studien. Untersuchüngen zur iilteren Geschichte Romániens. Leipzig, 1871. S. 6. ***) Fr. J. Sulzer: Geschichte des transalpinisehen Daciens. Wien, 1781. I. Bd. Carte der Wallachei és Karte von der Moldav und Bessaiabieu. Lényeges hibát követ el a szerző, midőn a római sáncokat a bácskai Csurog és Földvár között átviszi Torontál vármegyébe, s onnét Felső-Temesmegyén át Arad vármegyébe a Fehér Körösig vezeti. Igaz, hogy ez plausibilisabb, mert védrendszert igy könnyebben lehet kimagyarázni — amit azonban Gooss ur elmulaszt tenni — de tényleg hamis, amennyiben a Béga jobb partján semmi nyoma oly nagyobbszerü földmunkálatnak, melyre csak rá is lehetne fogni, hogy valaha római sáac lett volna. Mindezen nagyobb hiányai mellett is, e? az értekezés díszére szolgál a segesvári programmnak. Csinos, kerekded gyűjtőmunka, mindenesetre olyan, hogy bármely tanárnak becsületére válnék. A segesvári gymnasium, seminarium és reáliskolában egy igazgató, 14 tanár, 1 rajz- és 1 zenetanár volt alkalmazva, a fielemiiskolában pedig 6 tanitó. A magyar nyelv szabad tantárgy volt a legtöbb osztályban. A segesvári négyféle tanintézetbe mindössze 514-en jártak, kik közül ág. ev. 473., ref. 2., r. kath. 45., unitárius 1., gör. kel. 41., izr. 2., egyéb 3.; továbbá 508 német, 13 magyar, 43 oláh, 2 izraelita (?) 1 egyéb nemzetiségű volt. A 200,000-nyi erdélyi szász ev. nép főiskoláinak állapotát előadtuk. Meggyőződhettünk arról, hogy rideg elvonultságban működő, tőlünk magukat tüntetőleg elkülönző néppel van dolgunk, mely állami intézményeinket számba sem veszi, a magyar ág. és helv. evangelikus társintézetektől szűkkeblű féltékenységgel idegenkedik; túlfelől azt is láthattuk, hogy e népben sok jóravalóság van, s kivált a nevelés ós oktatás érdekében dicsérendő ügybuzgalom honol bennök. Igaz, hogy e tekintetben is könnyebb dolguk van mint minekünk, mert roppant nemzeti vagyonukból csak iskolai célokra évenként 50,000 forintot adhatnak ki *), de aztán az is igaz, hogy in ultima analysi gymnasiumaik, leszámítva a fegyelem hiányát az iszákosság elterjedését, átalában véve jól is állanak. Végül ami jeles programmjaikat illeti, ezeket rendszeretetüknek s kicsinyes, szőrszálhasogató pontosságuknak köszönhetik. Hogy ebben mennyire mentek, mutatja minden irodalmi termékük, éclatáns példáját adja egyik előkelő emberük életrajzának egy pontja, **) melyet csu pán mint jellemző adatot idézünk, legkevésbé sem akarván sérteni ezáltal. „Fr. J. Tr. glaubte seines vorgerückten Alters wegen ein Bruchband um den Leib tragen zu sollen. Am 16. November 1871 (Donnerstag) wurde ihm ein neues Bruchband gebracht, welches er anlegte." Tisztelet becsület az alaposságnak; de már az ilyen Gründlichkeitból még sem instálunk ! Ballagi Aladár. *) Jakab Elek: A királyföldi viszonyok ismertetése. Pest, 1871. 161. 1. **) C. J. Trausch: Lebensskizzé des Fr. J. Trausch. S. 104.